Nincs esélyünk visszaszerezni a levont tizenegy pontot. Magánvélemény. Talán valamennyit belőle. Esetleg. A sport valahogy mindig más. A sportjog, a sportszabályzat pedig szintén. Ez egy kéz kezet mos elve alapján működő, a magyar foci érdekeit szem előtt tartani képtelen szövetség újabb és újabb vizsgálóbizottságának határozata. Függetlenségről szó sincs. Kisteleki ígért már sokszor, legutóbb azt, hogy kedvező döntés születik a Lombard Haladás ügyben. Nem született. Szemet hunyt, talán asszisztált is egy arcpirító színjátékhoz.
Biró Péter lebukott
Az éjszaka leple alatt reklámtáblákat hordatott át, hogy a kerítésen kívül rekedt
szimpatizánsok ne lássanak semmit, majd levételükhöz azt a feltételt szabta, hogy a
szurkolók Őt nem szidhatják. Őt, akinek jön az MLSZ egy vagy több szívességgel,
hiszen birkaként tűrte, hogy kárára szabálytalanul induljon egy tucat gárda az első-osztályban.
Azt hitte, simán nyeri a Nyugati csoportot. Azt hitte, zsoldos hadseregével simán átlép
egy tudatosan felépített, gyökerekkel rendelkező klub álmain. Ismerjük annyira, hogy
nem Andorkától félt, a rigmusoktól tartott. Inkább ne legyen ott senki, csak nehogy tükröt
tartsanak elé. Nem tudta volna elérni, ha nem asszisztálnak neki. Na ezért nem hiszek
én a kedvező döntésben.
Hiányzik egy pecsét egy igazolásról
Ez a pletyka. Hogy hiányozhat egy pecsét egy igazolásról, amikor tudjuk, nekünk sem a
pályán, sem a pályán kivül nem szabad hibázni, mert van valaki, aki csak ezt
figyeli, aki csak ezt nézi. Nem lennék meglepődve, ha Biró már régen tudta volna,
hogy Dalossal nincsenek rendben a dolgok, de az idő, az a sok pár perc, amin a fiatal
focista pályára lép, neki kedvezett. Ez magyarázat lehet arra, hogy miként nem vette
észre nyolc biró a hiányosságot, és miért engedték még méltányossági alapon
akkor is játszani, amikor ez kitudódott. Összeesküvés-elmélet tudom. De életszerű.
Budapesten azt se tudják, hogy létezünk
Az MLSZ elnöke, gyanítom, az elmúlt egy hónapban többet beszélt Keringerrel, mint a
Haladás vezetőivel. Nincs érdekképviseletünk, nincs semmink. Csak a múltunk, ami
viszont nem kevés.
A mi csapatunk mögött nincs "nagy" ember, mi tizedikén háromszor átszámoljuk
a pénzt, hogy tudunk-e fizetést adni. Kilógunk mi ebből a magyar fociból. Van egy
nagyszerűen dolgozó ügyvezető, van egy agilis Haladás Marketing KFT, van egy
szervezett szurkolói kör, egy eltökélten Nb1-es csapatot akaró önkormányzat. Több
szurkolói mez fogy, mint egy NB1-es csapatnál. Nekünk fontos ez az egész.
Csak, nehogy azt gondoljuk, hogy ez ott fent bárkit is érdekel. Ha szavazással dőlne
el, hogy a Lombard vagy mi jussunk fel, akkor százból százszor a Lombard nyerné a
"demokratikus" választást. Nekünk egy lehetőségünk van: a pályán és a pályán
kívül egyaránt hibátlannak maradni. Ez nem sikerült Dallos Gábor esetében.
Nagy Lászlónak mennie kell
Érdemei elismerése mellett. Sokat tett ezért a csapatért, de azért technikai vezetőként
legalább két szendvics majszolása közben a buszon illett volna ránézni az
igazolásokra is. Tudja ezt ő. Lemondott. Ha én vagyok döntéshozó helyzetben, akkor már
régen túl vagyunk a papír-munkán is. Tévedni lehet. De nem ekkorát. Ez sok pénzbe
kerül. Nagy László valóban itt volt, amikor bajban volt a csapat, sokat dolgozott.
Most is baj van. Ő idézte elő.
Hiszem, hogy ez a négy pontos hátrány meg se kottyan nekünk, és simán hozzuk a bajnoki címet, de mi van, ha ez később derül ki. Mondjuk akkor, amikor a harmincadik forduló után a Lukács Ferinél ünnepeljük a feljutást? Ha akkor indul egy telefon egy "pápai vezetékesről? Akkor mi van? Na ezért kell mennie Nagy Lászlónak. Egy pecsét miatt.
Egy félelmem azért maradt. Hogy ez a pecsét nem az a pecsét
Csak remélni tudom, hogy nincs egy ennél súlyosabb pecsét is a Haladásnak címezve,
ott fent, abban a bizonyos nagykönyvben. Mert ha igen, akkor lesz csak igazán reménytelen
a helyzetünk...
