A siófoki stadionban körülsétálva az jut az ember eszébe, hogy miként lehet egy ilyen pályán első osztályú mérkőzést rendezni. A kérdés különösen aktuális, hiszen ezekben a napokban nyújtották be a licenc kérelmet azok az együttesek, melyek jövőre is az élvonalban szeretnének játszani. A Siófoknak persze nemcsak stadionját kell „áttuszkolni” a licencadó bizottságon, hanem tíz pontos hátrányát is le kell dolgozni a bent maradásért.
Kimaradt tizenegyes, és egy nagy Rózsa védés
Az első percektől a Haladás volt a kezdeményezőbb, Keneseiék alakították ki a helyzeteket, és uralták a játékot. A kilencedik percben tizenegyeshez is jutott a Haladás. A büntetőt azonban Kenesei kihagyta. Ezt követően a Siófok kijött a „sündisznó állásból”, és kiegyenlítetté vált a küzdelem. A kapuk felváltva forogtak veszélyben. Rózsának és Milintének is minden tudására szükség volt ahhoz, hogy megőrizze kapuját a góltól. Sikerrel jártak, így gól nélküli döntetlennel vonulhattak pihenőre a csapatok.
A végére maradt a csattanó
A második félidőben minden ott folytatódott, ahol az elsőben abbamaradt. A labda leginkább a kezdőkör környékén pattogott, gyűrték egymást a csapatok. Gólszerzési lehetősége azonban csak a Haladásnak volt, de úgy tűnt, minden hiába, a mai estén nem fog senki gólt rúgni. A kilencvenkettedik percben aztán Kenesei Krisztián állt egy szabadrúgás mögé, lövését Milinte ütötte ki, a labda Vörös elé pattant, a mezőny legjobbja pedig megszerezte a győztes gólt.
A gól arra a kapura esett, ami mögött a szombathelyi szurkolók voltak, és mivel Szilasi a találat után lefújta a mérkőzést, egyben egy hatalmas fieszta kezdetét is jelentette. Együtt énekeltek a szurkolók és a játékosok, de akadt olyan focista is, aki a kerítés tetejéről irányította a fanatikusok kórusát.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel fordulóról fordulóra a csapat egyik legmegbízhatóbb tagja. Nem kapott gólt, többször bravúrral védett. Csontos Zoltán védőmunkája ezúttal is jeles volt, a támadásokat azonban nem tudta segíteni. Guzmics Richárd Vörös Péterrel egyetemben a Haladás legjobbja volt. Nagyokat mentett, jól lépett be a támadásokba, magabiztosan futballozott. Kuttor Attila hosszú kihagyás után megbízható produkcióval rukkolt elő. Vörös Péter a Haladás és az egész mezőny legjobbja volt. Molnár Balázs szokásos, magas színvonalú focijával rengeteget tett a győzelemért. Rajos Gábor különösen az első félidőben játszott jól. Oross Márton rengeteget küzdött, nagyon akart, de nem igazán ment neki a játék. Cseréje, Andorka Péter nem rúgott gólt, így valószínűleg tovább kell folytatnia harcát a kezdőcsapatba kerülésért. Kenesei Krisztián hőst csinált Vörös Péterből, hiszen, ha a kilencedik percben értékesíti a büntetőt, nagy valószínűséggel nem maradt volna izgulni való a végére. „Happy birthday to you! Happy birthday to you! Happy birthday Sipos Norbi, happy birthday to you!”.