Kettőezer-négy nyarát nem mostanában fogja elfelejteni Szombathely futballszerető (és futballt értő) közönsége: válással fejeződött be a vasi megyeszékhely és az Új Lombard Kft. házassága. A feleség (Bíró Péter cége) volt a hunyó
Mit kaptunk és vesztettünk a Lombarddal?
A válás aljas mivolta pedig abban rejtezik, hogy a Lombard már megállapodott a pápai önkormányzattal, amikor a szombathelyi városvezetés elé tette a szerződésfelmondást. A Tisztelt Magyar Királyi Bíróság lesz hivatott eldönteni, hogy az ötéves szerződés második befejezett éve utáni szerződésfelbontás kinek róható fel, ám már vasi sikerként könyvelhető el az a tény, hogy a fent említettnél egy valamivel alacsonyabb fokon lévő testület (a Magyar Labdarúgó Liga és a Magyar Labdarúgó Szövetség bizottságai) nyolc, majd hat, legutoljára pedig négy játékos ügyében a Halinak adott igazat. A Lombard belépése után minőségi futball nélkül maradhatott volna a város, ám a Pávelkovits László képviselő által vezetett ad hoc bizottság pár hét alatt tető alá hozott egy másodosztályú csapatot.
Annyit kapjon, amennyit behozott!
És ekkortól beszélhetünk egy olyan szemléletváltozásról, ami a magyar futballban (egyelőre és sajnálatos módon) nagyon ritka, de tudnunk kell, hogy ez az, ami előreviheti a honi labdarúgást. Hiszen az első osztályból szinte csak adósságfölhalmozást lehet hallani: a klubok futballistáit a vezetők szerződtették le: papír van róla, hogy mennyiért; hogy milyen teljesítményért mekkora összeget fizetnek és természetesen az is, hogy mikor fizetik ezt az összeget ám a teljesítés mindenhol csúszik!
De hallott már valaki olyan szerződésről, amibe belefoglalták, hogy átütemezgetés a klub kénye-kedve szerint lehetséges? Ha egy klub vezetői átütemezgetnek, mert elfogyott a pénzük, akkor annak a klubnak a vezetősége komolytalan, és ha a prémium-nemfizetés rendszeres (már pedig az egyesületek nagyobbik részénél az), akkor az a vezetés alkalmatlan a feladata ellátására és sürgősen el kell zavarni.
Szóval: annyi pénzt kellene szétosztani futballistáink, edzőink és úgy általában a futballból élők között, amennyi pénzt ha szabad így fogalmazni ők megtermelnek.
Ki mennyit keres és miért?
Az átlagfizetést válogatott szintű játékosok esetében úgy 2-300.000 Ft körül húznám meg (edzőknek ugyanennyi), a többiekét ennél lejjebb! Nem mondom, hogy ez túl sok, de a biztos megélhetéshez elég és aki többet akar keresni, az menjem el valami más, jobban fizető szektorba. Hogy oda megfelelő végzettség kell? Pech
semmit sem adnak ingyen!
Ám Szombathelyen már más a szemlélet! Kicsit nagyképűen így mondhatjuk: nyugati. A fizetések ismertek, hiszen már a nyílt önkormányzati közgyűlésen 80.000 Ft-ban állapították meg az ügyvezető igazgató, Dobány Lajos illetményét.
A játékosok sincsenek túlfizetve (hisz nincs is miből: a Haladás annyit vállalt, amennyit ki is tud fizetni): ők 60.000 és 160.000 Ft között keresnek; tudásuknak és teljesítményüknek megfelelően!
Emlékezzünk csak vissza! A Lombard-időszakban heten, majd kilencen is tagjai voltak a klubvezetésnek most, az említett ügyvezetőn kívül Nagy László dolgozik a csapatnál technikai vezetőként valamint egy hölgy, aki az adminisztrátori-könyvelői feladatokat látja el slussz-passz!
Nem baj! Gyerünk újra!
De térjünk vissza a nyárra és a csapatra: Mihalecz István nekiállt dolgozni
tudta, hogy mit vállal és nem hiszem, hogy lett volna másvalaki, aki nekiállt volna egy ifi-junior csapat és négy felnőtt játékos csapattá gyúrásának! Ám Mihalecz csapatot alkotott
pontosabban CSAPATot, akik egymással, egymásért és a közönségükért küzdenek
vagyis: a Haladásnak nem is közönsége van, hanem szurkolótábora. Akik 2000-en mennek ki egy edzőmeccsre (ugye emlékszünk a Limasszol elleni 1:0-ás sikerre?) és dobnak össze 223.000 Ft-ot. És a 2000 néző állandónak bizonyult a bajnoki- (és kupa) mérkőzéseken! Hasonlítsuk csak össze (ezt is) az NB1-gyel! Székesfehérvár: 500 néző (jóindulattal
), Győr: 500 néző, Pécs: 500 néző, Hungária körút: 1000 néző (bár ezt az ezer nézőt is erősen kétlem személyes tapasztalatok alapján) és az utolsó fordulókban: Pápa 1200 néző
Kell ehhez külön kommentár?
A szombathelyi szurkolótábor magáénak érzi a csapatot; a hibák, vereségek esetén sem a korholó szavak voltak többségben, hanem a biztatásé: Nem baj! Gyerünk újra! Menj utána! Küzdj! Ezeket hallhattuk a szurkolói körtől, a honlapon, s a hozzászólások többségében és a Hali TV-ben is.
Ez az év a tanulásé
Sokunknak voltak ábrándjai, de Mihalecz-Mester már a kezdetek kezdetén kijelentette, hogy az első év a tanulásé lesz! Ő ismeri a mezőnyt, tudta, hogy ebben a közegben mire lesz képes (a sokáig Rajost és Schimmert nélkülöző) Szombathelyi Haladás. Akik látták a négy hazai és az egy idegenbeli győzelmet, azok mind együtt örültek a csapattal; és akik a vereségeket látták, együtt bánkódtak-bosszankodtak és keresték a hibákat, igyekeztek kijavítani azokat. A száraz statisztikai mérleg öt győzelmet és nyolc vereséget mutat
A 13 mérkőzést végignézve: reális, ám ha a mutatott játék tendenciáját nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy tavasszal már pozitívba csaphat át a mérleg.
Mi lesz jövőre?
Lesz-e erősítés? Jönnek-e az Ausztriába szakadt Mihalecz-fiúk? Milyen lesz a költségvetés? Bízhatunk-e abban, hogy a jövő év elején a vasi cégek gondolnak a Szombathelyi Haladásra? (Nagy Lászlóékat azzal zavarták el ősszel a vállalatok, hogy a 2004. évre már felhasználták a szponzorálásra szánt összegeket
) Mi bízunk benne
mert SZURKOLÓTÁBORUNKNAK olyan CSAPATa van, amelyik a nulláról, az abszolút nulláról indult
és, mert Szombathely így döntött!
Jól döntött!