Lagymatag kezdés
Hasonlóan kezdődött a találkozó, mint a Honvéd elleni pénteki mérkőzés: a kedd esti időpont ellenére most is közel hatezren döntöttek úgy, hogy a Haladás meccsét választják szórakozásul. A kreatív középpályásokkal felálló Fehérvár letámadott, így a szombathelyiek hosszú indításokkal keresték Orosst vagy Keneseit – sikertelenül. Egy rögzített szituációt követően a vendégek szerezték meg a vezetést: Nagy Dániel szögletét Horváth Gábor fejelte kapu felé, ami Orosson megpattant, a labda pedig a hosszú sarokba vánszorgott. A gól után sem változott a játék képe, a Haladás csak néhány távoli lövéssel jelezte: pályán van a csapat, de valami hiányzik a jó összképhez. Sebőknek igazán nagy védenivalója nem volt, így várható volt: félidőben ki kell főznie valamit a Csertői-teamnek.
19-re lapot húzott Csertői
A rutinos Oross Márton helyett a mindössze 18 éves Rácz Ferencet küldte pályára a mester. A Lurkó-nevelés a jobb oldali támadó szerepkörét kapta meg, és úgy ficánkolt a Haladás B-közép előtt, hogy Andics sokszor hiába dobta ki rá a hálóját, nem tudta megállítani a Hali 32-es számú játékosát. Alig telt el két perc a második játékrészből, a jobb oldalon alakított ki helyzetet a Hali: Schimmer nézte meg Kenesei kobakját, és oda is varázsolta a labdát, amit a felugró Hali-csatár egy fehérvári védő segítségével a hosszú felső sarokba bólintott. Ez volt Kenesei Krisztián tizenkettedik gólja a bajnokságban: az elmúlt három meccsen mind-mind betalált a támadó! Ezek után mindkét csapat a biztonságos védekezésre helyezte a hangsúlyt: egy-egy hazai akció vagy magabiztos védelmi megoldás után rögtön vastapsot kapott a Haladás. A közönség előtt le a kalappal: végig buzdították, űzték-hajtották a kedvenceket: a stadion pedig majd felrobbant, amikor újabb gólt szerzett a zöld-fehér együttes.
A rutin című film. Főszerepben: Kenesei, Sipos, Vörös
A 70. percben Kenesei kapott labdát a bal oldalon. Jól tartotta azt meg, majd a támadáshoz felzárkózó Siposhoz passzolt, aki testtel remekül fedezte a labdát, majd a védőjétől meglépő Vöröshöz továbbított. Ő belépett a 16-oson belülre, majd ballal a kapu bal oldalába lőtt! A hátralévő húsz percben a Kuttor-vezette védelemről, mint tűzfalról pattogtak ki a labdák: ha pedig ezt át tudta játszani a Fehérvár, akkor Rózsa Dániel volt a helyén. Jó iramú, változatos mérkőzésen a szombathelyi együttes rászolgált a győzelemre – amely a negyedik volt sorozatban. A Kecskemét-Zalaegerszeg bajnoki végéig a Haladás fellépett a dobogóra, azonban új üldözőt kapott. A Fehérvártól öt pontra meglépő vasiakra az MTK tapad – pénteken éppen egymás ellen játszik majd a két együttes.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a gólról nem tehetett, a második félidőben kétszer is óriási bravúrt mutatott be. Schimmer Szabolcs ismét gólpasszt adott – a bajnokságban már a negyediket. Kuttor Attila játékán látszik az 540 NB I-es mérkőzés rutinja, kondija pedig meghazudtolja korát. Ezúton is gratulálunk a jubileumi találkozójához! Guzmics Richárdról nem lehetne megmondani, hogy elsőéves az NB I-ben: tiszta szereléseivel és megindulásaival kiemelkedett a mezőnyből. Tóth Péter az első félidőben volt aktívabb, átlagos produkciót nyújtott. Molnár Balázst néhány perc alatt két fehérvári is lerendezte, de ez nem zavarta: forgatta a csapatot, annak rendje és módja szerint. Iszlai Bence az első félidőben – Guzmiccsal együtt – a csapat legjobbja volt. A 70. perc után elfáradt: nem is csoda, harmadik mérkőzésén lépett pályára kezdőként, nagyon sokat dolgozott, csak dicsérni lehet. Vörös Péter sok labdát szerzett, és megszerezte első NB I-es gólját a Rohonci úton. Oross Márton lefejelte az előrevágott labdákat – szerencsétlen módon rajta pattant meg Horváth Gábor fejese. Kenesei Krisztián labdát tartott, veszélyes volt, gólt szerzett, sokszor csak szabálytalanul tudták megállítani. Sipos Norbert hozta sokfutásos, rakkolós játékát, no és ötödször hozta társát kihagyhatatlan helyzetbe. Rácz Ferenc először játszott egy teljes félidőt: de még milyet játszott. Marko Andicsot többször fűzte be, mint az automata varrógép a cérnát egy nyolcórás műszak alatt. Állandóan megjátszható volt, mutatta magát, bátran játszott. Kovács Zsolt néhány percet kapott: rombolt, ahogy azt várta tőle Csertői Aurél, míg Simon Attila végre pályára léphetett tavasszal. Egyszer helyzetbe is került, ám hosszan vette át a labdát.
