Senki nem tett semmit. NB III-as lett a csapat. Persze, tudunk vásárolni egy másodosztályú jogot. De kérdés, mi változik akkor, ha közben semmi nem változik.
Délután öt körül mondta be a rádió, írta meg honlapunk, hogy a szurkolók szimpátiatüntetést szerveznek a városháza elé, hogy demonstrálják: a magyar labdarúgás nagy megmentőjének távozása után nem szűnhet meg városunkban a foci! Hogy igenis mi szombathelyiek egy napot, egy percet sem lehetünk meg a csodálatos játék nélkül!
Ott álltunk, és egyre csak gyűltünk, olyan volt az egész, mint egy forradalom. Találgattunk. Ki lesz a megváltó, ki lesz az edző, kik fognak játszani? De gyakorlatilag ez senkit nem érdekelt. Fogadkoztunk, hogy nekünk aztán mindegy, hol játszunk, hány gólt kapunk, csak mehessünk már a Rohonci útra szurkolni. Jött a polgármester biciklivel. Ittuk a szavait, saját nevelésű fiatalokról beszélt, türelmet kért és megígérte, hogy lesz csapatunk. Megtapsoltuk.
Aztán másnap is odamentünk a városháza elé, és kezdődött minden elölről. Egészen a soron következő közgyűlésig, amikor arról szavaztak a képviselők, hogy megadják-e az induláshoz szükséges pénzt, hogy lesz-e csapatunk. Naná, hogy ott is ott voltunk. Jaj annak, aki a csapat ellen beszélt! És persze, hogy megszavaztak mindent. Legalábbis akkor azt hittük, ez a minden. Dobány Lajost választotta a közgyűlés ügyvezető igazgatónak. Felállva tapsoltuk.
Az első edzőmérkőzésen háromezren szorongtunk a fedett tribünön, adakoztunk, és megtapsoltuk a fiatal, ismeretlenekből álló csapatunkat, amely mez híján sárga szerelésben győzte le ciprusi ellenfelét. Mintha BL-t nyertünk volna.
Azt hittük, Mihalecz István kezei alatt szárnyra kel a Hali ifi, és jó középcsapat lesz a másodosztályban. Nem törődtünk azzal az intő jellel, hogy a kiváló mester többször elmondta: nem lehet éveket átugrani. Valljuk be őszintén, már akkor észrevehettük volna, hogy túl nagy a szakadék közte és a játékosok között. Már-már áthidalhatatlan.
Jött Balassa és Kurucsai, maradt Seper. Talán abban bízhattunk, hogy ők amolyan hídként tudnak tevékenykedni a fiatalok és Mihalecz István között. Mert azért nagy luxus figyelmen kívül hagyni az életkori sajátosságokat. Talán ennek figyelmen kívül hagyásába bukott bele a kiváló mester. De erről majd később.
A bajnokság előtt ezzel senki nem foglalkozott. Hittük, hogy nem lehet baj, és még az sem szomorított el minket, hogy az első fordulóban vereséget szenvedtünk. A tavaszt lehoztuk tutira, nem remekeltünk, de nem is bukdácsoltunk. Itthon rendszeresen nyertünk, idegenben vesztettünk.
No szponzor! No comment!
Az őszi szereplés során egyre többször hallatták a szurkolók hangjukat, és tették fel a kérdést: Miért nincs szponzor? Hol vannak azok a vállalkozók, akik a Lombard távozása után, kis híján a városháza elé hozták a fölösleges millióikat? Nincsenek? Vagy a vezetőség nem találja?
Tény, a Szombathelyi Haladás továbbra is hófehér mezben lépett pályára, melyet egy szurkoló vásárolt a csapatnak, és azokat a focilabdákat rúgták, amelyeket egy másik szurkoló adott, illetve abban az öltözőben öltöztek, melyet egy harmadik szurkoló saját pénzén újított fel.
Közben persze hallottuk, hogy nincs adósság, rendben mennek a dolgok. Ugyanakkor éreztük, oda a forradalmi hangulat. A szorgos hétköznapok nem azt hozták, amit vártunk. Úgy tűnt, nem sikerül megragadni a kínálkozó lehetőséget, a labdarúgás szerelmeseinek összefogásából nem lehet sikert kovácsolni.
Az igazság az, hogy nem jöttek a szponzorok, se nagyok, se kicsik, se közepesek. De ekkor még tartott a türelem. A csapat viszonylag jól szerepelt. A szurkolói ankéton aztán érezni lehetett, hogy a vezetők talán már maguk sem hiszik, hogy a szurkolók bíznak abban, hogy szponzor érkezik a csapathoz. Megmosolyogtató módon Kovács Jenőt, a Közútkezelő Kht. vezetőjét hívták, úgy gondolták, az ő szavára megnyugszanak a szurkolók. Szerencse, hogy Kovács nem szokott a levegőbe beszélni, nélküle még nagyobb lenne a szombathelyi sport hanyatlása.
Kovács Jenő ekkor még nem hozott konkrétan pénzt, de megígérte, minden befolyását latba veti, hogy támogató érkezzen a gárdához. A vezetők számítása bejött: a szurkolók megnyugodtak. A figyelem ismét a bajnokságra terelődött.
A téli holtszezonnak volt egy érdekes momentuma: Kozmor Ákos távozása. A fiatal labdarúgó NB I-es mérkőzésekkel a háta mögött kevés bizonyítási lehetőséget kapott Mihalecz Istvántól, várható volt, hogy lépni fog, mert nehezen viseli a neki szánt statisztaszerepet. A vezetőség is szerződést akart vele módosítani, ezért felbontotta a régi egyezséget, és az újat odaadta Kozmornak, mondván, beszélje át otthon. Kozmor, érvényes szerződése nem lévén, átigazolt az MTK-hoz. Ezt a szituációt sokan sokféleképpen értékelték. Kozmort hűtlenséggel, a vezetőséget alkalmatlansággal vádolták. Egy biztos, több milliós érték vándorolt ki a Rohonci útról.
A www.haladasfc.hu elsőként számolt be arról, hogy Koman Vladimir iránt erősen érdeklődik az AC Milan. Koman kellemes meglepetése volt az idei évnek, őszi játékával elkápráztatta a publikumot, valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy több csapat is felfigyelt az ifjú tehetségre. Koman több gólt szerzett, és noha tavasszal nem ment annyira a játék, ennek ellenére az osztályozó első mérkőzésén gólt szerzett.
A fiatal játékos klubhűségből is jelesre vizsgázott. Nem tartja csábítónak a hazai csapatok ajánlatait, csak külföldre megy. Ha megy. És ha már elhagyja szeretett csapatát, akkor azt akarja, hogy mindenki jól járjon. Élete első, télen megkötött profi szerződésébe belevette, hogy eladásakor a HVSE utánpótlás csapatai és a Lurkó UFC is részesüljön az érte kapott pénzből. Komant jelenleg még két évig szerződés köti a Szombathelyi Haladáshoz, ám nem valószínű, hogy jövőre is a csapat mezében fut ki a gyepre. Mindenesetre ő lehet a követendő példa
Egyre nagyobb a baj
Az ősz végére aztán gyülekeznek a viharfelhők a Rohonci úton. A csapatnak nem sikerűl megnyerni a hazai mérkőzéseit. Egyelőre azonban nem jeleznek bajt az antennák. Nem akarjuk elhinni, hogy ennek osztályozó lehet a vége.
Ráadásul megérkezik az első szponzor is a csapathoz. Kovács Jenő - mondtam én, hogy szavatartó ember segítségével a Strabag tízmillió forinttal segíti a bajnokság nyugodt befejezését. Már ekkor tudtuk, hogy az első fecske megérkezett és sajnálkoztunk, hogy nem csinál nyarat.
Ugyanakkor bíztató jel, hogy a vállalat vezetője többször a helyszínen tekinti meg a csapat mérkőzését. A gárda nagyon rossz helyzetbe kerül az utolsó két fordulóban, az életéért játszik. A Szegedet vagy a Vácot le kell győzni, különben osztályozót játszik a csapat.
Még mindig nem akarjuk elhinni, hogy baj lehet. Aztán kikapunk Szegeden, és a Vác is megver bennünket. Osztályozót játszik a Haladás, és csak abban reménykedhetünk, hogy innen már nincs lejjebb. Aztán a cspat elveszíti a páros csatát. Kiesett a másodosztályból
Az osztályozó mérkőzés lefújását követően a síró szurkolók vigasztalják a zokogó játékosokat. Mihalecz István nem áll szóba a játékosokkal, az őt vigasztalni próbáló szurkolókkal sem úgy bánik, ahogy ezt megszokhattuk.
Dobány Lajos sem éppen jeleskedik a szurkolókkal való beszélgetésben, csupán Nagy László - akinek munkája nélkül meggyőződésem, hogy még itt sem tartana a szombathelyi foci , állja a sarat rendületlenül.
Itt valami megtört. A szurkolók nem nagyon akarják elhinni, ami történt. Ennek többen hangot is adnak. Persze nem bántanak senkit, főleg nem a játékosokat.
A kiesés napján újabb két évre meghosszabbította a szombathelyi közgyűlés Dobány Lajos mandátumát az ügyvezető igazgatói poszton.
Mihalecz távozik
Mihalecz István lemond. Magára vállalja a felelősséget. Az egészet. De valóban csak ő lenne a hibás? A vezetőség terveit közli a játékosokkal. Fel kell frissíteni a keretet. De valóban ez a megoldás? Valóban ennyire képes a szupertehetségekből álló csapat? Nem hiszem
