Koman Vladimír, a Szombathelyi Haladás ifjú tehetsége

A nyár nagy változást hozott a Haladás háza táján, Biró Péter távozása után egy teljesen új csapat építésébe kezdtek a vezetők. Bár részben a kényszer szülte, de sok szurkoló régi vágya teljesült azzal, hogy a hazai nevelésű fiatalokból építették fel a gárdát.

A szombathelyi szurkolók sok olyan fiatal tehetséget ismertek meg így, akik az eddigi meccseken rendre "kitették" a szívüket a pályára. Jó ez a szurkolóknak, és jó ez a fiataloknak is, hiszen különben hogyan mutathatnák meg magukat ilyen ifjan az élvonalban? A sok ügyes futballista közül talán Koman Vladimír lopta leginkább a szurkolók szívébe magát. A mindössze 15 éves Lurkó UFC – tehát házi, szombathelyi – nevelésű támadó középpályás kiemelkedő technikai tudásával, pimasz cseleivel rendre tapsra ragadtatja a publikumot. Kérdés, hogy meddig, hiszen már több nagy csapat is feni rá a fogát.
Vele beszélgettünk el egy kicsit.

A 15 éves támadó

– Mennyiben változott meg az életed azáltal, hogy az első csapat tagja lettél, és rendszeresen játéklehetőséghez is jutsz?
– Csak annyiban, hogy az iskolában magántanulóként tanulok tovább, mert a délelőtti edzések miatt sokat hiányoznék.

– Mennyi lemondást jelent számodra, hogy élvonalbeli labdarúgó vagy?
– Igazából mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig. Különösebb lemondást nem jelent, talán kevesebb a szabadidőm.

– Milyen a kapcsolatod a csapattársakkal?
– Nagyon jó társaság alakult ki! Az elején még kicsit idegen volt mindenki: ismertük egymást ugyan, de még nem játszottunk együtt. Úgy gondolom, a jó társaság sokat lendíthet a csapat játékán.

– Nem tudom láttad-e, hogy a Nemzeti Sport értékelése alapján a 10. fordulóban bekerültél a forduló válogatottjába.
– Nem tudtam, de most, hogy mondod, nagyon jó érzés. Örülök neki!

Fontos az alázat

– Hogy érzed, mi kell ahhoz, hogy valakiből igazán jó labdarúgó legyen ?
- Szerintem kell a jó edzésmunka, a jó hozzáállás. A jó mentalitás is fontos, fejben is ott kell lenni a meccsen. És talán ami a legfontosabb: alázattal kell dolgozni annak, aki jó labdarúgó szeretne lenni.

– A kezdet neked nagyon jól sikerült, de mit szeretnél a folytatásban elérni?
– Mindenképpen magas szinten szeretnék játszani, ha lehet, majd külföldön. Jó csapatban, valamelyik első osztályban.

– Van-e valami kabalád?
– Több is, de egy kismalac az, amit legjobban szeretek. Édesanyámtól kaptam még kiskoromban karácsonyra.

– Hogy emlékszel vissza nebuló focista korodra, a Lurkóra?
– A legszebb éveim voltak! Soha nem fogom elfelejteni, nagyon sokat köszönhetek neki, a Lurkó nélkül most nem lehetnék itt.