- Mielőtt a BKV Előre otthonában elszenvedett vereségről beszélünk, mindenképpen szót kell ejteni arról, hogy miért is került gödörbe a Haladás.
- Összetett, bonyolult probléma. Panaszkodás nélkül mondom, hogy rengeteg a sérültünk. Meghatározó játékosok dőltek ki a sorból. A pályán lévők közül is sokan kisebb-nagyobb problémákkal vállalták a játékot. A rutinos labdarúgókat nehezen tudjuk pótolni. Nagyon sajnálom a Pécs elleni kupamérkőzést. A csapat nagyon elfáradt azon a héten, gyanítom, a mai napig hatással van a teljesítményünkre. Mihalecz megsérült, ráadásul tovább sem jutottunk.
- A balszerencsén kívül van valami oka annak, hogy ennyi a sérült a csapatnál?
- Valamennyi játékosunk a mérkőzéseken sérült meg. Borsi a Paks, Mihalecz a Pécs, Babati a Hévíz ellen. Sorolhatnám tovább, de nem teszem. Azt hiszem, a balszerencsét okolhatjuk a sok sérültért.
- A hétvégi találkozón ismét hozta specialitását a gárda. Nevezetesen, csak a mérkőzés bizonyos periódusaiban mutattunk megfelelő játékot. Hétvégén éppen a második félidő elején.
- Arra is volt már példa, hogy más periódusban játszottunk jól. Sokat gondolkoztunk Artner Tamással, hogy miért felejti magát az öltözőben a csapat az első félidőben. Átszerveztük a bemelegítést, de ez sem segített. Valószínűleg a fejekben lehet a probléma.
- Akkor talán tenni kéne valamit. Mennyire jut idő a fizikai felkészítés mellett a szellemi problémák orvoslására?
- Ez a legnehezebb része a munkánknak. Nagyon nehéz belelátni a fiatalok fejébe, ennek ellenére Artner Tamással úgy próbáljuk felépíteni az edzésmunkát, hogy az egyben pszichés felkészülés is legyen a soron következő összecsapásra.
- Holnap ismét edzőmérkőzés, ezúttal a Bük ellen. Miért van szükség ennyi gyakorlómérkőzésre?
- Sem Artner, sem én nem tartjuk különösebben fontosnak ezeket a mérkőzéseket. Sok a sérült. Ráadásul messzemenő következtetéseket sem lehet levonni az összecsapásokból. Vannak azonban kötelességeink, amiknek eleget kell tenni.
- Hétvégén a Mosonmagyaróvár érkezik. Nagyon kellene a három pont.
- Így van. Ismerek egy két játékost a soron következő ellenfélből. A kapusuk, Antal Sárváron védett. Jó csapat látogat Szombathelyre, de mese nincs, meg kell nyerni a találkozót.
- Tudom, hogy a bajnokság előtt az első nyolcba jutást vállalta a szakmai stáb. Ezt egyelőre tartja is a csapat. Kérdés persze, hogy evés közben, illetve a jó rajt láttán csak a szurkolóknak vagy a kispadnak is megjött az étvágya?
- Értem a kérdést. Természetesen nekünk is sok minden megfordult a fejükben a sikeres rajt után. Azt kell mondanom minden kritika ellenére, hogy ez az első nyolc a realitás. Ez lehet a megfelelő célkitűzés a jelenlegi helyzetben, de a keretet ismerve úgy gondolom, még ebben a bajnokságban okozhatunk komoly meglepetést. Ehhez persze nem elég, ha a játékosok csak le akarják játszani a kilencven percet, ehhez az kell, hogy szívvel-lélekkel, az utolsó leheletükig küzdjenek a kilencven perc során.
