A csapat játékába ezúttal sok hiba csúszott, kicsit bátortalanul, kicsit visszafogottan játszottak Mihaleczék, aminek nem is lehetett más a vége, mint egy vereség. Reméljük, mindez nem töri meg a lendületet, és a csapat a Barcs ellen ott folytatja, ahol az Ajka ellen abbahagyta.
Paks-Szombathelyi Haladás 3-0
Szombathelyi Haladás: Rózsa 6 - Baráth 5, Guzmics 5, Subicz 5, Tebeli 5 - Beke 4(Borsi 6), Rajos 6, Nagy G. 5(Schimmer 5), Babati 4 - Imre 5 (Balassa 5), Mihalecz 4
Falu végén kurta kocsma
Indulás délben. Érkezés fél négykor. És ami közte volt? Kám, Ajka, Veszprém, és a többi település. Izgatott várakozás: na majd most megmutatjuk, nemcsak falusi csapatok ellen megy ez a szép játék.
Pár kilométerrel Paks előtt aprócska falucska, annak végén egy nagy kocsma. Ahova csak betér az ember fia egy jó kis szíverősítőre. Vilmos körte pálinka kólával , mi csak matchboxnak hívjuk, és nagyon szeretjük. Közben pedig az izgalom, mert a helyi kocsmáros arról tájékoztat bennünket, hogy a stadion büféje a napokban égett le, és hogy ha szeretnénk még töltényt magunkba, akkor azt azonnal itt vegyük be, mert ott bizony maximum vizet ihatunk.
Nem hallgattunk rá. Mert a büfé valóban leégett, helyette azonban egy bádog bódé remekül szolgálja a célt, amit szolgálnia kell. Oltalmat ad a szomjas Hali-szurkolónak, akiből ezúttal kevés van a falusi feelinget idéző, régi idők focijára emlékeztető pálya környékén. Azt mondják a helybéliek, van ennél jobb is, de ott csak a gyerekek játszhatnak.
Éger, Babati, Búzás
Szeretik a focit Pakson. Legbüszkébbek persze Éger Lászlóra, aki szintén itt kezdte a pályafutását, és ha nem is mondhatjuk azt, hogy Ronaldo nem tud aludni azóta, amióta leszerelte őt, de tény, a DVSC egyik legjobbja volt a Manchaster elleni páros mérkőzésen.
Babati Ferenc is itt kezdte, meg is tapsolják őt is. Aztán büszkék még Búzásra, a diósgyőri pengére is, aki tizenegyesből mutatja meg, hogy hajlott kora ellenére nem felejtett el futballozni. Megjegyzem, a tizenegyes jogos volt, bár tény, sok Hali-szurkoló szíve összerándult, amikor megpillantotta Bíró Péter szerelmét, a hórihorgas Bee Ferencet. Nincs baj vele ezen a találkozón. Ügyes. Érti ő, hogy kell ezt csinálni.
Sajnos a Halinak nem megy már ennyire. Rosszul, pontatlanul, ugyanakkor nagy lelkesedéssel játszunk. Igaz, utóbbit ennél a csapatnál már megszokhattuk. A második félidőre sem javulunk. Borsi visz ugyan némi színt a csapat játékába, de ez is kevés: a kitámadó Haladás kap még kettőt, és beleszalad egy fájó, ugyanakkor igazságos vereségbe.
Szimpatikus szurkolók, nagyképű csapattagok
Miközben a Haladás-játékosok lehorgasztott fejjel vonulnak az öltözőbe, a paksi játékosok hosszasan ünneplik "bajnokok ligája" győzelmüket. Majd edzőjükkel a nyilatkozó falhoz sietnek, és úgy beszélnek a Haladásról, mintha egy falusi csapatot sikerült volna az ő nagy tudásukkal legyőzni. Lengyel például kiemeli, hogy az ő játékosai munka mellett fociznak.
Artner remekül replikázik - úgy látszik nemcsak jó edző, hanem remek nyilatkozó is -, azt mondja: a mieink meg gimnázium és főiskola mellett. Bravó Artner Tamás!
Csak összehasonlításként, hogy ki profi és ki nem. Információink szerint a Paks kezdőcsapatából mindenki többet keres mint százötvenezer forint, a Haladásnál akad olyan, aki még negyvenezret sem. A hazaiak győzelem esetén 35 ezer forint prémiumot kapnak, a Haladás játékosok tízezret. Úgyhogy, ha nem baj, én most eltekintek a rendkívül nagyképű paksi csapat sajnálatától.
Csak előre szabad nézni
Artner Tamás a találkozó után azt mondja, nagyon reméli, hogy a Haladás a bajnokság végén megelőzi a Paksot. Ismét remekül érzett rá a lényegre. Nem történt tragédia, elvesztettünk egy meccset, van alkalom a javításra, és előfordulhat, hogy a jövő szempontjából még jókor is jött a paksi füles.
Lappangó
Vonatkozó cikkünk:
Vörös Csaba morfondírozással töltötte a délelőttöt
