Hiába van pár hónapja szép nagy szerkesztősége a Nyugat.hu -nak, Nyugatka, a 130 kilós disznó ezt is kinőtte. Döntött a kupaktanács, kedvenc röfinket odaajándékozzuk valakinek. Voltak jelöltjeink. Az ország legkisebb parkolóhelyét engedélyező illetékesnek, vagy a Fő téri gombát üzemeltető vállalkozónak, de jó eséllyel pályázott az Év vasi embere is. Aztán jelen sorok szerzőjének jelentős lobbitevékenységét követően a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapatára esett a választás. A zöld-fehérek meghálálták az ajándékot. Mind megették. Béke cocaira.
Nyugatka halála
Azt elsőre megállapítottuk, hogy Nyugatka hölgy volt. Nem volt hímivarszerve, ahogy ezt nyomdafestéket éppen csak tűrően meg lehet fogalmazni. Tehát ez nem volt nehéz. Azt mondják - akik értenek hozzá -, jobb ez így. Szerencsére a csapatban is volt valaki, aki értett hozzá. Babati Ferenc. Fülbevaló a fülbe, kés a kézbe, a fegyver a coca fejébe. Egyszer csak eldurran a startpisztoly, és Nyugatka összeesett. Feri nekiesett. Felfogtuk a vért. Keverni kellett. Fakanállal. Coca megmérve, utánfutóra felrakva. Már vártak bennünket. A Pezibe,. Felsőcsatáron. De jó, hogy jött Beke. Divatos szóval élve, extrém öltözetben. Fehér mellény. Fehér pulcsi. Fekete nadrág. Aztán Babati perzselt, és Beke nekiállt kefélni. A disznót. Hátulról. Aztán elölről. A hasát. A hátát. Beke csak nyomta. Megkönnyebbült. Borsi a válogatottal edzőtáborozik. Most csak az övé a bal szél. Aztán Schimmer is próbálkozott egy picit, Manganelli is odament, és mintha Nagy Gábor is élvezte volna az egészet. A malac nem tudom mikortól számít disznónak még mindig a földön hevert, az egyik fele már tiszta volt. Nem úgy egy-két tekintet. De végül is ezért gyűltünk össze.
Tisztes szemlélődők
Dobány Lajos például nem is titkolta, ő majd csak az ebédnél szeretne érintkezni a disznóval. Andorka új fiú lévén kapcsolatokat épített, de miért épp az elnök lányával kezdte? Subicz látványosan hátat fordított, Mihalecz egy marék velővel rohangászott. Balassa disznóvérrel festette ki az arcát. Úgy nézett ki, mint a Szombathelyi Haladás csapatkapitánya. Kutasi Gábor is koncentrált. Neki az volt a dolga, hogy az állványt tartsa, melyen már ott függött a disznó. Fejjel lefelé. Elég rosszul nézett ki. Rajta már a Jóban rosszban sztárjai sem segíthettek. És ekkor a közönség kedvence, Imre Jani fontos feladathoz jutott. A csapat egyemberként zendített rá: Imre Jani hozz egy madzagot. Janika hozott. Neki jutott a megtisztelő feladat, hogy elkösse a disznó beleit, nehogy baj legyen. A disznóvágásra jellemző, hogy valaki a beleket elnézve megjegyzi: "Nem is gondoltam volna, hogy a hurka már készen van a disznóban...
A kiszolgálásra nem volt panasz
Tebeli Gyuriba is kezdett visszatérni az életerő a hosszú sérülés után. Szívesen töltött egy kupicát az arra sétálóknak. Naná, hogy egyre többen tévedtünk oda. Sokszor a szegény sertésről megfeledkezve ment a sztorizás. Csak Babati állta a sarat. Még mindig. Aztán egy idő után Tebeli felé már csak egy üresüveg biznisszel foglalkozó hajléktalan mehetett sikerrel. A fiúk egyre jobban orientálódtak a Pezi csárda belseje felé. Ahová megérkezett az előzenekar is. Már amennyire lehetett élőnek nevezni a két muzsikust, akikben rendesen benne volt még az előző esti Valentin-bál minden gyötrelme. Az első dal Subiczé, aki már csinált egy interjút a Szombathelyi Televíziónak. Zsolti bától érdeklődött, mit szól ahhoz, hogy a Haladás Felsőcsatáron járt. Szóval Subicznak a Pille Pille. Énekelt az egész banda. A zöld-fehérek védője otthagyta a resztelt májat, és ami még ennél is meglepőbb volt, a mézes pálinkát, és egy széket húzott a terem közepére, és mintha egy Halász Judit-koncerten lett volna, végigtapsolja a nótát. Énekelni nem tudott, nem kapott mikrofont.
Friss levegő
Lejárt az első blokk. Pihentek a zenészek. A fiúk kimentek még meglesni, miként is dolgozott Babati. Balassa is mindent elkövetett, hogy úgy tűnjön, mintha ő is dolgozna. Nem nagyon ment. Azt mondta a csapatkapitány, kellenek az ilyen összejövetelek, sokat segíthet abban, hogy a bajnokság során átlendítse őket a nehéz pillanatokon. Többeknek szintén nagy nap volt ez a mai. Előszőr ettek disznóbürkét. Ízlett. Aztán végre elkészült a sült hús is. Ismét be lehetett menni: enni, inni. Mulatni. Ez a nap erről szólt. Aztán március negyedikétől szeretnénk mi is mulatni. Ott fenn a lelátón. Miközben a csapat Nyugatkából merítve sorra győzi le ellenfeleit.
