Akiket a Haliból hívtak be

Egyszer-egyszer

A 19 labdarúgó közül azonban csak 12-en mondhatják el magukról azt, hogy Haladás-játékosként húzhatták fel a meggypiros címeres mezt.

1945. augusztus 20-án Szabó Imre volt az első Haladás játékos, aki a magyar válogatottban bemutatkozhatott. Az osztrákokat 5–2-re vertük meg.

Őt követte Horváth György, aki 2010 végén, 81 esztendősen hunyt el. Kapusunk 1952. október 19-én a Csehszlovákia elleni 5–0-s meccsen védte a hálót bravúrosan. (Ha egészen precízek szeretnénk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy az egykori kiváló kapust nem a Haladásból, hanem a Szombathelyi Lokomotívból hívták be a válogatottba. Akkoriban ugyanis központi utasításra a vasutascsapatok Lokomotívként indultak a különböző sportágak bajnokságaiban.)

Egyszerre ketten a második vonalból

Hét évre rá Novák Dezső is felhúzhatta a címeres mezt. Ő minden idők legeredményesebb labdarúgója az olimpiák történetében. Négy alkalommal szerepelt a válogatottban Haladás-futballistaként: 1959. október 25-én a Svájc elleni 8–0-n mutatkozott be, majd egy év múlva, 1960. október 9-én a Jugoszlávia elleni 1–1-n jutott ismét szóhoz. Három hétre rá Belgiumtól kaptunk ki 2–1-re, majd november 13-án a Lengyelország 4–1-es siker alkalmával szerepelt még a nemzeti csapatban. 1963-tól játszott ismét a meggypiros mezben, ám ekkortól már, mint a Ferencváros játékosa.

Tóth Zoltán 1960-ban volt tagja a magyar nemzeti tizenegynek. Novákkal együtt a Belgium elleni meccsen szerepelt, azaz egyszerre két játékost adott a Haladás a válogatottnak. Hja, hogy az 1960/1961-es bajnokságban a Haladás a másodosztályban szerepelt csak?! Ez a válogatásnál nem játszott szerepet…

Az első gólszerző

Halmosi Zoltán 1969. október 22-én játszott először a válogatottban. VB-selejtezőn Dániát vertük 3–0-ra, majd két hétre rá Írországot 4–0-ra. Ezen a meccsen Halmosi Zoltán is betalált, így az ő nevéhez fűződik az első Haladás-gól a válogatottban. Játszott a csehszlovákok elleni marseilles-i 1–4-en (Mészöly Kálmán elhíresült mondása: „A mi időnk lejárt!”), de ezek után is kapott szerepet. 1970-ben a Jugoszlávia elleni 2–2-n, a lengyelek elleni 2–0-n, az NSZK elleni 1–3-n, a norvégok elleni 3–1-en és a Svájc elleni 1–0-n is játszott, majd legközelebb csak 4 év múlva hívtak be ismét. Ekkor Walestől kaptunk ki 2–0-ra, a bolgárokkal gólnélküli döntetlent játszottak és legyőztük Svájcot 1–0-ra.

A legtöbbször

Kereki Zoltán 1976-ban lett válogatott. Ő a legtöbbször, összesen 31-szer húzta magára a válogatott mezét Hali-spílerként, és szerezte a legtöbb gólt is, összesen hatot. 1976. április 30-án Svájc ellen mutatkozott be (1–0 ide), gólt először pedig ugyanezen év október 9-én, a görögök elleni VB-selejtezőn szerzett (1–1). Négy nap múlva az osztrákok ellen, 4–2-re megnyert találkozón már duplázni tudott. Gólt szerzett még Peru, Szovjetunió és Jugoszlávia ellen is. Ő a Haladás első világbajnoki résztvevő labdarúgója: az 1978-as világversenyen mind a három találkozón szerepelt (Argentína 1–2; Olaszország 1–3; Franciaország 1–3).

VB-kerettagként

1985-ben Nagy József is játszott Mezey György Európa-első együttesében. Nagy Gábor édesapja, 1985. december 12-én az Algéria elleni 3–1 alkalmával szerepelt a nemzeti tizenegyben. Kerettag volt az 1986-os világbajnokságon, de pályára nem lépett.

Bognár Zoltán 1989-ben lett válogatott, és ebben az esztendőben nyolcszor szerepelt a csapatban. Az írek elleni 0–0-n mutatkozott be március 8-án, majd játszott Svájc ellen, amikor 3–0-ra nyertünk, és ő szerezte csapatunk harmadik gólját. A Málta elleni 1–1-n, az olaszok elleni 0–4-n, az írek elleni 0–2-n, az észak-írek elleni 2–1-n, majd a spanyolok elleni 2–2-n és 0–4-n is szerepet kapott.

Illés Béla, a legnagyobb király

Illés Béla 1991-ben, a norvégok elleni szombathelyi EB-selejtezőn szerepelt először a válogatottban. Játszott még Mexikó (0–3), Salvador (1–1), Ausztria (2–1) és Ukrajna (3–1) ellen, majd az 1992/1993-as szezontól Budapestre szerződött, ahonnét a Kispest-Honvédból és az MTK-ból is folyamatosan beválogatták a 90-es évek legjobb magyarjának választott irányítót.

Az erőnléti edző három zöld-fehér klubban is kapott meghívót

Jagodics Zoltán 1994-ben húzta fel a meggypiros felsőt. Először – hasonlóan Illéshez – Szombathelyen, amikor a szlovénektől kaptunk ki 1–0-ra. Játszott a dánok (1–3), a svédek (2–3), és a horvátok (2–2) ellen is, majd az ötödik találkozóján a belgák ellen (1–3) gólt is szerzett. Később a Győrből és a Ferencvárosból is beválogatták.

Már megelőzte édesapját

Halmosi Péter – aki jelenleg is tagja a válogatott keretének – 2002. februárjában a ciprusi tornán Csehország (0–2) és Svájc ellen (1–2) játszott a nemzeti csapatban Haladás-játékosként. Behívót postáztak azonban a Gräzer AK-nak, a DVSC-nek, a Plymouthnak és a Hullnak is. Visszatérése óta négyszer ismét Szombathelyre jött a meghívó, így játszott Izland (4–0), Csehország (2–1), Írország (0–0) és Izrael (1–1) ellen is.

Guzmics tegnap debütált (fotó: magyarfutball.hu)

magyarfutball.hu

Guzmics Richárd először

2012. november 14-én, a Puskás Ferenc Stadionban, a 74. percben cseréhez készülődött a magyar válogatott: Juhász Roland helyett Guzmics Richárd lépett pályára. Személyében a tizenkettedik játékost adta a Szombathelyi Haladás a nemzeti csapatnak.

Voli is tőlünk indult

Bonyhádi Zoltán

Akik nem Hali-mezben kapták a meghívót

Hat olyan játékos van, aki a futball alapjait Szombathelyen tanulta meg, de nem Haladás-játékosként került a válogatottba. Ők Király Gábor, Tóth Norbert, Bori Gábor, Zsidai László, Horváth András és Koman Vladimir.

Király Gábor, immáron nyolcvanhetedszer

Bonyhádi Zoltán

Ausztriában

Az osztrák válogatottal Európa-bajnoki résztvevő is volt 2008-ban Garics György. A Szombathelyről korán Ausztriába került kiváló hátvéd végigjárta a ranglétrát a sógoroknál: az utánpótlás-válogatottban csapatkapitány is volt, és eddig összesen 30-szor ölthette magára az osztrák nemzeti tizenegy mezét.