Névváltozás-rekorder
Kevesen tudják megmondani, mi volt az eredeti neve a fehérvári csapatnak. Ugyanis az 1941-es alapításkor Vadásztölténygyári Sport Klub néven indulhatott meg a fejéri megyeszékhely együttesének történelme. Alig telt el egy év, már MOVE néven futottak, majd 1944-től Székesfehérvári SE-vé váltak. Az egypártrendszer bevezetése után Dolgozók SE, utána Vasas SK lett a nevük. 1962-től Székesfehérvári VT Vasas, majd 1968. január 22-től egészen 1990-ig Videoton Sport Club. Azóta Parmalat, Fehérvár, Videoton FC, megint Fehérvár, majd egy hónap óta ismét Videoton FC.
Videoton előtt
Mielőtt az akkori menő televíziógyárról megkapta volna a nevét az egyesület, már találkozott a pályán a Haladással. A második vonalban (hívhatták NB I/B-nek, vagy NB II-nek), 1961/62-ben a két csapat második fehérvári meccsén 4–1-re győztek a vasiak, majd háromszor gólzáporos döntetlenre végeztek a gárdák: 3–3, 2–2, 2–2 voltak az eredmények. 1964-től nem volt vita a Rohonci úton: a Hali 5–0-ra, 1–0-ra és 4–1-re nyert.
1–7 és 0–6 idegenben, 4–0 itthon
1968-ban került sor az első Haladás – Videoton találkozóra. A Rohonci úton 2–1-re nyert a zöld-fehér csapat, míg Székesfehérváron 3–0-ra győzött a piros-kék gárda. A szezon végén a Vidi kiesett, de egy év után vissza is került. Ekkor az MLSZ egyfordulós bajnokságot írt ki (a megnevezett cél az őszi-tavaszi rendszerre való átállás volt), úgy, hogy nem lesz kieső és feljutó sem. "Gazdaságossági szempontok" miatt két csoportra osztották a 16 csapatot (érdekes gazdaságosság az, hogy a Haladás szegedi és salgótarjáni, míg a másik csoportban a Komló diósgyőri és győri túrákra volt kénytelen utazni). A csoportokban oda-vissza alapon játszottak, majd a két csoport azonos helyezettjei egymással is oda-vissza meccseltek, így dőlt el a bajnokság sorrendje. Ezek után ún. jutalompontokat kaptak, amiket a következő, az 1970/71-es bajnokságban érvényesíthettek. A Haladás hatodik lett a „B”-csoportban, míg a Videoton az „A”-ban: Fehérváron súlyos, 7–1-es vereséget szenvedett a csapat, miután a Rohonci úton 3–1-re vágtak vissza a vasiak. Az első fehérvári pontszerzés Szombathelyen 1970/71-ben volt (1–1), majd rá egy évre már nyerni is tudtak (0–1). 1976/77-ben 4–0-ra verte a Hali a Fejér megyeieket, ám 1977/78-ban 6–0-s verést mért a Vidi a Haladásra Fehérváron.
Mindenféle eredmény
1982. február 27-én a Rohonci úton 7000 néző előtt a Hegedűs – Horváth, Király, Vörös, Preszeller – Hegyi, Tar, Fitos, Kulcsár – Szabó F., Garics összetételű Török-tizenegy fogadta a Videotont. Óvatosan kezdtek a csapatok, így az első félidőben nem született gól. A 65. percben egy szögletet követően az azóta elhunyt Májer Lajos lerántotta Garicsot, amiért Palotai játékvezető 11-est ítélt. A labda mögé Fitos állt, ám Disztl Péter megfogta a büntetőt. A 70. percben megszerezte a vezetést a vendégcsapat, ám a 82. percben Preszeller passzát Garics pörgette a hálóba, így kialakítva az 1–1-es végeredményt. 1984 és 1989 között mindig két gólt rúgott a Videoton a Rohonci úton, volt, hogy ez egy pontra volt elég (1986/87), volt, hogy kettőre (1984/85-ben 0–2; 1987/88-ban és 1988/89-ben 1–2), volt, hogy egyre sem (1985/86-ban 3–2).
A leggólgazdagabb szombathelyi meccs
1992. június 6-án 6000 néző előtt, Vágner játékvezetése mellett a Derdák – Szekér, Mikos, Jagodics, Görög – Marton, Illés, Somfalvi, Tóth Gy. (Neudl G.) – Schäffer, Elekes összeállítású – a tíz évvel ezelőttihez hasonlóan – Török-tizenegy 1–3-as félidő után 2–4-re kapott ki a Videoton-Waltham FC-től. Elekes Attila a 8. percben szerezte meg a vezetést, Szekér István a 60. percben pedig 2–3-ra módosította az eredményt. A találkozón Horváth Ferenc mesterhármast ért el. Az azóta lejátszott kilenc hazai találkozón 5 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség a Haladás mérlege. 2009 májusában 0–1-es félidőt követően Kenesei Krisztián és Vörös Péter góljaival fordított a Haladás, és óriásit lépett a bronzérem megszerzése érdekében.
A Rohonci úton: 32 mérk. 17 győz. 6 dönt. 9 ver. 55–35
Székesfehérváron: 34 mérk. 5 győz. 9 dönt. 20 ver. 33–72
Összesített mérleg: 66 mérk. 22 győz. 15 dönt. 29 ver. 88–108