A Lombard FC-Haladás történetének negyedik legrosszabb bajnoki eredményét mutatta az
eredményjelző-tábla szombat este, Zalaegerszegen. A történeti hűség kedvéért
a legnagyobb vereségek:
- Gamma 1 : 9 (1942/43-as szezon)
- Bp. Honvéd 1 : 8 (1952-es szezon)
- MTK 1 : 8 (1957-es szezon)
0:7 pedig többször is előfordult, legutoljára 51 éve, 1953-ban volt (az ellenfél a
Bp. Honvéd volt).
Kicsit leegyszerűsítve a szombati meccset: az egyik csapatnak minden, de minden sikerült, a másiknak pedig az égegyadta világon semmi sem!
Akik nem látták a mérkőzést, csak legyinthetnek az eredmény hallatán, de az a 80 szurkoló, akik ott volt, vegyes érzésekkel távozhatott: a játékosok az I. félidőben olyan játékot mutattak, amit még ebben a szezonban nem láthattunk. A különben sem pszichésen topon lévő csapatot letiporta az erősen vitatható első zalai gól és a teljesen szabályos körülmények között esett, de meg nem adott szombathelyi gól. Mennyiben más lett volna minden, ha a 6. percben 1:1-et, vagy 0:1-et mutat az eredményjelző... De nincsen ha, a meccs vége súlyos vereség lett.
A játékosok nagy többségét megviselte a nagy gólarányú vereség, de emberi tartásukat mutatja, hogy szégyenükben nem bújtak el, hanem az őket elkísérő szurkolók elé álltak:
Szűcs Mihály: Nincs magyarázat a 0:7-re
Nagyon megható volt, nem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni, mert még nem
találkoztam ennyire pozitív szurkolói megnyilvánulással. Ilyen vereség után nem
érdemeltük meg azt, amit a szurkolóinktól kaptunk!
Óriási egyéni hibákból jöttek a gólok, de nem szidtuk egymást, mert úgy gondolom,
egyikünknek sincs jogalapja szólni a másik hibájáért. Olyan borzasztóan rossz
szériában vagyunk, hogy bárki játszik (hiszen a sérülések és eltiltások miatt
még soha nem játszottunk kétszer ugyanolyan összeállításban), nem sikerül semmi
sem, átok ül rajtunk, képtelenek vagyunk az ellenfél kapujába találni. Szombaton
pedig, amit a zalaiak kapura rúgtak minden bement, mi meg körbelövöldöztük a kaput,
vagy Varga védett parádésan, vagy nem adták meg a gólunkat.
Nincs magyarázat a 0:7-re, de mi 0:3-nál is azért hajtottunk, hogy gólt rúgjunk, mert lélektanilag nagyon sokat jelentett volna.
Szégyelljük magunkat, nem találjuk a választ a katasztrofális szereplésre. Szó sincs játékosok közötti ellentétről, nem igaz, hogy nem Szombathelyen élünk, és higgyék el nekünk, hogy mi is győzni akarunk, és úgy végigmenni a városon, hogy nem kell leszegni a fejünket!
Somfalvi Csaba: Összefogást!
Örülök nagyon, hogy a szurkolóink így álltak hozzá a látottakhoz. Nagyon
jó érzés volt, hogy nem mocskolódást és sárdobálást kaptunk, mert látjuk, hogy
ők is átérzik, hogy csak ÖSSZEFOGÁSsal tudunk kilábalni ebből a szörnyen rossz
szériából!
Szégyelljük magunkat, és remélem, tudják a szurkolóink, hogy megkísérlünk mindent
megtenni ebben a hátralévő 5 fordulóban is, mert pszichésen nagyon sokat jelentene
majd, hogy az osztályozóra úgy készülhetünk, hogy csak sikerült gólt rúgnunk,
csak sikerült nyernünk! Szerdán itt a következő mérkőzés: egyik csapattársunk
életében sem volt még ilyen sikertelen széria, de ez a Békéscsaba ellen meg kell,
hogy szakadjon!
Róth Ferenc: Le a kalappal a szurkolók előtt!
Le a kalappal a szurkolók előtt. Nagyon sajnálom, hogy semmi sikerélményt
nem szereztünk még a Hali-tábornak, a bizonyítványunk egyszerűen magyarázhatatlan!
Sajnálom a szurkolókat, mert akik egy ilyen bűn rossz széria alatt még mindig
kitartanak a csapat mellett, azok minden jót megérdemelnek!
A meccs után az öltözőben, és úton Szombathelyre nem szóltunk egymáshoz, nem
estünk egymásnak, mert az lenne a legrosszabb. A sok sérülés, eltiltások ellenére
ennyi helyzetünk, mint a ZTE ellen, az elmúlt 5 fordulóban nem volt! Bíztam nagyon a
csapatban, szép támadásokat vezettünk, de továbbra sem sikerült semmi. Nincs idő
azonban a kesergésre, szerdán itt a következő forduló! Muszáj ebben a hátralévő
fordulókban gólt és pontot, pontokat szereznünk, mert lélektanilag nagyon sokat
jelentene! Össze kell rázódnunk az osztályozóra!
A cikkben szereplő képeket a ZTE-Lombard Haladás mérkőzésről Arpee készítette.
