A többi csapatnál egy héttel később, de öt nemzetközi meccs élményével, tapasztalatával és persze fáradtságával várta a Kaposvár elleni meccset a Szombathelyi Haladás.
Az első negyvenöt percben úgy tűnt, a Haladás lendülete kitartott a meccsig, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, olyan focisták is bíztatóan mozogtak, akiknek az utóbbi meccseken nyújtott produkciója finoman fogalmazva is hagyott kívánni valót maga mögött. A látottak alapján csak idő kérdése volt, hogy mikor rúgunk gólt. A kapu elé érve azonban elfogyott a tudomány és hiába rohamoztunk folyamatosan, nem tudtuk bevenni Milinte kapuját.
A második félidőre aztán megváltozott minden. Kijöttek a „sündisznó állásból” a hazaiak, mi pedig egyre többet hibáztunk. A széleket nem tudtuk gondosan megjátszani, de ha ez mégis sikerült, akkor a beadások voltak pontatlanok. Bosszantó volt, hogy amikor az elsősorban a jól játszó Rajost a kapujuk előterében buktatták a hazaiak, a szabadrúgásokat „elszórakoztuk”. Ennek ellenére a Kaposvár góljaihoz kellettek a mi rossz döntéseink is, tálcán kínáltuk a helyzeteket.
A második félidő képe alapján megérdemelt Rákóczi siker született.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel magabiztos volt, a gólokról nem tehetett. Schimmer Szabolcs felért ugyan a támadásokhoz, több jó csele is volt, de sokat rontott produkcióján, hogy egyetlen egyszer sem tudta pontosan beadni a labdát. Kuttor Attila figyelemre méltó pályafutásának nem ez volt a legjobb meccse. Guzmics Richárd tőle megszokott higgadtsággal oldotta meg feladatát. Tóth Péter sokat hibázott. Molnár Balázsnak nem volt jó napja, de sok futással igyekezett kompenzálni ezt. Rajos Gábor volt a csapat legjobbja, a kaposváriak többször csak szabálytalanság árán tudták megállítani. Lattenstein Norbert először volt kezdő a Haladásban, az első félidőben jól is játszott. Cseréje, Irhás Ignác érthetetlenül idegesen állt be, sárga lap lett a jutalma. Skriba Máté az első negyvenöt percben jól játszott, a másodikban beleszürkült a mezőnybe. Oross Márton a meccs elején jól tartotta meg a labdákat, kapura azonban nem volt veszélyes. Nagy Gábor, amióta visszatért a Haladásba, most játszott a legjobban. Cseréjének, Ugrai Rolandnak ezúttal nem sikerültek a cselei, de ha a tizenhatoson belül elvállal egy lövést, akkor könnyen gólt szerezhetett volna.
