A Haladás VSE 1920-ban indult először bajnoki rendszerű küzdelemsorozatban – ezt akkor „Vidéki bajnokságnak” hívták, a Nyugati Kerület Szombathelyi Alosztályába kerültünk besorolásra. Egyébként ebben az évben lépett be a Magyar Labdarúgó Szövetségbe is az egyesület. A bajnokságban – amit a Szombathelyi AK nyert meg – a HVSE a 6. helyen végzett, a Győri ETO utolsó, nyolcadik lett – a két csapat meccsét pedig 1920. április 25-én 4–0-ra nyerte meg idegenben a Haladás. A szombathelyi zöld-fehér történelemnek az első, bajnoki tétmérkőzésen elért győzelme volt ez!
A legelső találkozások az NB I-ben
1945/46-ban futott össze először a két együttes a magyar első osztályban: mindkétszer a Győr nyert, 2–0 és 2–1 arányban. Egy évre rá meglett az első pont (1–1) és az első győzelem is (2–0), majd 1947/48-ban (amikor a Haladás – hasonlóan 1975/76-hoz a „Vidék legjobbja” lett) 0–0 és 1–0 lettek az eredmények a mi szempontunkból.
Húsz év veretlenség
Az 1962/63-as és az 1983/84-es bajnokság között nem tudta legyőzni a Győri ETO a Haladást. Tizenhárom alkalommal mérkőzött meg a két együttes ezen időszakban – tíz Haladás győzelem és három döntetlen mellett. 1974-ben és 1979-ben gólra sem volt képes az ETO a Rohonci úton: 3–0, 1–0, 2–0, 3–0 és 2–0 voltak az eredmények. 1962/63-ban 4–3-ra győztek a vendégek, ezelőtt 1958/59-ben 1–0-ra a Haladás. Ekkoriban egyébként kerülgették egymást a csapatok – hol a Haladás, hol az ETO töltött egy-két évet a második vonalban. Az 1949/50-es szezontól öt éven keresztül oda-vissza verték egymást a csapatok, ezek között volt súlyos, 0–5-ös, , 0–7-es és 1–5-ös vereség is.
’80-as évek a Győr második aranykorszakával
Mint ismert, a Verebes József vezette Győr a ’80-as évek elején két arany-, és két ezüstérmet is nyert a legfelsőbb osztályban. Ennek ellenére, abban a két esztendőben, amikor bajnok lett a Rába ETO, Szombathelyről pont nélkül távoztak! 1981/82-ben 5–1-re nyert a Hali, rá egy évre 2–1-re! Aztán a két „ezüstév” már a győriek sikerét hozta: előbb ők vitték el a két pontot 5–1-gyel, majd 2–0-val. 1985/86-ban 2–1-re, egy évre rá 1–0-ra nyert a Hali, aztán két döntetlen következett: 2–2 és 1–1. Utóbbi érdekessége az 1988/89-es bajnoki kiírás: akkoriban a győzelemért 3 pontot járt, döntetlen esetén viszont 11-es rúgások következtek, és aki ott nyert, 2 ponttal gazdagodott, aki kikapott, csak eggyel. A győriek voltak az ügyesebbek és ők vitték el a két pontot.
Azok a ’90-es évek…
A „liftezés” miatt akkoriban kétévente találkoztunk csak a győriekkel: 1993/1994-ben 2–1-re nyertek a vendégek, két évvel korábban 3–0-ra mi. Az 1989/90-es szezon hozta a leggólgazdagabb meccsét: 4–2-re nyert csapatunk. Schäffer István két, Deéry Attila és Csertői Aurél egy-egy góljára csak Handel és Somogyi tudott válaszolni. Győrben nem sok babér termett. 1985/86 és 1995/96 között 8 vereség volt a mérleg. Aztán az 1996. október 26-i meccsen végre megszakadt a rossz sorozat: a Király G. – Szekér, Tóth M., Varga K., Neudl G. – Lengyel, Varsányi, Kovács S., Kádár - Fehér, Király E. (Pék) összetételű Mihalecz-gárda a 4. percben Szekér fejesével szerzett vezetést. A 76. percben tudott egyenlíteni a Győr, miközben Mihalecz István cserélni szeretett volna. Egy percet várt még ezzel… Az egész mérkőzésen egy jó megmozdulást felmutatni nem tudó Király Ernőt hozta volna le, ám a 77. percben a vérbeli csatár eldöntötte a találkozót, lövése utat talált a hazaiak kapujába. Ezután jött csak a csere, de a lényeg, hogy győzött a szombathelyi együttes. Ez volt az utolsó…
Kilenc meccs, három pont
A legutóbbi győri meccseken minimális babér termett a vasiaknak. Egy 2–2-es, és két 3–3-as iksz mellett hat vereség a mérleg, köztük a Lombard idejéből egy 0–6. A tavalyi, május 13-i meccs azonban örökre emlékezetes marad. A tavaszi első fordulóból elhalasztott találkozón már 2–0-ra és 3–1-re vezettek a győriek, de a 91. Sipos Norbert alakította 3–2-re az eredményt, majd a 93. minutumban Guzmics indult meg egy hajmeresztő csellel, majd Tóth Péterhez tette a labdát. A balbekk felnézett, és Oross fejére varázsolta a labdát, aki – ki tudja, miért Ő volt ott? – azt Csontos környékére stukkolta. A csereként beállt védekező középpályás pedig nem agyalt, nem gondolkodott, hanem az egyetlen célravezető megoldást választotta: háttal állt a kapunak, így ollózó mozdulattal juttatta a háló felé a labdát. A dermedt Stevanovics mellett a kapu jobb felébe került a játékszer: pályán a kispad, örömtánc a középkörben, majd ünneplés a szurkolókkal. Ez a Csontos-gól, az ezáltal elért egy pont pedig a Haladás 90 éves történetének legnagyobb sikerét, a bronzérmet eredményezte.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
