Mihalecz: Ha gyerekek potyognak az égből, akkor is legyőzzük a Vácot

– Emlékezetes mondata volt a munka elkezdése előtt, hogy azt az egyet tudomásul kell venni: éveket nem lehet átugrani. Mégis kíváncsi lennék, mi lehet az oka annak, hogy a Szombathelyi Haladásnak az utolsó fordulóra is maradt izgulni valója?
– Az idegenbeli szereplésünk. Mindössze háromszor nem szenvedtünk vereséget, amikor elhagytuk a Szombathely feliratú táblát. Ez pedig édeskevés a boldogsághoz. A rossz idegenbeli szereplés egyébként a többi fiatalokból álló csapatra is érvényes.

– Ha legyőzzük a Szegedet, már csak formaság lenne az utolsó hazai találkozó.
– De nem győztük le. Nem éreztem úgy, hogy a Szeged jobb csapat lenne, mint mi. Sajnos tavasszal volt három olyan mérkőzés is, amelyre messze kellett utaznunk. Mindhármat 1:0-ra veszítettük el. Azt hiszem, ezt egyértelműen a rutintalanság számlájára írhatjuk.

– A találkozó lefújása után leszidta, vagy bíztatta játékosait?
– Dehogy szidtam. Van már annyi rutinom, hogy ilyenkor az ember nem engedheti szabadjára az indulatait. Nem is értékeltem a találkozót. Jobb ilyenkor várni egy pár napot. Tegnapra szünnapot kaptak a labdarúgóim, ma pedig délután fél négykor elkezdjük a munkát, hogy legyőzzük a Vácot.

– Amennyiben a Haladás döntetlent játszik, csak akkor kerülheti el az osztályozót, ha...
– Kérem, ne folytassa. Csak egy út áll előttünk. Győzni kell! Biztos vagyok benne, hogy a Makó annyi góllal győzi le a Bodajkot, amennyi elegendő neki. Még egyszer mondom: nincs más megoldás, győznünk kell szombaton, ha gyerekek potyognak az égből, akkor is begyűjtjük a három pontot.

Kidőlt újabb két játékosom a sorból, de ezzel nem foglalkozom, nem foglalkozhatom. Nagyon remélem, hogy sokan kilátogatnak a találkozóra, ennyire még soha nem kellett a bíztatás labdarúgóimnak!