A játékosok aztán meghálálták a szurkolók bizalmát, és feledhetetlen estét produkáltak. A feledhetetlen jelző mindenképpen kijár, ugyanis a második vonalban ugyan rendre diadalmaskodott a Détári-alakulat, de a szombati teljesítményhez foghatót nem produkáltak korábban Somfalviék.
A meccs kifejezetten élvezetesre sikeredett, minden volt, ami egy igazán jó mérkőzéshez kell: rengeteg helyzet, kapusbravúrok, kapufa, nagy iram, látványos ütközések, szép szerelések, no és a (hazai) gólok.
A középpályán Czeglédi pontos indításaival, Somfalvi játékszervezésével, gólpasszával, Tóth Péter pedig "szokásos" gólja mellett hihetetlen harcosságával tűnt ki. A Czeglédit váltó Horváth Róbert jobbára Miriuta társaságában töltötte idejét. A cserejátékos keményen, harcosan futballozott. Dubecz cseréje indokoltnak tűnt, a Kispestről igazolt középpályás fél óra alatt többször hibázott, és kapott egy sárga lapot is. A helyére beálló Kajnak nem volt szerencséje, hiszen a második félidő elején gyorsan megsérült. Az őt váltó Tüske a meccs emberévé válhatott volna, ha két tiszta helyzetéből legalább egyet értékesít.
A csatársorban Kincses az első félidőben kissé passzívnak tűnt, a második játékrészben, amikor a Győr kitámadott, több helye maradt gyorsasága kamatoztatására. Nem mellékes, hogy a fürge támadó gólja biztosította be a hazai győzelmet. Nagy Sándor az első játékrészben két gólt is szerezhetett volna. A második félidőben - a kényszerű cserék után - Détári Lajos átszervezte csapatát, s így a hórihorgas támadó a mérkőzés hajrájában a középpályán szerepelt. Átlagos teljesítményt nyújtott.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
