Először is nem mulaszthatom el azt, hogy gratuláljak a fiúknak. Le kalappal azelőtt amit a csapatom csinált ezen a mérkőzésen! Sajnos beigazolódott az, amit már korábban is mondtam: egyelőre csak hatvan-hetven percig tart a csapat ereje. Nagyon fontos, hogy utolérjük magunkat, és végig bírjuk ezeket a mérkőzéseket. A Budakalász ellen hatvan percig jól futballoztunk, a többit pedig felejtsük el, minél hamarabb.
Úgy tűnt, bármit csinál a Haladás, a Budakalásznak mindig van válasza.
Ez is a csapatomat dicséri, hogy hiába egyenlítettek kétszer is a vendégek mindig sikerült újabb találatot szereznünk. Egy-egynél biztos voltam benne, hogy rúgunk még gólt, a 92. percben azonban álmomban sem gondoltam, hogy sikerül nyerni. Szerencsénk volt.
Mi volt az a plusz, ami átsegítette a fiúkat a nehéz helyzeteken?
A csapategység.
Kiknek a játékával elégedett?
Senkinek a teljesítményére nem panaszkodhatok. De úgy gondolom a két belső védő és Rajos Gábor egészen kiváló teljesítményt nyújtott.
Mit jelenthet ez a jó rajt?
Remélem azt, hogy sikerül megkapaszkodni az első nyolc között. Aztán a folytatást majd meglátjuk.
Szombaton Nagyberkibe látogat a csapat. Az ellenfél tele rutinos kaposvári labdarúgókkal.
Győzni megyünk a Kaposvölgye otthonába. Remélem lesz folytatása ennek a remek kezdésnek.
