Székesfehérváron – magyar viszonylatban mindenképp – pénz, fegyver, paripa adva van, hogy minőségi focit láthasson a publikum. Van szép stadion is, a lelátón kétharmados magyar miniszterelnök, és a VIP parkolókban legrosszabb autóként néhány full extrás Volvo.
Néző azonban ezúttal is kevés. Épp úgy hazai oldalon, mint a vendég táborban. A zöld-fehér szimpatizánsok távol maradása érthető, hiszen Csertői Aurél együttese az utóbbi időben nem kényeztette el a drukkereket.
A mérkőzés úgy indult, hogy ez ma sem lesz másképp. A Videoton gyorsan a kapunk elé szögezett, és hosszú perceknek kellett eltelni, míg egyáltalán azt elhittük, hogy van esélyünk átvinni a labdát a félpályán. Amikor azonban nekünk is akadtak helyzeteink, a Videoton vezetést szerzett, ezzel némileg megpecsételve az első játékrész hangulatát. Jó meccs volt egyébként ekkor is, és még nem is sejthettük, mit tart a második játékrész.
A második játékrész, amelynek elején a Haladás meglepően bátran futballozott, ahol felváltva forogtak veszélyben a kapuk, és ahol egy jogosan megítélt büntető után még egyenlíteni is tudtunk. A gól némileg visszaadta a csapat hitét, levegőben lógott, hogy Dávid legyőzi Góliátot. A Videoton azonban idejében eszmélt, balszerencsés körülmények, majd egy tudatos akció után két gólt is kaptunk. A hajrá ismét a mienk volt, de az a csapat, amelyiknek zseniális játékosa – és ezt a mai meccsen is bizonyította –, Kenesei Krisztián sem hiszi el, hogy van esély győzni a Videoton otthonában, az a csapat nem képes legyőzni a székesfehérváriakat. Ennek ellenére, ha öt-hat ponttal többünk lenne, a vereség ellenére is elégedetten távozhattunk volna a Sóstói Stadionból.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a gólokról nem tehetett, hatalmas bravúrjai voltak. Schimmer Szabolcs: két gólt is abból kaptunk, hogy támadója nagyon megverte, a tizenegyest viszont ő harcolta ki. Guzmics Richárd a második gólnál balszerencséses ért a labdához. Korolovszky Gábor, amióta a Haladásban van, ma játszott a legjobban. Tóth Péter nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Simon Ádám sokat futott, labdát szerzett. Rajos Gábor az első félidőben játszott jobban. Irhás Ignác: csupaszív foci, szép megoldások, sok hiba. Nagy Gábor nem tudott színt vinni a csapat játékába. Kenesei Krisztiánnak olyan megmozdulásai, cselei és lövései voltak, hogy akár a Videotonban is játszhatott volna. Oross Márton küzdött becsülettel, de nem sok babér termett neki a hazai védők gyűrűjében. A csereként beálló Sipos lehetőséget kapott arra, hogy visszanyerje formáját, míg a szintén beálló Fodrek hős lehetett volna, ha nem rontja el két ordító helyzetét.
