Két meccs, hat pont, 9–0-s gólarány!

Remekül kapta el a rajtot a Szombathelyi Haladás az NB II Nyugati-csoportjában! Kapott gól nélkül és két nagyarányú győzelemmel indította 2008-as menetelését a Csertői Aurél vezette együttes!

Ha egyszer egy üzlet beindul…
Már Kozármislenyben is, de a Mosonmagyaróvár ellen is megfigyelhető volt az a komoly fizikai fölény, amellyel a Haladás játékosai rendelkeznek. A két találkozó forgatókönyve is hasonlít egymásra: az első találatig nehéz futball, a „rés a pajzson” keresése, variációk támadásvezetésre. Aztán az első gól után pici pihenés, majd a második félidőtől roham! A múlt szombaton Véber György együttese az első félidő feléig állta a sarat (érdekesség, hogy egy szombathelyi játékos is lehetőség kapott az óváriaknál: Salamon Jenő kölcsönbe került vissza a kékekhez, és azok ellen játszhatott most, akikkel ősz óta együtt edzett), ám az első támadás-vezetésükből kapták gólt. A vasiak nemes egyszerűséggel lekontrázták a vendégeket: Tóth Norbertet felrúgni sem tudták, majd bal külsővel óriási passzt adott Nagy Gábornak. Ennél a momentumnál volt még egy nagyszerűbb ugyanebben a támadásban: Nagy Gábor lövése a kapus lábáról „Dr.” Andorka elé perdült, aki nem bikázott bele a labdába, hanem úgy várta meg az előtte becsúszó óvárit, mint Détári Lajos 1985-ben Bécsben az osztrákot, majd a hosszúba passzolt.

Második félidei gólparádék
Az öt találatból hármat „újoncok” szerezték. Olyan játékosok, akik télen kerültek Szombathelyre. Érkezésükkel még inkább nőtt a Haladás repertoárja. Az első két találkozón megszerzett kilenc gólból hármat rögzített szituáció után (kettő szöglet utáni fejesből, egy szabadrúgásból), ötöt akcióból (négyet a baloldalról indítva, egyet középről) és egyet 11-esből rúgtak a szombathelyiek. „Dr.” Andorka Péter háromszor, Guzmics, Nagy, Vörös, Simon Attila, Kuttor és Tóth Norbert egyszer-egyszer talált a kapuba – és ez azért jó, mert egyre inkább megoszlik a figyelem a támadókon, főleg így, hogy hozzájuk csatlakoznak a középpályáról és a védősorból is.

A XVII. forduló statisztikája
A döntetlenek fordulója volt a tizenhetedik – és ezeknek az ikszeknek a legnagyobb győztese a Szombathelyi Haladás lett. Csak a két, legnagyobb első osztályú történelemmel rendelkező együttes győzött hazai pályán (Pécs – Komló 4–0, Haladás – MTE 5–0), míg a győri DAC volt az egyetlen csapat, amely idegenben gyűjtötte be a három pontot (Barcs – Integrál 1–3). Az öt döntetlenből az 1–1 volt a slágereredmény: Pápa – Dunaújváros, Felcsút – Kozármisleny, Ajka – Kaposvölgye, ESMTK – Soroksár, míg egy fordulatokban gazdag találkozón a Gyirmót 4–4-et játszott a Budaörssel. (Nagy esély van arra, hogy az egész bajnokság során a Gyirmót-Budaörs párharc hozza a legtöbb gólt, hiszen az őszi meccsen 3–3 volt az eredmény, azaz a két meccs 14 találatot hozott!) A fordulóban 29 gól esett, ami mérkőzésenkénti 3,63-as átlagnak felel meg. 8.700-an látogattak ki a nyolc találkozóra: ez 1.088-as átlagnézőszámot jelent – a legtöbben természetesen a Rohonci úton voltak, négyezren. Pécsett, a megyei rangadóra kétezren voltak kíváncsiak.

„Barcs-rovat”
A Barcs az MTE 1904 utáni meccset követően hazai pályán léphetett pályára, és az Integrál-DAC együttesét fogadták. Dárdai Pál fiai közepes teljesítmény nyújtottak: szűk egy óra elteltével hátrányba kerültek a győriekkel szemben, majd a 64. percben már kétgólos volt a vendégelőny. A 75. perc hozta meg a szépítést, ám a hazai rohamok közepette Laki meglőtte második gólját, így 3–1-re győzött az Integrál-DAC. Öten is besárgultak a győriek közül, ám csak Ludánszki Istvánnak a harmadik ez a lap, így egyedül ő nem játszhat szombaton. A DAC a Haladáshoz hasonlóan jól indult a bajnokságban: két győzelem, hat pont, 5–1-es gólarány. Valamelyik sorozat megszakad szombaton, remélhetőleg a győrieké.

Fanyalgásunk
Két sárga lapot kapott Kiss Norbert játékvezetőtől a Haladás, a két Tóth: Norbert és Péter. Mindkettő jogos volt: Tóth Norbertnek ez a harmadik, így ő ki kell, hogy hagyja a DAC elleni derbit. Ráadásul a hajat növesztő sípos elsősegély-adásból is jelesre vizsgázott: a 87. percen Antal esett szerencsétlenül a földre, majd lenyelte rágóját, ami megakadt a torkán. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt a bajnál, és a játékvezető gyors beavatkozásának köszönhetően már nem volt dolguk az orvosoknak. A játék képet tekintve azt tudjuk hangsúlyozni, amit a mislenyi mérkőzés után: a Haladás nem állt le sem az első, sem a második találatot követően, hanem űzte-hajtotta ellenfelét, azaz kiszolgálta lelkes közönségét.