Balázs azt mondja, állítólag nem fér be a játékrendszerbe Szombathelyen. Ennek lett az áldozata. De hallani arról is, hogy az elnök orrolt meg rá, mert egy öltözői vita során csapattársa védelmére sietett. Sok mindent hallani. Egy tény Venczel Balázsra nem volt szükség Szombathelyen.
Ezért ment el
Nem kapzsiságból, mohóságból, karrier vágyból. De ha még ez utóbbi játszott volna is némi szerepet döntésében, az vesse rá az első követ aki, nem menne szívesen egy első osztályú klubhoz. Ha hívja. És főleg, ha a régi már nem marasztalja.
Előfordulhat még. Sajnos ezt az örömöt már nem velünk osztja meg.
Jó, Venczel nem egy könnyű eset. De imádja a Haladást. Arról álmodozott, hogy Magyar Kupát nyer csapattal. Már most. Aztán még Hegykőig sem jutott el.
Venczel Balázs a barátom. Büszke vagyok rá. Soha nem értettem, miért nem lehet próféta annál a klubnál, melyért az életét adta volna.
Emlékszem, a soproni időkben is sokat beszéltünk telefonon. Nem érezte jól magát, honvágya volt. Szombathelyen akarok focizni mondta. Mindig.
Amikor felmerült annak lehetősége, hogy hazatérhet, beült a kocsijába és rohant haza. Nem akármilyen szerződést bontott fel közös megegyezéssel, hogy a Haliba játszhasson. Ingyen.
A Budakalász ellenni osztályozó után. Még a pályán odajött hozzám: Gabi miért nem kaptam legalább öt percet? Rúgtam volna egyet.
Nem tudom mi lett volna erre a helyes válasz.
Öt percet szeretett volna. Egy kis bizalmat. Megkapta a Budapest Honvédnél. De tegnap nekem megígérte, nem szűnik meg dobogni a Hali szív.