Visszatekintő a III. fordulóra

A Haladás – ami az eredményeket illeti – álomszerűen kezdte a bajnokságot, hiszen mind a három bajnoki találkozóját megnyerte a csapat. Más az edző személye, más a játék, más a közönség, a szurkolótábor reakciója. Az együttes nagyjából ugyanaz, és a statisztika is: 3 meccs, 9 pont, 9 : 3-as gólarány (tavaly 3/9 és 9:2 volt).

Feladva a lecke a többieknek
Pszichikai hadviselés – talán ez a legjobb kifejezés arra, hogy milyen küzdelmet folytat az NB II Nyugati-csoportjában a feljutásért küzdő néhány együttes. A bajnokság elején szó volt arról, hogy a Szombathelyi Haladás mellett a tavalyi harmadik FC Felcsút; az NB I-ből kipottyant Pécsi MFC-Pécs Pláza; az önerőből még soha fel nem jutó, idegenlégiósokkal teletűzdelt vándorcirkusz, a Lombard-Pápa FC; a mindig veszélyes Gyirmót SE; a kiváló edzővel rendelkező Barcs és az ifj. Albert Flórián vezette Dunaújvárosi FC is harcban lesz a bajnoki címért. Természetesen 3 kör elteltével még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de egy-két érdekességet fel kell fedeznünk. Hogy ez túl kritikus lesz-e, az majd kiderül, de az biztos, hogy a jobbítás szándékával tesszük.

Pénteki meccs
A Savaria Történeti Karnevál ismét négy gólt hozott a Haladásnak: tavaly a BKV-t ütötte el a karneváli forgatag, idén a DAC-ot. Azzal pedig, hogy a forduló nyitómérkőzését játszotta a Haladás, tudat alatt biztos béklyót kötött az előbb említett gárdák játékosainak lábára. Kettő egymás ellen játszott (Pécs – Újváros 1 : 2), míg a Pápa a Kozármisleny ellen ment ki úgy a pályára, mint Velencén, a kupameccsen, és így három nap alatt két komoly pofont kapott. A két 2 : 2-t két különböző társaság érte el, azaz – ha hagyják – Kiprich Józsefnek van még bőven tennivalója a Veszprém megyei városban.

A fiúk még tanulják az új játékrendszert
Tulajdonképpen csak kapusposzton nem történt változás a Haladásban, annak ellenére, hogy mindössze két bevethető futballistát igazolt nyáron a zöld-fehér klub. Az Artner Tamásnál látott 4 – 4 – 2-öt felváltotta 4 védőt – 3 középpályást – 3 csatárt igénylő rendszer – és három lejátszott bajnoki után úgy látszik, hogy még nem megy tökéletesen. Természetesen nem elvitatva az eredményességet, de jobb félni, mint megijedni. A négy játékosból álló védelem összetétele változott meg: a 21 éven aluli szabály legnagyobb vesztese a 2006/2007-es szezonban a legtöbb időt pályán töltő Subicz Gábor lett (érdekesség, hogy az előtte lévő idényben Beke Gábor kapott a legtöbb meccsen lehetőséget, egy év után mégis elköszönt Tőle a szakmai stáb). Guzmics Richárd két évet szélső bekk-ként játszott a Haladásban, az idei szezonban azonban Balassa mellé került, középre. Amíg a szélen szerepelt, és esetleg hibázott, még mindig volt valaki, aki középről ki tudta segíteni Guzmicsot, ám most ha valaki mögé kerül(ne), akkor Siposnak kell(ene) vele szembenéznie. Balassa kitűnően játszik a bajnokságban, rengeteget dolgozik, jól szerel, jól játssza meg a labdákat, azaz igazi csapatkapitányként irányítja társait.

Szélső védők
Nem sokan gondoltuk két, egy vagy akár fél éve, hogy Schimmer Szabolcs vagy Finta Péter védőt fog játszani. Pedig a két ex-csatár egyre jobban oldja meg ezt a feladatot, azaz amellett, hogy elvégzik a védőmunkát, mindig többet és többet tesznek hozzá a támadásépítéshez. Tóth Péter múlt heti gólja magabiztosságáról árulkodik, Schimmer szólója bekerült a „best of”-ba, Finta erőszakossága, agilitása pedig a középpálya támogatásához – és a DAC elleni negyedik gólhoz – járult hozzá. Amennyiben Baráth Miklós teljesen felépül, mindkét szélen két-két bevethető játékosa lesz Csertőinek – ez pedig még inkább ösztönzőleg hathat a futballisták teljesítményére.

Középpályások
Talán a legnagyobb problémával itt kell megküzdeni. A második meccs előtt Vörös Péter, utána pedig Rajos Gábor dőlt ki a sorból – Vörös visszatérésére van előbb remény. Sipos Norbert hozza a Tőle megszokott brusztolós, rakkolós játékot, és nem mellesleg nagyon fontos gólt szerzett az első fordulóban. Kaj András, sérülésből-betegségből felépülve emberfeletti teljesítményt nyújtott a vasárnap-szerda-péntek ritmusban – Hegyi László jókor szállt be a Misleny ellen, ám a legutóbbi meccsen kevésbé oldotta meg a védekező feladatát, mint Óváron. Csutak Ádám egyelőre még csak perceket kapott, Imre viszont élt a lehetőséggel, és új lendületet adva csapatának, beállása után tudta lehetőségeit gólra váltani a Haladás.

Támadósor
Három meccs, kilenc gól. Ahogy azt Csertői Aurél eltervezte: az ellenfél védelmét meg kell osztani, és úgy tűnik, hogy „Dr.” Andorka mellé Hujber Gábor nőtt fel. A fiatal támadó elképesztően hatékony, ami a helyzetek kihasználását illeti, és Nagy Gábor precizitása hozzájárul ahhoz, hogy a bajnokságban eddig a legtöbb gólt a Szombathelyi Haladás szerezte. Természetesen itt is van javítanivaló, hiszen pontosabb játékkal – elsősorban most a két hazai meccsről beszélünk – előbb is be lehetett volna biztosítani a győzelmeket, és kevesebb idegeskednivalója lett volna játékosnak, vezetőnek, szurkolónak.

A III. forduló statisztikája
A 24 eddigi lejátszott meccsen mindössze két döntetlen született: a második a most hétvégi fordulóban, amikor is a Kozármisleny SE együttese megszerezte első pontját, méghozzá a pápai Perutz-stadionban. Öt hazai győzelem mellett (Haladás – DAC 4 : 2, Felcsút – MTE 4 : 0, Gyirmót – Soroksár 2 : 0, ESMTK – Komló 3 : 1, Kaposvölgye – Budaörs 4 : 0), két idegenbeli siker született (Pécs – Újváros 1 : 2, Barcs – Ajka 1 : 2), és összesen 30 gól született, ami az eddigi legjobb termés, és 3,75-ös átlagnak felel meg. A nézőszám is az eddigi csúcs: 7.450 fő (átlag: 931 néző), természetesen a Rohonci úton voltak a legtöbben, 3.500-an, de Pápán is rekord született, hiszen 1.300-an voltak kint meccsen.

„Barcs-rovat”
Meglepetésre második vereségét szenvedte el sorozatban a somogyi gárda, ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ráadásul az újonc FC Ajkától kaptak ki, méghozzá úgy, hogy vendégvezetést követően hamar egyenlíteni tudtak Szabó révén, ám a második félidő közepén az ex-hévízi (és előtte Hali-próbajátékon nem megfelelő) Gunthler Zsolt góljára már nem tudtak válaszolni. Egy éve kapott ki utoljára hazai pályán a Barcs. Az Ajka eredményessége meglepő, most szombaton azonban a Szombathelyi Haladás lehet az a gárda, amelyik megállítja a Veszprém megyeieket.

Fanyalgásunk
Finoman fogalmazva nem volt folyamatos a játék a sok fütyörészés miatt, ráadásul Vad II elég komoly hibát vétett, amikor nem adott sárga lapot kezezésért a később a 16-oson belül magát feldobó Czanik Károlynak. Mindkét szabálytalanságot elég komolyan büntetni rendeli a szabálykönyv! Ahogy az is kérdés, miként maradhatott pályán 45 percig Lődör Tibor, aki egyszer sem tudta szabályosan szerelni Nagy Gábort… A Haladásban Kaj és Sipos Norbert kapott sárga lapot, mindketten jogosan.

Hatvannyolc perc antifutball után végre gólokat láthatott a szombathelyi közönség, sajnos közte kettő olyat, ami elkerülhető lett volna. Az elsőnél nem szabadott volna engedni, hogy Présinger átvegye a labdát, majd kapura is forduljon belőle, ám Fintának egyszerre két ember jutott a kaputól 12 méterre. A másodiknál óriási mákja volt a vendégeknek, hiszen Balassa kifejelt labdája Guzmicsról pattant Szabadfi elé, aki egy lépésről nem hibázott. Ám a hiányosságok látni kell, és ez segíthet abban, hogy mielőbb kiküszöbölje őket a szakmai stáb.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!