Minden jó, ha a vége jó?! Kiütötte a Celldömölköt a Hali

Szombathelyi Haladás – Celldömölk: 4-1
Gólszerző: Dr. Andorka Péter (3), Manganelli illetve Cseke

Szombathelyi Haladás: Kutasi 7 - Sallér 7, Balassa 7, Subicz 7, Jagodits 7 - Manganelli 7 (Beke), Nagy 7, Schimmer 7 - Imre 6 (Borsi),  Dr. Andorka 9,  Babati 7 ( Kiss)

Nagy esemény a mérkőzéslátogatás. Celldömölkön. Egy darabig úgy tűnt, csak a vendégeken múlik, hogy milyen hangulat is lesz a Rohonci úton. Szerencsére a kezdésre megérkeztek a Hali-szimpatizánsok is, az újságosbódéban fogyott a selyem kispárna, a lelátó mögött sört is csapoltak. Szomszédvári rangadó. Sokáig csak a kupában találkozhatott a két együttes, hiszen Celldömölkön csak álmodhattak arról, hogy egy osztályban szerepelnek a Szombathelyi Haladással.

Aztán telt múlt az idő, és a Celldömölk sokat fejlődött. Beszélik, hogy amikor Antók Zoltán kitalálta, hogy „nagy csapatot” csinál a kisváros együtteséből, a megyeis mérkőzésekre olyan busszal mentek, hogy az valóságos turistalátványosságnak számított például Csörötneken. Igaz, a rövid távolságok miatt csak Tom és Jerryt tudtak nézni a beépített videón. Szóval mára egy súlycsoportban a két csapat. Hittük a találkozó előtt. Aztán a mérkőzés másról győzhetett meg bennünket.

Az első percekben úgy tűnt, a Celldömölköt nyomasztja kevésbé a vasi rangadó súlya. Jól passzolgattak, ötletes támadásokat vezettek, átlövésekkel próbálkoztak. Hiába. Kutasi jól védett. A védelem úgy zárt, mint a törzskocsmám este tízkor. Pontosan. Aztán jött a derült égből a vendég gól. Büntetőből voltak eredményesek a sárga-feketék.

A játékvezető egy-két döntése annyira színvonaltalan volt, hogy az azokból összevágott kisfilmet még a magyar királyi televízió sem adná le.
Aztán jött a doktor. Énekelhetne az LGT. Dr. Andorka Péter még az első félidőben kiegyenlített.

A második játékrészben Manganelli jött.  A végeredmény ugyanaz. Már kettő-egy ide. Dr. Andorka Péter mindenáron meg akarta nyerni a házi góllövő listát. Tett is érte. Na nem sokat. Rúgott két gólt. A végeredmény négy-egy és egy nagy ünneplés a Rohonci úton.
Csak az a bácsi volt egy kicsit csalódott, aki rendszeresen azzal szórakozott a találkozókon, hogy Artner Tamást szidta. Tegnap nagy bajban volt. Vörös fejjel és egy kicsit csalódottan ment haza. Hát igen. Meg kell tanulni örülni. Ha jól mennek a dolgok, a következő bajnokságban sokszor lesz okunk rá.

– Köszönöm a srácoknak a mai mérkőzést! – értékelt a lefújás után Artner Tamás. Azt hiszem, megérdemelten nyertük meg a mai találkozót. Remélem, egy kis kárpótlást adtunk a szimpatizánsainknak az utóbbi idők sikertelen időszaka után. Nem vagyok azonban maradéktalanul elégedett. Az első félidőben voltak gyenge teljesítmények, ezért az öltözőben a keményebbik stílusommal igyekeztem rendet rakni a fejekben. Most egy hetet edzésben maradunk. Csütörtökön fontos találkozó vár ránk. A szurkolókkal játszunk. Aztán pénteken lezárjuk az évet - mondja.

Tapsra bírni a kissé csalódott szurkolókat. Bizonyítani, hogy hiába minden bírálat, igenis vannak a csapatnak értékei, amikre lehet építeni. A Szombathelyi Haladásnak a vasárnap esti találkozón volt tartása, esze és szíve, hogy megfeleljen az elvárásoknak. A közönség pedig úgy ünnepelt, mintha feljutottunk volna. Ugye milyen kevés kellett hozzá?