Hali–Loki. Ötvenedszer

Régesrég

A második világháború előtt „kerülgették” egymást a vasutascsapatok: amikor az 1942/43-as idényben a tizenhat csapatos bajnokságban 14. lett a Haladás – és ezzel a kiesett – akkor a Debreceni VSC osztályozó után feljutott az NB I-be. Aztán az 1945/46-os bajnokságban már találkozhattak volna az első osztályban a csapatok: a Haladás a szezon első felében a Nyugati-csoportban, míg a DVSC a Keleti-csoportban végzett a legjobb öt között. Az egybeeresztett 10 csapat között azonban hiába volt ott mindkét gárda, egy mondvacsinált bundaügy miatt elmaradtak a találkozók: a hét le nem játszott mérkőzés eredményét 0–0-s gólaránnyal a Haladás ellenfeleinek javára igazolta a Magyar Labdarúgó Szövetség. Aztán kiderült, hogy a bunda mégsem volt bunda, ám a meccsek lejátszására mégsem kerülhetett sor. Ez olyan időszakban történt, amikor a Képes Sportlap ára 1946 júniusában 250.000 pengő volt, egy hétre rá 1 millió, az 1946. július 30-i szám pedig már 100 millió adópengőbe került. Ezek után rendeződött az inflációs állapot és 1946. augusztus 6-án 1 Forintért már hozzá lehetett jutni az újsághoz.

Az első valódi meccsek

Az 1946/47-es szezon második fordulójában, Szombathelyen játszottak először az együttesek: a DVSC 3–2-re nyert. A tavaszi meccsen aztán 2–1 lett a hajdúságiaknak. Egy évre rá minden rossz sorozat megszakadt a Haladás szempontjából, sőt egy, azóta is fennálló rekord is megszületett. A Rohonci úton a Haladás 6–4-re verte a Debreceni VSC-t: ez a két együttes leggólgazdagabb találkozója is egyben. A cívisvárosban is a Hali nyert, mégpedig 1–0-ra. A szezon végén a DVSC kiesett, ám egy évre rá – olyan ’90-es évekbeli Hali-módra – vissza is jutott, majd ismét kiesett. Ebben az évben már – politikai hatásra – egy kisebb névváltoztatáson is átestek a csapatok, így akkoriban Debreceni Lokomotív–Szombathelyi Lokomotív párharcokra került sor. Azaz akkoriban, ha nem iksz lett az eredmény, tuti, hogy a Loki nyert… A Hajdúságban 1–0 volt az eredmény, Vasban pedig 4–1, mindkétszer a hazai vasutascsapat javára.

A kerülgetés folytatása

Ezek után tíz évig a másodosztályban szerepeltek a debreceniek, majd amikor feljutottak az 1960/61-es szezonban, akkor éppen a Hali esett ki a második vonalba. Az 1961/62-es bajnokság azért szép időpont mindkét együttes életében, mert a Haladás a nyugati, a DVSC a keleti országrészben nyerte meg a magyar futball második vonalát. 1965-ben az NB I/B-ben először játszhattak a csapatok egymás ellen: mindkét csapat idegenből vitte el a két pontot. 0–1 volt az eredmény a Rohonci úton, és 1–4 Debrecenben! Ez egyben a Haladás legnagyobb arányú győzelme is a Hajdúságban.

Továbbra is a második vonalban

1966-ban nem tudott gólt szerezni a Haladás, idegenben 2–0-ra kaptak ki a zöld-fehérek, itthon pedig 0–0 lett a meccs. Ám a bajnokság végén mégiscsak a szombathelyiek örülhettek, hiszen a csapat feljutott az NB I-be. Újabb évek teltek el Loki-Hali derbik nélkül. 1972/73-ban egyéves látogatást tett a szombathelyi csapat a második vonalban és három pontot kasszírozott be a lehetséges négyből: 3–1 és 1–1 voltak az eredmények.

A ’80-as években újra az NB I-ben

1981/82-ben a debreceniek 3–1-re nyertek hazai pályán, míg a Rohonci útról is ponttal távoztak egy 0–0-val. Két év múlva oda-vissza vertük a hajdúságiakat: 1–0 és 2–1 voltak a végeredmények. 1985/86-ban 4–2 a Rohonci úton és 0–1 idegenben, majd egy év múlva 0–0 és 0–2 a mi szempontunkból. 1987/88-ban kiesett a DMVSC: a Hali 2–0-ra nyert itthon, idegenben 1–1 lett.

A ’90-es évek

Az évtized első bajnoki szezonjában sem itt, sem ott nem született gól. A Halit egyébként éppen a Debrecen előzte meg a kiesés ellen vívott harcban. A szombathelyiek visszajutottak, a Loki kiesett, az 1993/94-es szezonban keveredett össze ismét a két együttes. A gólínség folytatódott: ott 1–0, itthon 0–0 lett. Két évre rá Debrecenben 3–0 volt a hazaiaknak, míg itthon 2–1-re nyert a Haladás. 1996/97-ben Szombathelyen 2–0-ra, hazai közönség előtt 3–1-re győzött a Loki. 1997/98-ban a DVSC ismét nyerni tudott a Rohonci úton. Egy évre rá itt is, ott is 1–1 lett, majd az idegenbeli 1–1 megmaradt, ám itthon 3–1-re nyert a Hali, Bodor, Balogh és Borbély góljaival.

Az ezredforduló óta

2001/2002-ben az S.Oliver-Haladás szép játékot hozó, de szerencsétlen szezonjának egyik győzelme a Debrecen ellen született. 2002. április 6-án a Hali a Takács T. – Juhász, Flávio Pim, Szekér, Tóth P. – Lukács (Nagy L.), Filipovic (Alex), Némethy (Czeglédi), Németh – Preisinger, Halmosi összetételben játszott. Az akkor Debrecenben futballozó Kuttor Attila 91 percig jól irányította a védelmet, ám a 92. percben szabadrúgáshoz jutott a Haladás a félpályánál. A labda mögé Czeglédi állt, ívelésébe Alex ért bele egy kicsit, a labda pedig átbattyogott a gólvonalon, de még a háló előtt állt meg – így nyert 1–0-ra a szombathelyi csapat. A Lombardos időszakban unalmas meccsen 0–0 lett a végeredmény. A bronzérmes bajnokságban Debrecenben Tóth Péter és Kenesei góljaival 2–2-es eredményt ért el a csapat, azonban tavasszal Czvitkovics góljaira csak Kenő tudott válaszolni, így elvitte a három pontot a Debrecen a Rohonci útról. Most ősszel Leandro és Czvitkovics góljaira Ugrai Roland felelt, azaz van miért visszavágni a Lokinak, hiszen utoljára azzal az Alex-góllal tudtuk legyőzni őket…