Indul a túra
Három óra után a város felé közlekedő autósok értetlenül figyelik a volán mögül, hogy egyrészt: miért is ilyen nagy a szembeforgalom a munka ünnepén? Másrészt pedig vajon miért lóg ki valamennyi gépjárműből (busz, terepjáró, egyszerű személykocsi) egy-egy zöld-fehér sál, zászló, vagy másmilyen ruhadarab. A kupadöntőre igyekvő szurkolók kisebb-nagyobb megszakításokkal közelítik a finálé helyszínét: az út menti vendéglátóipari egységek hihetetlen forgalmat bonyolítanak le Május elsejének délutánján, ugyanis a megszokott szakik mellett ezúttal "Hajrá Hali"-s pólót viselő fanatikusok is fogyasztják a jó vörös fröccsöt, meg az amnéziás pálinkával vegyített langyos Borsodit.
Csornánál szokás szerint piros szemafor fogadja a hosszan kígyózó kocsisort. Ekkor már vadul zeng a Hajrá Hali, meg az elmaradhatatlan Zeg-Zeg-Zeg kezdetű versecske.
Az óvatosabb autósok - félve az esetleges rongálástól - a stadiontól néhány szám méterre helyezik parkolóállásba a kocsikat. Előkerülnek a mezek, a sálak: irány az aréna. A pályához csak araszolva lehet eljutni, ugyanis a helyi majálisozók ezekben a percekben dülöngélnek haza a sör-virslis heppeningről. A stadion parkolójába érve felettébb érdekes, és egyben szokatlan kép fogadja az arra járókat: zöld sapkás, hali mezes öregúr épp egy Jó Pofa Sört fogad el egy talpig lilába öltözött tizenéves ultrától. Aztán később már meg sem lepődünk azon, hogy kőkemény szombathelyi és újpesti szurkolók közösen anyázzák a fradistákat és a zalaegerszegieket.
Indul a derbi
Fél hatra már mindkét szurkolótábor elfoglalja a helyét a stadionban: a hangulat óriási, egyik oldal zöldbe, a másik lilában virít. A csapatok lassan megérkeznek a gyepre, a himnusz végét már nem bírják kivárni a szurkolók. Hajrá lilák, kontra mindenki szombathelyi! A második percben már tombol a zöld-fehér szurkolósereg, ám Alex elhibázza a ziccert. A szombathelyiek folyamatosan buzdítják kedvenceiket, a játékosok pedig hajtanak is rendesen, az első negyed órában az újpestiek csak nyomozzák a labdát.
Aztán feljön az ÚTE, a Haladás jobbára védekezésre szorul. Jön az első Vagner-gól, a fővárosiak tombolnak, ám a szombathelyiek sem hagyják abba a szurkolást, zeng továbbra is a Hajrá Hali.
A második félidőre kivonuló Haladást újra buzdítás fogadja: Nagy-Hali hozd el a kupát!- harsogja a legalább háromezres zöld-fehér tábor. A játékrész jól kezdődik, nyomul a Hali, és fél óra elteltével Halmosi egalizálja az eredményt. Kész, hangrobbanás, leírhatatlan a boldogság a szombathelyiek között: vadidegen emberek borulnak egymás nyakába, örömtáncot járnak a szurkolók a szűk széksorok között. A hangulat a tetőfokon, a hátralévő negyed órát végigüvölti mindkét tábor. Döntés a pályán nincs, jön a hosszabbítás.
Tragédia!
- Fáradunk - jegyzi meg egy sok csatát megélt drukker, ám véleményével egyedül marad: a fiatal ultrák önmagukat is győzködik, hogy a visszaállás bizony a taktika része. A szurkolók is utolsó energiájukat mozgósítják, zúg a Hajrá Hali, meg a Veletek vagyunk, győzni akarunk! A hosszabbítás második felében már felhangzik a Harcoljatok, harcoljatok! rigmus. Egy kósza Haladás-kontra végén Halmosi a földre kerül, a zöldek - a meccs folyamán talán először - Ábrahám játékvezető pártatlanságát kérdőjelezik meg. És amikor már mindenki azon töpreng, hogy vajon Leandro melyik sarokba rúgja a lasztit a tizenegyessorozatban, jön Vagner, és újra betalál.
A lila had azonnal bezúdul a pályára, a Hali-játékosok meg magukba zuhanva ücsörögnek gyepen. A szurkolók értetlenül figyelik az eseményeket, többen a partjelzőt nézik, hogy az asszisztens hátha behúzott egy lest, vagy egy faltot. Nem így történt. Ábrahám állítólag az ÚTE-gól után rögtön lefújta a meccset. A drukkereknek akaratlanul is eszükbe jutott a február elején elveszített teremfoci-döntő. Akkor három másodperc volt hátra, most körülbelül harminc. Néhány perces döbbenet után aztán a violák élszurkolói felettébb meglepő gesztussal rukkolanak elő: torkuk szakadtából kezdik éltetni a Halit, majd meg is tapsolják a rivális drukkereit. Mi sem kell több a szombathelyieknek, vastapssal válaszolnak a liláknak. Néhányan sálat cserélnek, zöldek gratulálnak liláknak, lilák vigasztalják a zöldeket. Előkerülnek a jól ismert Ferencvárost és Zalaegerszeget gyalázó nóták, majd mindkét tábor közösen skandálja: Szép volt fiúk!
Kicsit szomorkás a hangulatom...
A stadion környékét ellepik a szomorú Haladás-szurkolók. Mit meg nem adnának azért, hogy a lilák helyett most ők ünnepelhessenek a győri arénában. A zöld-fehér rajongók többsége már előre néz: a téma a debreceni meccs, no meg bentmaradásért folytatott harc további négy állomása.
Este tíz óra előtt hosszú kocsisor kígyózik a Szombathely felé vezető úton. Az útszéli kocsmák egy része megint benépesül, előkerül néhány korsó sör, de a hangulat már nem az igazi. Egy kicsit szomorkás...
Vonatkozó cikkeink:
Képgaléria a Magyar Kupáról
Második a Haladás a Magyar Kupában
