Mihalecz: "A pénzen kívül mindent készen kaptak"

„Pitagorasz-tétel kontra BKV Előre elleni taktika”

–  Mihalecz úr! Hogy állnak az érettségivel a játékosai? Tudja, ki melyik tételt választotta?
– Huhh, most megfogott! Hat-hét labdarúgó is érettségizik a csapatomból, de őszintén mondom, nem tudom, hogy melyik irodalmi mű mellé tették le a voksukat. Persze fontosnak tartom, hogy a civil életben is boldoguljanak a srácok, de én elsősorban a szakmai munkáért vagyok felelős.

– Nem furcsa az, hogy egy NBI/B-s csapat játékosai József Attila, a Pitagorasz-tétel és a BKV Előre elleni taktika között őrlődnek?
– Amikor Bükön voltam edző, rengeteg főiskolás játszott a csapatomban, úgyhogy volt időm megszokni, hogy a labdarúgóknak néha a tanulásra is koncentrálniuk kell. Bizton mondhatom, hogy sem ott, sem itt nem ment ez a közös munka rovására. Versenyidőszakban egy héten csak egyszer tartok délelőtti edzést, arról valóban hiányoznak az iskolások, de nem hiszem, hogy ez bármit döntően befolyásolna.

Minek szervezkedik, akinek nem dolga?

–   Egy hét alatt a csapat három arcát is megmutatta. Döntetlen a Szolnok ellen, győzelem a bodajkiak ellen, vereség Dunaújvárosban. Mi az oka a hullámzó teljesítménynek?
– Akik látták mindhárom találkozót, tudhatják, nagyon érdekesen alakultak ezek az összecsapások.

A Szolnok ellen annak ellenére játszottunk döntetlent, hogy gyakorlatilag hatvan percet emberhátrányban voltunk. Kihagytunk hét nagy helyzetet, tehát azt a mérkőzést picit csalódásként éltem meg.

A Bodajk az más volt. Tudtam, hogy gyorsabbak, mint mi, tudtam, hogy több idejük volt az összecsiszolódásra, mint nekünk. Arra azonban nem gondoltam, hogy lefutballoznak minket. Ennek ellenére megnyertük a találkozót, és most ez a legfontosabb.

A Dunaújváros ellen voltak jó és rossz periódusaink, régen láttam ennyire felszabadultan játszani idegenben a csapatot. Kár, hogy ez lett a vége.

– Ez utóbbi mérkőzés után élesen bírálta az idősebb védőket. Szó szerint azt mondta: Ilyen gyermeteg hibákból nem lehet gólt kapni, elsősorban csapatom rutinos védőit teszem felelőssé. Kemény szavak.
–  A hibák is elég durvák voltak. Nem értem, hogy a védőknek miért kell állandóan játékot szervezni. Nekik az a dolguk, hogy védekezzenek, így van kitalálva ez a csapat.
Abból mindig baj van, ha nekiállnak szervezkedni. Nem értem, miért nem mérik fel, hogy ha ők előre lódulnak mélységből, akkor mögöttük lyuk marad, előttük pedig van hét ember, akiknek oda kéne passzolni a labdát, az ő dolguk szervezni a játékot.
Nem ez az első meccs, ami ilyen hibák miatt ment el. Ez ellen valamit tenni kell.

„Venczel miatt kapom a legtöbbet”

– Ha már a bírálatoknál tartunk. Nagyon sokan szidják azért, mert nem ad elég bizonyítási lehetőséget Venczel Balázsnak. Ráadásul Schimmer Szabolcs nincs éppen csúcsformában.
– Igen, ez így van. Venczel miatt kapom a legtöbbet. Szó sincs arról, hogy én nem szeretném Balázst. A kecskeméti találkozón például nagyon jól játszott, neki köszönhetjük, hogy sikerült egyenlíteni. Összességében, amikor beállt, nem okozott csalódást.

De: egyszerre három támadót tudok pályán tartani. Koman helye megkérdőjelezhetetlen, Mihalecz Péteré is, a harmadik hely birtokosát Schimmer. Annak ellenére, hogy most nincs jó formában, jelenleg jobb labdarúgónak tartom Venczelnél.

„Úgy vagyok Schimmerrel, hogy hátha most”

– Schimmer Szabolcsot nagyon szeretik a szurkolók. De mintha elfogyott volna a türelem. Az öné még tart?
– Ez is egy érdekes kérdés. Szabolcs valóban jó labdarúgó. Nem értem, mi lehet az oka gyengébb produkciójának. Tény, hogy ő főiskolás, eléggé le van terhelve.

Mindig elhatározom: na, most jöjjön más. Aztán mikor elérkezünk a mérkőzéshez, mégis mindig neki szavazok bizalmat. Kimondom: ebben nagy valószínűséggel én is hibás vagyok, mert túl sok bizalmat adok neki. Úgy vagyok Schimmerrel, hogy hátha most…

– Mintha Koman Vladimir teljesítménye is visszaesett volna.
– Voli sérüléssel bajlódik, ezért nem volt kezdő Dunaújvárosban. De tény, mintha ő is egy kicsit rosszabb formában lenne. Korábban Varga Krisztiánnál és Horváth Andrásnál már tapasztaltam azt, hogy a válogatott edzőtáborozások után napokig nem lehetett velük mit kezdeni. Talán ez lehet a probléma Komannál is. Ennek ellenére ő nagyszerű játékos, nagyon jó futballista.

– Imre János, Guzmics Richárd, Nagy Gábor. Gondolom sejti, miért sorolom ezeket a neveket.
– Igen, gyanítom, őket is keveset játszatom. Guzmics lassan helyet követel magának a csapatban, tépi le a mezt a kezdőkről. Állok elébe.
Imre Jani most egyszerűen nem fér be, a helyén játszókat jelenleg jobbnak tartom. Nagy Gabi esete más. Ő azért kap játéklehetőséget, amivel rendszeresen él is. Néha azonban vannak gyengébb periódusai. Úgy vagyok vele, hogy jelenleg Rajos Gabi és Czeglédi Balázs előtte van a posztján, de természetesen tisztába vagyok az értékeivel, és ahogy eddig is, továbbra is számítok rá.

„A pénzen kívül mindent készen kaptak”

– Gyakran éri az a vád, hogy védekező csapatot csinál. Ez mintha egy bélyeg lenne a ténykedésén.
– Tudomásul kell venni, hogy jelenleg a mezőny második felében vagyunk. Inkább védekezésre vagyunk kényszerítve, mint támadásra. Felelőtlenség lenne jelenlegi helyzetünkben ész nélkül támadni. Annak hatalmas zakók elviselése lenne az ára.

–  Mihalecz úr! A csapatnak katasztrofális a helyzete. A játékosok éhbérért játszanak. Nincs prémium. Nincs semmi. Mivel lehet motiválni ezt a kétségkívül sokra hivatott csapatot?
– Ezek a játékosok mindent készen kaptak. Kivéve a pénzt. Nekik nem kell évekig várni a kispadon, amíg kiszorítják a Somfalvit. Arra próbálok apellálni, hogy megmutassam nekik ennek az értékét. Kérem őket, hogy próbáljanak meg erre gondolni, amikor nehézségekkel állnak szemben. Tényleg nagyszerű labdarúgóim vannak. Csak rajtuk múlik, hogy mire viszik!

– Az elmúlt egy évben fejlődött a csapat?
– Meggyőződésem, hogy igen.