Kicsik voltunk ehhez

Úgy könnyű, hogy egy csapat stadionjában névvel ellátott külön parkolója van Orbán Viktornak, Csányi Sándornak (nem a szépfiú, hanem a bankár) és Kozma Atyának is. A sorrendért elnézést kérünk.

Szóval irigylésre méltó helyzetben van a Székesfehérvár, igaz mi a csapat mellett kiálló VIP vendégeknél jobban irigyeljük a táblázaton elfoglalt második helyüket. Ráadásul rontotta esélyeinket, hogy Kenesei Krisztiánt nem nevezte a találkozóra Róth Antal. A hosszas sérülés után Ligakupa találkozón visszatérő gólzsák a miértről úgy nyilatkozott, hogy ezt beszélték meg.

Azt persze nem tudhatjuk pontosan, Róth mester mit beszélt meg játékosaival, de az első félidő elején nyújtott játék alapján zárt védekezésből próbáltunk volna támadásokat vezetni. A csapatban azonban sem lendület, sem kellő elszántság nem volt a kontrákhoz, azon meg az elmúlt időszakban látottak alapján egy cseppet sem csodálkoztunk, hogy egy balszerencsés öngóllal szerzett vezetést a Székesfehérvár. Ami ezután történt, annak azonban semmi köze nem volt a balszerencséhez. Három perc alatt gyorsan kaptunk még kettőt. Kés a szívbe. Bár ebből a bizonyos „Hali szívből” a pályán viszonylag keveset láttunk ezekben a percekben.

A második félidő érdekesre sikeredett. A Videoton könnyedén alakította ki helyzeteit, gólt azonban ezúttal is Guzmics rúgott a hazaiaknak. Nagy segítség volt ez ekkor, hiszen csatáraik ajtó-ablak helyzeteket könnyelműsködtek el. Mi azonban előbb tizenegyesből, majd akcióból is betaláltunk. Ennél többre azonban nem futotta, a bajnoki címért küzdő Videoton jobb csapat annál, hogy 4 gólos hátrányból kikapjon.

Ez a mérkőzés azonban bármennyire is azt hihetnénk, nem a parkolóban dőlt el. Van néhány játékosunk, akiknek komoly önvizsgálatot kéne tartani és, ha ez egyedül nem megy, talán egy kicsit Róth Antal is besegíthetne.