„A feleségem viseli nehezebben a kritikákat” – Évzáró beszélgetés a Szombathelyi Haladás vezetőedzőjével

Az elvárásokkal kell megbirkózni

– Amikor vezetőedző lett, nem győzte hangsúlyozni, hogy mekkora megtiszteltetés a Haladásnál dolgozni. Azt kapta ettől a munkától, amire számított?
– Szakmailag nincs nagy különbség. Az elvárások viszont össze sem hasonlíthatók azzal, mint amikor alacsonyabb osztályokban vagy az utánpótlásnál dolgoztam. Úgy gondolom, Bükön és Sárváron sem okoztam csalódást. De még egyszer mondom, ott jóval kisebbek voltak az elvárások.

– Legnagyobb sikereit utánpótlásedzőként érte el. Most a saját bőrén tapasztalhatta, mennyit ér egy kimagasló utánpótlás-eredmény, amikor egy fiatal felkerül a felnőttekhez.
– Ha az utóbbi négy-öt évben nem történnek azok a dolgok, amik sajnos megtörténtek a Haladásnál, akkor azt mondom, minden korosztályból volt három olyan játékos, akik simán megállták volna helyüket a felnőttek között. Bíró Péter távozásakor egy komplett korosztálynak kellett feljebb lépnie. Ez földtől elrugaszkodott megoldás volt, és nem a realitásokat tükrözte.

– Mennyire fogadták el a játékosok az Ön személyét? Fogékonyak voltak az elképzeléseire?
– Úgy érzem, igen: elfogadtak engem. Persze azt soha nem lehet tudni, mi játszódik le valójában egy játékos fejében. Itt van például Nagy László esete, akit menesztettek a Felcsúttól. Fogalmam sincs miért, nem tudom, mi történhetett ott. Jól játszottak, meggyőződésem, hogy ők fognak feljutni. Mégis, valami elromlott ott. Az embernek tudomásul kell vennie, hogy a játékosok világa az egy egészen más világ. A szurkolóknak, a vezetőségnek és magamnak tartozom elszámolással. Ennek ellenére igyekszem jó kapcsolatot ápolni a fiúkkal. Nem is ezzel volt a probléma. Más egy Haladásban futballozni és más Celldömölkön. Azért mégiscsak a Hali a megye elsőszámú csapata.

Átérezték a dolgok súlyát

– A Celldömölk elleni találkozóra készülve említette ezt először. Azt mondta: a fiúk most megmutathatják, a Hali a megye legjobb csapata. Kettő-kettő lett.
– Nem volt gond a fiúkkal. Az egész bajnokságban megfelelő hozzáállással készültek a találkozókra. Különösen igaz volt ez az utóbbi két hétre. A maguk szeleburdi módján mindent elkövettek, hogy jó teljesítményt produkáljanak. Ha a fiatal koruk miatt nem is tudtak minden összecsapásra a legjobban felkészülni, nagyjából elégedett vagyok velük. Átérezték a celldömölki összecsapás súlyát is. Ennek a pályán is voltak érzékelhető jelei. Az utolsó tizenöt percig elégedett voltam velük.

– A Balatonlelle elleni összecsapáson mutatott játék magasra tette a mércét. Kár, hogy nem láttuk viszont ezt a produkciót a vasi rangadón.
– Nem szeretek magyarázkodni, de sok volt a hiányzónk. Az akkori kezdőcsapatból hárman is hiányoztak. Az egész bajnokság során ezzel küzdöttünk. Egy olyan találkozó sem volt, amikor az általam legjobbnak tartott csapatot tudtam volna pályára küldeni. Sokáig Balassára nem számíthattam, aztán megsérült Babati, Mihalecz pedig hét mérkőzésre dőlt ki. Schimmer Szabolcs és Manganelli Attila is folyamatosan sérüléssel bajlódott. Ennek ellenére úgy érzem, sikerült pótolni a három hiányzót Celldömölkön.

– Mi az oka annak, hogy a Celldömölk ellen megint akkor fogyott el a tudomány, amikor vezettünk? Megijedtünk. Gólt kaptunk.
– A játékosaim még sportolók és nem versenyzők. Ennek isszuk a levét. Ezt a találkozót 2-1-nél meg kellett volna nyerni. Sőt, gólt, gólokat kellett volna még rúgni. A házigazdák elkészültek az erejükkel, padlón voltak. Ezt nekünk meg kellett volna érezni, és a döntő gólt be kellett volna rúgni.

– A Celldömölk is pont arra táltosodott meg, amikor a Halival játszott. Ez aztán a pech.
– A celliek egy nagyon jó játékosokból áll együttessel büszkélkedhetnek. Több játékosukkal barátinak mondható a viszonyom. Sokan közülük személyem miatt szívesen igazoltak volna a Halihoz. Kár, hogy nem tudtuk ezt megoldani. Simán a középmezőny elején fognak végezni.

Kemény alapozás következik

– Rengeteg sárga lapot kaptak a Haladás-játékosok.
– Rutintalanság, semmi más. Nem akarom felmenteni őket, de az is igaz, hogy a celldömölki találkozón négy sárgából három jogtalan volt. Szabályos szerelésekért kaptunk sárga lapokat. Ennek ellenére úgy érzem, néha a focistáink felelőtlenek. Mert az mégsem járja, hogy valaki két sárga lappal rendelkezik, és ennek tudatában meggondolatlanul begyűjti a harmadik kártyáját is egy fontos összecsapás előtt.

– Sok volt a stressz, sok volt a sérülés. Mégsem mehetnek még pihenőre a játékosok.
– Január 10-én kezdjük a felkészülést, nem fogok a fiatal labdarúgóknak másfél hónap pihenőt adni. Heti három alkalommal fogunk edzeni. Télen ez a bevett szokás: egy hónap pihenő. Nyáron még rövidebb a pihenő időszak. Most azért kapnak ennyi időt, hogy egy picit feltöltődjenek. Aztán jöhet az alapozás.

– Kemény alapozás következik?
– Akik a juniorban velem készültek, azok megszokhatták, hogy nem vár rájuk könnyű munka ebben az időszakban. Az első két-három hét a kőkemény munkáról szól. Úgy tervezem, az első héten heti egy edzés, majd két hétig naponta két tréninggel, napközis rendszerben fogunk készülni a jövő évi feladatokra.

– Hol fog edzeni télen a csapat?
– Nem tudom. Az biztos, hogy itt Szombathelyen. Nekünk arra pénzünk nincs, hogy edzőtáborba menjünk. A teremedzések egészen más feladatot töltenek be. Más a talaj, mások a körülmények. Ennek ellenére vannak olyan feladatok, amelyeket el lehet itt is végezni.

– Közel négy hónap van az őszi záró- és a tavaszi nyitóforduló között.
– Ez egyáltalán nem szerencsés. Nagyon hosszú idő. Ezért vagyunk mi lemaradva a nyugati csapatokhoz képest. Egy magyar játékos játszik 35 mérkőzést, a külföldi labdarúgók közel hetvenet.

A feleség viseli nehezebben a kritikát

– A sok dicséret és vállveregetés mellett kijut a kritikából is...
– Én jól viselem, köszönöm. A feleségem már kevésbé. A kritikákat elfogadom, főleg az építő jellegűeket. Biztos, hogy van olyan, amiben igazuk van. Akad szurkoló, aki azért jár ki, hogy minket szidjon, de van olyan, akinek valóban szívügye a Haladás. Utóbbiaktól elfogadom a kritikát.

– Változtak-e az emberi kapcsolatai azzal, hogy nagyot fordult Önnel a világ, és reflektorfénybe került?
– Nem. Nem. Miért is kellett volna? Ugyanolyan ember maradtam, mint azelőtt. Sok jó ismerősöm van. Barátból kevesebb. Rájuk viszont mindig, minden körülmények között számíthatok.

– Sokan azt mondják, nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Ön a Haladás vezetőedzői posztja mellett a HVSE-utánpótlás vezetője is.
– Úgy érzem, össze tudom egyeztetni a két feladatot. Az utánpótlás jó úton jár, elkészültek a pályáink. Ez nagy probléma volt. Tavasszal nagyot fogunk előre lépni.

– Székfoglalójában említette, hogy bevonja az utánpótlásnál dolgozó kollégákat a nagy csapatnál folyó munkába. Szimpatikus terv volt. Nem lett belőle semmi.
– Jelen pillanatban valóban nem megoldott ez a probléma. Délelőtt szerettük volna tartani ezeket a foglalkozásokat. Sajnos azonban annyi tanulónk van, hogy erre nem volt lehetőségünk. A heti két délelőtti edzésen pedig fontosabbnak tartottam, hogy együtt készüljön a gárda. Remélem, tavasszal már megtudjuk valósítani ezt a tervet. Nagy szükség lenne rá. Sokat fog segíteni a már említett új pályák használatbavétele.

Jó a kapcsolat Vörös Csabával

– Sokan féltették Önöket Vörös Csabával, hogy nem sikerül majd együtt vezetni a csapatot.
– Azt hiszem, mára meggyőzhettük a kétkedőket. Letisztultak a viszonyok, nagyon jó a munkakapcsolatunk Csabával. Nincs probléma. Nagyjából ugyanazt gondoljuk erről a játékról. Jól kiegészítjük egymást.

– Korábban is jó viszonyban voltak?
– Igen. Kollégák voltunk a Haladásnál, és a licencre is együtt jártunk. Jó a viszonyunk.

– Ez fontos. Annál is inkább, mert nagyon nehéz tavasz vár a csapatra.
– Harmadikak leszünk. Egy jó felkészülés, és nem lehet gond. Biztos vagyok benne, hogy a dobogón zárjuk a bajnokságot. Mentálisan kell fejlődni. Meg kell tanítanom ezeket a fiúkat nyerni. Mentálisan nagyon nagy a magyar focisták lemaradása. Pedig van motiváció, még itt Szombathelyen is, a jelen körülmények között is. Én ebben nem tudok segíteni, nekik kell küzdeni, hogy szeressék őket a szurkolók, hogy több pénzt keressenek, hogy jobb csapatban játszhassanak.

– Az NBII-es csapatok mostanában azzal operálnak, hogy idősebb, lejárt szavatosságú labdarúgókkal próbálják meg felvenni a versenyt a többi együttessel. Sok fiatal kallódhat el így.
– Ez a rendszerváltás óta így van. Azelőtt mind a nagyvárosok csapatai szerepeltek az első két osztályban. Az egy olyan világ volt. Azóta már azok a csapatok kerültek előtérbe, főleg a második vonalban, ahol van támogató. Ezek a vállalkozók egyet akarnak: jól érezni magukat. Nem törődnek az utánpótlással, összevásárolják együtteseiket. Ugyanez volt pár éve Bükön is. Egy baj van ezzel, előbb-utóbb kipukkad ez a lufi, a vállalkozó odébbáll, és marad a nagy semmi. Ez nem jó a magyar focinak. Az lenne az ideális, ha az első- és a másodosztályban olyan csapatok szerepelnének, akik mögött van tömegbázis.

pg