A Pápát, esetleg az amerikai elnököt őrzik ennyien?
Az M1-es autópályától néhány kilométerre fekszik Felcsút község, ám már ezen a rövid szakaszon is négy ellenőrzőpontot állított fel a rendőrség. Ahogy azt a felcsúti vezetők ígérték a stadionon kívül a rendőrök biztosítják a terepet. No, de ennyien? A pályánál újabb osztagok, fel is teszik a kérdést az autósoknak, hogy Maguk szombathelyiek vagy felcsútiak?. A derék törzsőrmesternek talán segítséget jelenthetett volna maga a tény, hogy autóval érkezünk, illetve a nagy zöld-fehér sál a hátsó ablakban
Mindenesetre felvilágosítottuk, hogy mi bizony vasiak vagyunk, így máris mehettünk a kijelölt parkolóba. Vagy inkább: portengerbe. Keresgélhettük a megígért mobil illemhelyiségeket, és a büfét persze nem találtuk sehol.
Egy másik ígéretet betartottak
Klasszikust csak pontosan idézhetünk, azaz minden játékos vérben forgó szemmel, a pályán vért izzadva fog küzdeni, olvashattuk a felcsútiak beharangozójában és ez így is volt. A hazaiak nekiugrottak a Haladásnak, és mire felocsúdtak volna a zöld-fehérek, máris 1 : 0-t mutatott az eredményjelző tábla. Egy szerencsétlen mozdulat és felelőtlenség hozta össze ezt a találatot: a szögletnél a 16-osra kipattanó labdát Czupik lőtte el, és ha Rajos nem ugrik bele a löketbe, akkor a bicskei kommandósok egyike könnyű sérülésekkel került volna kórházba
, ám Rajosról ismét Czupik elé került a labda (ez a dolog felelőtlenség része egyszerűen nem vették őt komolyan a védők), aki másodszorra, szemben a kapuval, már nem hibázott.
Ekkor még volt esély az egyenlítésre
Három perccel a gól után a Haladás is pontrúgáshoz jutott, minek végén Nagy Gábor kanalazta be a labdát a büntetőterületre: Balassa talán nem akarta elhinni, hogy nincsen lesen annyira egyedül volt , és hat méterről nem találta el a labdát. Pedig egy védő még mindig a kapufát szorongatta, azaz nagy helyzet maradt ki. A 23. percben volt a másik lehetőség az egyenlítésre: Rajos passzát Sipos csúsztatta meg fejjel, majd Dr. Andorka stukkolta kapura, de Kozma ujjheggyel szögletre tornázta a játékszert. És nem volt tovább. Hiába várta a 350 szombathelyi szurkoló a Hali-helyzeteket, sajnos ezen az estén nem volt több.
Katasztrofális kezdet a második játékrészben
Ezen a viszonylag kicsi pályán remekül passzoltak a hazaiak az I. félidőt még valahogy átvészelte a Haladás, de a 48. és a 61. perc között tetszés szerint lőtték a góljaikat Urbán Flórián fiai. Igaz, az első gól előtt Hevesi-Tóth lekönyökölte Kajt; ebből indult az akció, aminek végén Weitner lőtt Sipos hálójába, 2 : 0. A játékvezető saját maga is érezte ekkor, hogy nagyot hibázott, hiszen Rajos és Tóth is hevesen reklamáltak, de a sporttárs még csak nem is figyelmeztette a zöld-fehéreket.
Jöttek Weitnerék, mint anno a csehszlovákok
Ebben a bajnokságban két olyan találkozó volt a 21. fordulóig, amin két gólt kapott a Haladás és egyiket sem nyerte meg. (Haladás Felcsút 2 : 2, Siófok Haladás 2 : 0). A játék képe alapján pedig érezhető volt: ezen az estén nem képes újítani a Haladás, itt már eldőlni látszott a meccs. A játékosok talán fel is adták de a szurkolók egyáltalán nem! Pedig három perc múlva Mórit, a beadását és az érkező Weitnert is csak szemmel verték a védők, majd újabb öt perc elteltével Hevesi-Tóthot nem támadta meg senki 50 méteren keresztül: jó 20-ról lőtt: Sipos Gábor mellévetődött a labdának, így az a hálóban kötött ki, 4 : 0. A 61. percben a Haladás az ellenfél térfelének középen vesztett labdát, egy remek passz után Weitner elé került a játékszer, aki 16 méterről kilőtte a hosszú sarkot, 5 : 0.
Le a kalappal a vasi szurkolók előtt!
Ezek után valami olyasmi történt, amit talán tévében, a Premier League-ben lehet látni, hallani. 5 : 0. Minden kétséget kizáróan eldőlt a találkozó. Érezhető, hogy ezen az estén az égvilágon semmi nem sikerül a Haladásnak, nemhogy helyzetig, még kapura lövési lehetőségig sem jutott el a gárda. De a drukkerek nem így gondolkodnak: szólt a Hajrá Hali!, a Nincs oly erő
, az Illés Béla, a legnagyobb király, és a többi nóta a félhomályban szívet melengető érzés volt az, ahogy a szurkolók kitartottak csapatunk mellett! Az eredmény dacára csak a vasi tábor hangját lehetett hallani az őket ketrecbe zárók igazán elgondolkodhatnának azon, hogy ígéreteik ellenére milyen körülményeket biztosítottak ezeknek a sportbarátoknak.
A tipikus semmi sem sikerül estéje volt a szombati
A felcsútiak három vereséggel, a Haladás öt győzelemmel érkezett erre a találkozóra. Butaság az, hogy a hazaiak jobban akarták a három pontot, egész egyszerűen a saját, pici pályájukon minden mindegy alapon nekiestek a Haladásnak ezt szó szerint kell érteni , és ez be is jött nekik. Hiába brusztolt a középpályán Nagy, Kaj vagy Rajos: két embert kicseleztek, de a harmadik-negyedik felőrölte őket; Dr. Andorkára ketten-hárman vigyáztak ha labdát kapott, akkor annak is örülni kellett, ha egy rövid időre meg tudta tartani. Így sem sok hiányzott, hogy megszerezze negyedszázadik gólját. Nagy volt az űr a hátvédsor és a középpálya között, az elől lévők erejét pedig felemésztette a védőkkel való birkózás. Mindehhez hozzájött Weitner Ádám, aki ha szombaton egy fotelban ül valahol a büntetőterületen belül, akkor is bepattant volna róla egy labda. Persze a fotelhoz odaadtam volna az olvasólámpámat is, mert annak van kábé annyi fényereje, mint a teljes felcsúti villanyvilágításnak
A XXII. forduló további eredményei
Egyszerűen elfelejtették a döntetleneket a Nyugati-csoport csapatai. Az elmúlt 6 fordulóban, azaz 48 találkozón mindössze négy (!) döntetlen született: ebben a körben egy sem. Négy hazai győzelem mellett (MTE Hévíz 2 : 1, Lombard Balatonlelle 2 : 1, Felcsút Haladás 5 : 0, Kaposvölgye Budaörs 2 : 1), négy idegenbeli siker született (Soroksár Barcs 0 : 2, Celldömölk Dunaújváros 1 : 4, Soroksár Barcs 0 : 2, BKV DAC 1 : 2): összesen 27 gól született, ami 3,38-as átlagot jelent. 3.450-en tekintették meg a helyszíneken az összecsapásokat: ez 431 fős átlagnak felel meg.
Barcs-rovat
Id. Dárdai Pál és együttese a szombathelyieknek nem igazán jó emlékű Soroksárra látogattak, és könnyedén gyűjtötték be a három pontot: Tolnai és Kordé találataival alakult ki a 2 : 0-s végeredmény. A kapu előtt határozottabb Dráva-partiak teljesen megérdemelten nyertek: ezzel egyetlenegy pontra megközelítették a Haladást és a Siófokot.
Fanyalgásunk
Természetesen leginkább a mutatott produkció az, ami miatt kesereghetünk de ezzel le is zárjuk ezt a mérkőzést, hiszen szombaton már itt is a következő találkozó. A játékvezető igyekezett sárga lapok nélkül levezetni a Felcsút Haladás-derbit ez inkább a sokat szabálytalankodó hazaiaknak kedvezett, de nagyobb hibát csak egyszer követett el: a második találat előtt egyértelmű szabálytalanság történt. Kár, hogy egy lapot mégis összeszedett a gárda Dr. Andorka révén. Talán ő volt az, aki legnehezebben viselte a sikertelenséget, ezért is volt jó döntés, mikor Artner Tamás lecserélte. A 90. percben nagyon rutinosan tette Balassa és Subicz, hogy nem szabálytalankodtak az előretörő Farkassal szemben így nem gyűjtött be lapot egyik középső védőnk sem.
Huszonkét forduló alatt a második vereség
A Szombathelyi Haladás (legújabb kori) történetében másodszor szenvedett ilyen súlyos vereséget: 2004. szeptember 5-én Tatabányán kapott ki a gárda 5 : 0-ra. Ősszel a 10. fordulóban veszítette el veretlenségét a csapat, az azóta lejátszott 11 meccsen 9-szer győztek Mihaleczék, kétszer ikszeltek. A tabella a 11 pontos levonás ellenére továbbra is a Szombathelyi Haladás nevével kezdődik: igaz, pontszámban a Bodajk FC-Siófok utolérte a vasiakat. Ne feledjük: most a pontlevonásos ügyet sunyi módon elindító Soroksár látogat Szombathelyre, majd Gyirmótra megy az Artner-legénység, és utána jön a Haladás Siófok rangadó. Talán a vereséggel lekerült egy teher a játékosok válláról, és megújult erővel várják a még hátralévő négy hazai és négy idegenbeli mérkőzést.
Olvasóink a legfrissebb statisztikák között böngészhetnek a Tabellaparádé menüpontban!