Nem lesz könnyű dolga a Haladásnak – Visszatekintő a XIV. fordulóra

Kedvtelenség
Sokszor érthetetlen, amit a pályán láthatunk. Ahhoz nem kellett nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk: a Komló nem azért jött Szombathelyre, hogy közönségszórakoztató játékkal, és többgólos győzelmével a 14. körben kezdje meg a felzárkózást. Hanem bekkelni fognak, foggal-körömmel, hátha ki tudják húzni… Alig telt el fél perc a találkozóból, és máris azt csinálta a Haladás bal oldala, amit ilyenkor kell: a védelem mögé került Nagy Gábor, majd az ellene elkövetett szabálytalanság után remek helyről jöhetett a pontrúgás – ám figurázni szerettünk volna. A legutóbbi három meccsen nem jól sikerülnek a szabadrúgás-variációk – persze a II. félidőben a Legenda mindenkire rácáfolt… Azonban maradva még a mérkőzés elejénél: a kezdeti lendület alábbhagyott – a helyzetek – talán inkább: lövések – kimaradtak, és a 20. percet követően unalomba fulladt a találkozó.

Rossz félidő-befejezés, még rosszabb kezdet
Már mindenki az első félidő lefújását várta (voltak, akik be is segítettek a sporinak a fütyülésben), amikor egy komlói támadás végén Balassa fejelte fel a labdát, és Horváth kapából lőtt: Vörös volt az, aki nagyot mentve szögletre rúgta a játékszert. A második félidő elején a már Balassa-nélküli Haladás-védelem bizonytalankodott: Müllerlei került ziccerbe, de Rózsa Dániel remekül zárta a szöget – óriási bravúr volt! Többen persze úgy gondolták, hogy a Hali csékája azért nem jött ki a szünet után, mert november 10-e lévén megjött a várva várt pénze: SMS-t kapott a félidőben, és elfutott egy automatához, meggyőződni – Bíró Péter tartja magát a jogerős bírósági határozathoz. Sajnos két okból sem erről volt szó: a Hali 13-asa sérülten vállalta a játékot, és ez ütött vissza ill. – Szombathelyen ezt tudjuk - Bíró Péter betartott ígérete olyan ritka, mint a háromlábú fehér holló – szárnyain egy-egy Air Force felirattal…

A rutin hozta meg a gólokat
A második játékrésztől Tóth Péterre került rá a csapatkapitányi karszalag. Ő volt a leghiggadtabb az 55. percben is, amikor szabadrúgáshoz jutott a vasi együttes. Szeretne Beckham olyan bal lábat, mint Tóth Péteré (vagy Sipos Norberté) – a Legenda hanyag eleganciával csavarta el a sorfal fölött a labdát, ami a kapu bal felében kötött ki. A játék képe ezek után valamicskét változott: megnyugodtak a Haladás játékosai, és szövögették a támadásokat – eredmény nélkül. Ám egy kontrát követően mégis meglett a második gól: Vörös Péter technikai tudását csillogtatta meg, mikor „beeserenyőzte” a rárontó komlóit (a mai napig nem érti a kék srác, hogyhogy nem esett az eső?) majd 60 méteres labdavezetés és jó csel után Nagy Gábor mellére rajzolta a labdát, akit hátulról fellöktek – a jogos büntetőt pedig „Dr.” Andorka Péter magabiztosan lőtte a bal alsóba. Persze tudjuk: minden szituáció más és más, és már kár azon siránkozni, hogy kimaradt a Budaörs elleni tizi – de ha Szűcs Lajost akkor vágja át a gólkirály, amikor akarja, akkor mással szemben miért nem sikerül mindig? No, majd legközelebb ismét – úgy, mint Kovácsevicsnek!

A XIV. forduló további eredményei
Az egygólos győzelem volt a divat ebben a körben: hét találkozón ennyi volt a különbség, csak a Haladás győzött két találattal. Hét esetben otthon maradt a három pont (Pécs – Gyirmót 3 : 2, Felcsút – Soroksár 2 : 1, Lombard-Pápa – Budaörs 2 : 1, Barcs – Újváros 1 : 0, Integrál – MTE 2 : 1, ESMTK – KVSC 2 : 1), és csak egy idegenbeli siker született: Ajka – Kozármisleny 0 : 1! Még leírva is hihetetlen: az újonc baranyai együttes 737 perce nem kapott gólt! Azt kívánjuk a szimpatikus mislenyi gárdának, hogy jó szokásukat tartsák meg a tavaszi első fordulóig, aztán újabb hasonló sorozatban legyen részük a 17. körtől!

A Haladás közvetlen riválisai közül a Felcsút 2 : 0 után ráült az eredményre (hasonlóan, mint a zöld-fehérek), ám ez majd’ megbosszulta magát: 10 perccel a találkozó vége előtt szépített a Soroksár, sőt egyenlítési lehetőségük is volt. A Pápa most sem állt hadilábon a szerencsével: 1 : 1-es állásnál büntetőt hibázott a Budaörs, majd a 85. percben szerezte meg a győztes gólt a Lombard középső védője. A Gyirmót a 68. percig 2 : 0-ra vezetett Pécsett, ám elfeledkeztek a csereként beállt Lengyel Rolandról: a csatár szűk negyedóra alatt mesterhármast rúgott, így a mecsekiek megfordítottak a találkozót.

21 gólt rúgtak a gárdák, ami 2,63-as átlagnak felelt meg – az otthon rúgott legalább két góllal már biztosan nyerni lehetett! 5.500-an látták a 8 találkozót – ez 688 fős átlagnézőszámot tesz ki. Szombathelyen 3.000-en voltak, Pápán visszaállt a rend, és 600-an csápoltak a Lombardnak, ám a legszomorúbb,hogy Győrben beállították a negatív csúcsot: mindössze 100-an látták a mérkőzést (Nagyberki volt az eddigi egyetlen „százas”).

„Barcs-rovat”
A Haladás következő ellenfelét adó Barcs ezúttal a Dunaújvárost fogadta. Küzdelmes mérkőzésen a hazaiaknak volt több helyzetük: a középső védő, dr. Matus góljával szerezték meg a vezetést a 37. percben. Id. Dárdai Pál tanítványai ezek után is többet birtokolták a labdát, ám az újvárosiak a második félidő közepére átvették a játék irányítását, és helyzeteket alakítottak ki – lehetőségük is volt az egyenlítésre ám nem tudtak élni vele. Nem lesz könnyű dolga a Haladásnak – ahogy eddig sem volt sosem Újvárosban: két vereség és egy győzelem az elmúlt három hosszú év mérlege.

Fanyalgásunk
Kiss Norbert kitűnően vezette a találkozót – kétszer azonban a partjelzőnője elvitte az erdőbe. No, nem egy könnyű légyottra, hanem ütemtelen, teljesen rossz lengetésével. Persze, a női játékvezetést támogatni kell valamilyen szinten, de észre kellene venni, hogy még ez a nem túl magas színvonalú magyar másodosztály is túl gyors Makkosnénak és társainak: „Dr.” Andorka és Nagy Gábor is 100%-os gólhelyzetbe kerülhetett volna, ám a hölgy zászlóemelésével megakadt az akció. Ezért mondták a régi játékvezetők, akik még a járásiban kezdték el a futball alapjait tanulni: sokszor nem csak a szem segít, hanem a fül is: hiszen hallani lehet az elrúgás pillanatát…