Lezárult egy fejezet a Szombathely - Lombard storyban (I. rész)

Az elmúlt hét szombatján közel 7.000 néző izgulta végig a Haladás - Pápa meccset. A Lombard 2004. júliusi távozása óta először járt itt. Egy kis múltidézés...

A történelem - ellenfelekként
Egészen pontosan nem ez volt első találkozó, amikor a Haladás Bíró Péter csapata ellen játszik valamelyik bajnokságban. 1999. december 8-án még az első állomáshelyén, Tatabányán játszott a Lombarddal a Haladás-Milos, és 1 : 1-es döntetlent ért el. (Borbély Csaba lőtte a gólt, Balassa Péter pedig végigjátszotta ezt a találkozót.)

2000. május 13-án, ugyancsak az 1999/2000-es bajnoki szezonban Szombathelyen szintén 1 : 1 lett, ekkor Szabó Viktor öngólt vétett a vendégeknél, így alakult ki a végeredmény. (A Hali mostani csékája ezt a meccset is lejátszotta.)

A Haladás megmaradt a Lombard ellen rúgott egy gólnál, ugyanis 2000. augusztus 5-én 2 : 1-re kapott ki a gárda a bányászvárosban. (A gólt Somfalvi Csaba lőtte, Sipos Norbert 31 percet töltött csereként a pályán.) 2000. szeptember 23-án a Rohonci úton ismét 1 : 1 lett a meccs (gólszerző: Somfalvi Csaba, ezt a meccset pedig Kaj András játszotta végig).

A történelem - közösen
A két csapat útjai ezek után nem keresztezték egymást: a Hali az NB I-ben, míg a Tatabánya a másodosztályban szerepelt, ám 2002 nyarán szombathelyi székhellyel egyesült a két csapat. „Tatabányán 6 évet töltöttem, Szombathelyen 60-at szeretnék” – hangzottak el Bíró Péter szavai az első szurkolói ankéton. Hát ebből kettő lett. Öt Détári-féle remek tavasznak-nyárnak köszönhetően szép hónap… És ezzel talán össze is foglaltuk a Lombard szombathelyi szereplésének legszebb momentumait.

Edzőváltás – még az első edzés előtt!
De menjünk sorjában! Glázer Róbert kapta azt a nemes feladatot (ne feledjük! Azért Ő, mert a szintén az első ankéton bejelentett Plotár – P. Nagy duó nem vállalta el vezetőedzői szerepkört!, hogy feljuttassa a kiesés és az elvesztett kupadöntők után romjaiban lévő Haladásból, és a megmaradt tatabányaiakból összegyúrt csapatot. Ekkor távozott Szombathelyről az azóta válogatottá vált Horváth András, ekkor tört ketté a karrierje Takács Tamásnak, ekkor lett Alex a Dunaferr, Leandro a Ferencváros, Fred a Hévíz, Flávio Pim a Debrecen játékosa.

Halmosiért ekkor nem kapott igazi pénzt (csak nevelési költséget) a Haladás, Némethy László az MTK-ba ment (Újabb idézet BP-től: „A Némethy olyan összeget említett, amiért nálam senki nem lesz futballista!” Aztán Némethy bajnok lett az MTK-val, és egy év után mégis visszatért Szombathelyre! Magyar bajnokként ennyire alábbhagyott volna a kéréseivel? Vagy a szurkolók előtt kellett csak mondania valamit a Lombard-vezérnek?), Bükre igazolt Sipos Gábor, Nagy Gábor, Kőrösi András és Lukács Tihamér. Elkerült Vasból az azóta már doktori címet szerző Andorka Péter, de a válogatott Zsidai László is 2002-ben hagyta itt Szombathelyt.

Az első szezon
És elkezdődött a 2002/2003-as szezon… Balassa Péter a mai napig a legrosszabb álmai között tartja számon ezt az időszakot, hiszen hiába juttatta szinte egyedül tovább a Kupában a gárdát, a vezetőség „rászállt”, hiszen meg merte mondani a véleményét – az ősz végeztével már nem kellett Lombard-mezt húznia. Ebben a levélhullós időszakban ismerhettük meg a Farkas-testvéreket (a mai napig nem derült ki, hogy miért születtek ők Phenjanban, a kommunista Észak-Korea fővárosában…), akik „remek felépítésű, válogatott-szintű bekkek” (újabb idézet a „Best of Bíró”-ból). És ekkor szembesülhettünk azzal először, hogy a siófoki Csordás Csaba milyen könnyedén játssza át őket (Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 2002. 11. 27.: Lombard FC-Haladás – Siófok 1 : 2, gólszerzők: Tüske illetve Csordás 2.

Ezen az őszön lett a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az ősz NB II-es játékosa Nagy Sándor (Mulder ügynök már akkor felvette ezt az ügyet az X-akták közé, de a mai napig nem sikerült a rejtélyt megfejtenie)… Talán csak a legfanatikusabbak emlékeznek arra, hogy a Rohonci út zanati ősfűjére léphetett olyan, magukat futballistának tartó játékosok, mint Kiss Béla vagy Srdjan Obradovics… (Kiderült, hogy az akkori szakmai stáb is ért valamicskét a focihoz, mert 4-4 meccs elég volt ahhoz, hogy elzavarják őket.)

Kész csoda volt a feljutás
Jött a tavasz, de Glázer Róbert akkor még maradhatott. Az első hét tavaszi fordulóban mindössze 10 pontot szorgoskodott össze a gárda, így a kecskeméti vereség után távozott a korábban a Haladást kupadöntőig vezénylő mester. Bíró Péternek ekkor sikerült meggyőznie Détári Lajost, hogy vállalja el a Lombard FC-Haladás kispadját. Döme 10 meccsen 7-szer győzelemre vezette a zöld-fehéreket (apropó, színösszeállítás…

Nem sokon múlt, hogy nem maradt meg a nyolcvanegynéhány éves csapat színe… Amit még a kommunizmus sem tudott elvenni, arra szemet vetett Bíró Péter. A már többször említett első ankéton nem kis felháborodást okozott a bejelentése, miszerint „lehet, hogy az egyesület színén is változtatunk”. Szerencsére nem sikerült tervéhez partnereket találnia.). Az utolsó forduló érdekes eredményeinek köszönhetően (a rossz nyelvek szerint nem kis összeget keresett a Kaposvár csapata, hogy idegenben legyőzte az addig otthon veretlen BTK-Bükfürdőt), a Lombard FC-Haladás az NB I/B második helyezettjeként feljutott a magyar bajnokság első osztályába.

A bajnokság legszomorúbb eseménye is Szombathelyhez kötődik: májusban autóbalesetet szenvedett, és elhunyt Nagy Norbert. A 31. fordulóban a Kaposvár volt a Hali vendége, a meccs előtt pedig visszavonultatta a klub Nagy Norbert 4-es mezét.

2003/2004-es szezon – az egyetlen évad az NB I-ben Lombard FC-Haladásként
Détári Lajossal szerződést hosszabbított a vezetőség, így a nyári alapozás remek hangulatban telt. Sőt, a játékos többsége úgy nyilatkozott, hogy öröm edzésre járni, mert gyors, pörgős, sok játékkal teli tréningeket vezet a Détári-Gujdár páros. A másodosztályból feljutó csapat keretében voltak változások. Távozott a bosnyák Amir Ferhatovics (leigazolásakor elhangzott: „a magyar mezőny legjobb külföldi játékosa lesz” – ugye nem kell magyarázkodni, ki is mondta ezt?), a horvát Tomislav Nakic (őt „pitbull”-nak is becézték… vajon miért?), a brazil csodacsatár Robson (talán még kapuralövése sem volt), valamint Potemkin Károly. (Ő gólkirály-jelöltként érkezett, ám mindössze egy találatig jutott.)

Az első meccsen még 7.000 néző, aztán fokozatos csökkenés
Érkezett Dubecz János (aki évek alatt hozzászokott a kispesti ezer-ezerötszáz fős miliőhöz. A bajnokság első meccsén 7000 szombathelyi szurkolt a Rohonci úton, és ez annyira megzavarta a majd’ 300 (!) első osztályú meccsen szerepelt középpályást, hogy a 35. percben le kellett cserélni. Egyszerűen leblokkolt, ugyanis kb. 10 éve nem játszott úgy a bajnokságban, hogy az Ő csapatának ennyien szurkolnak. Jött a Százhalombattától Szabó Zoltán és Tóth Iván, visszatért Szombathelyre Jagodics Zoltán, Némethy László, Seper Ákos és Tüske Roland. (Őt Brazíliába engedte el Bíró Péter a másodosztály holtszezonjában. Egy meccsen sem lépett pályára, viszont így kockára lett téve a csapat feljutása. Érdekes húzás volt.)

És minden olyan szépen is indult… 2 : 0 a Győr ellen, aztán két idegenbeli vereség (0 : 3 Debrecenben, 0 : 2 Siófokon), majd 3 : 0 itthon a Vidi ellen. És vége lett. A Détáris időszaknak. Hogy egy 3 : 0-s győzelem után miért mond le a vezetőedző? Ez tulajdonképpen a mai napig nem derült ki. Ami biztos, hogy Bíró Péterrel került összetűzésbe Döme.

A szombathelyi futballtörténelem legnegatívabb idénye

Hiába volt még hátra 12 forduló az őszi szezonból, a Lombard FC-Haladás nevéhez óriási negatív-rekordlista felállítása fűződött csak, és semmi más:

  • Nyolc (!) meccsen, egészen pontosan 763 percen keresztül nem rúgott gólt a csapat.
  • Az első nyolc fordulóban pontot sem szerző ZTE-vel meccselt a gárda a 9. fordulóban, és 4 : 0-ra kikapott.
  • Újpesten valami eszméletlen szerencsével játszott 0 : 0-át a gárda, úgy, hogy a 11. perctől emberelőnyből volt a Lombard FC-Haladás.
  • Bozsik Péter lett a vezetőedző, méghozzá ZTE mérkőzés után (9. forduló), és egészen a következő ZTE-mérkőzésig (20. forduló) volt szombathelyi tréner.
  • „Vezető-halmozás”-ban csúcsot döntött a csapat: volt ügyvezető igazgató, szakmai igazgató, klubigazgató, sportigazgató és technikai igazgató; vezetőedző, edző, játékos-edző, kapusedző…
  • Még a legjobb 16 közé sem jutott be a Magyar Kupában az egyesület, ugyanis a BKV Előre tizenegyesekkel kiejtette a Lombard FC-Haladást.

Jött, a már szokásossá vált téli játékosvándorlás – mindenféle eredmény nélkül
Tavaszra – azt gondolta a szurkolótábor – jó csapat jött össze. A nevek alapján igen. Érkezett Illés Béla, Nélio, Róth Ferenc. Érkezett az argentin Cotera, aki pályára sem lépett, valamint a két román: Balaci és Bucuroaia, akik szintén alig kaptak lehetőséget (hiszen amikor kaptak, nem éltek vele). De a bukdácsolás folytatódott csak. A negatív-rekordlista csak bővült:

  • Az első tizenegy tavaszi meccsen egy gólt rúgott a gárda.
  • Ezeken a találkozókon kettő pontocskát sikerült összekuporgatni.
  • 2003. szeptember 20-a és 2004. május 12-e között 21 bajnoki mérkőzést játszott a Lombard FC-Haladás. A mérleg: 1 győzelem, 7 döntetlen, 13 vereség. A gólarány: 4 : 43.
  • Még egyszer: 21 egymást követő mérkőzésen 4 gólt (!) tudott rúgni a csapat.
  • 10 egymást követő Rohonci úti bajnokin egyszer talált az ellenfelei kapujába a Lombard FC-Haladás.
  • Az őszi két 0 : 4 és egy 0 : 6 után, jött a tavaszi 0 : 5 Sopronban (Bozsik ekkor távozott), a 0 : 7 Egerszegen és az 1 : 6 Fehérváron.
  • A szombathelyi futballtörténelem leggyengébb szezonjai közé iratkozott föl a 2003/2004-es. A 32 meccsen mindössze négyszer győzött a csapat, 19 : 63-as gólarányával messze a legkevesebb gólt rúgta, és messze a legtöbbet kapta.

Folyt. Köv.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu