Murai Kovács Szabolcs 

In memoriam Murai-Kovács Szabolcs

Miért mindig a jók mennek el?
 
 
 
 
 

In memoriam Murai-Kovács Szabolcs

Miért mindig a jók mennek el?

Az emberi élet elmúlása, a halál mindig óriási gyász. Ez a gyász legfőképpen akkor elviselhetetlen, amikor egy ereje teljében lévő, alkotni és élni vágyó családapa elvesztését jelenti.

A Vasas elleni győztes találkozó másnapján érkezett a hír: elhunyt Murai-Kovács Szabolcs.

Mindössze 43 év adatott meg számára földi pályafutásként. Mindenki Vas megyei labdarúgóként emlékszik rá, pedig 14 NB I-es mérkőzését az akasztói Stadler FC-ben játszotta le. Két gólt szerzett ezeken a találkozókon, ebből egyiket éppen a Haladás ellen a Rohonci úton - azt az összecsapást a zöld-fehérek 3–2-re nyerték meg 1997. november 22-én. Megannyi zrika és élcelődés tárgya volt ez a gól - mindez persze még a "régi" Rohonci úton történt, ahol Szabolcs stábtagként követett el mindent azért, hogy a szurkolók kiszolgálása zökkenőmentes legyen. Szakemberként utánpótlás-labdarúgókkal foglalkozott, dolgozott a Lurkónál és a Haladás VSE-nél is, de a helyi televízióból is ismerhettük. Mindig mosolygott, mindig látta a jót, mindig lehetett Szabival "szakmázni", látta és értette a futballt.

Az új stadionban már nem találkoztunk, ekkor már egy ideje a harcát vívta a gyilkos kórral. Pici gyermekeket hagyott maga után, halála pótolhatatlan veszteséget jelent.

Stadler József égi csapatának immáron Murai Szabolcs is a tagja.

Nyugodj békében, Szabi!

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!