Remek körítés
A találkozó előtt, a Takács Gábor irányította Haladás „B” néven játszó, Illés Béla Football Akadémia csapata egész egyszerűen lemosta a Felcsútot. A második félidőben szerzett góloknak már ezren-ezerötszázan tapsoltak. Óriási élmény lehetett a fiúknak ennyi szurkoló előtt játszani – meg is háláltak a bizalmat, hiszen egy nyolcast gurítottak a náluk két-három évvel idősebb Fejér megyeieknek. A főmérkőzés előtt a Savaria Legio és a Dunaújváros játékosai álltak díszsorfalat a szombathelyi játékosoknak, majd a szurkolók gyűrűjében érkezett a Király-család az ünnepélyes kezdőrúgáshoz. Több száz zöld-fehér lufi szállt az égbe, vitte a hírét annak, hogy újra itt a nagycsapat!
Unalmas és gyenge mérkőzés
Sokan számítottak arra, hogy a Soroksár elleni mérkőzés gólparádéját megismétli a Haladás. Azonban hiába játszott a budapesti sárga-feketékhez hasonlóan nyílt sisakkal a Dunaújváros, azt a produkciót nem tudta lekopírozni a szombathelyi együttes.
Persze becsülettel gyömöszölték előre a labdát a zöld-fehérek, ám az folyamatosan jött vissza a vendégek védőfaláról. A gólkirály sokszor egyedül volt; ha labdát kapott, ketten-hárman ugrottak a nyakára, így nem tudott helyzetbe kerülni. A középpálya nem adott elég segítséget az elől játszóknak, azaz nem volt mi tűzbe hozza a szépszámú közönséget. Aztán Guzmics Richárd unta meg a totojázást: a félpályán kapott labdával lőtávolba lopakodott, majd 28 méterről bődületes bombát eresztett el – a labda a felső lécről egészen a 16-osig pattant.
Sajnos ezen kívül már csak egyszer vette elő a csapat a repertoárjából ezt a húzást. „Dr.” Andorka Péter próbálkozott egy lövéssel, ám akkor a jobb oldali kapufa volt a vendégekkel. Talán többet sosem, hiszen ezek a kapuk utoljára szerepeltek bajnoki mérkőzésen – a nyáron leselejtezik őket. Be kell vallani: nem ez volt az a találkozó, amely a futball szépségeit volt hivatott megmutatni. Az ünneplésé volt a főszerep, és ezzel tisztában volt mindenki, így a lefújást követően szólt a vastaps, a „mindenki szombathelyi”, és természetesen a „bajnokcsapat, bajnokcsapat”.
Ünneplés – csak felsőfokon
Igazán kitettek magukért a szurkolók és az ünnepséget szervezők (a két csoport között elég nagy átfedés van). A dobogóra egyenként szólították a játékosokat, akiknek dr. Ipkovich György, szombathelyi polgármester, Dunai Antal MLSZ-alelnök és Kovács István, az MLSZ adminisztrációs osztályának vezetője gratulált.
Négy évbe telt, míg a másodosztályból az abszolút nulláról indulva elérte a Szombathelyi Haladás azt, hogy az NB I-ben szerepelhessen. Akik ezt a pályán, a 2007/2008-as szezonban kiharcolták: „Dr.” Andorka Péter, Balassa Péter, Baráth Miklós, Burkus Máté, Csutak Ádám, Csontos Zoltán, Devecseri Szilárd, Finta Péter, Guzmics Richárd, Gőcze Gergő, Hegyi László, Hujber Gábor, Imre János, Kaj András, Kovács Zsolt, Kuttor Attila, Mihalecz Péter, Nagy Gábor, Pölöskei Péter, Rajos Gábor, Rózsa Dániel, Simon Ádám, Simon Attila, Sipos Gábor, Sipos Norbert, Schimmer Szabolcs, Subicz Gábor, Tóth Norbert, Tóth Péter, Vörös Péter. Szakvezetők: Szarka Zoltán, Ulbert Tibor, Németh Zoltán, Csertői Aurél. A csapat vezetői: Vörös Csaba, Dobány Lajos és Illés Béla.
Gratulálunk nekik!
