Úgy tűnik, Artner Tamás fejében már összeállt a kezdőcsapat. Akkor azonban minek a próbajátékosok, akik az edzésen és a Celldömölk ellen mutatott jó játékukat nem tudták megismételni, így némiképp csalódást okoztak? Kaj és Hegyi valóban erősítés. Sípos Gábor is elfogadható produkciót nyújtott. Sípos Norbert kimagasló teljesítménye még várat magára. Igaz, körülötte nagy volt a bizonytalanság mostanában.
A Kaposvártól a szokásos gólt kaptuk
A Szombathelyi Haladás egyelőre még a régi mezben futott ki a Király Sportlétesítmény gyepére, hogy legyőzze az NB I-es Kaposvár együttesét.
Az első félidőben jól is játszott az együttes. Helyzet is akadt, igaz, nem túl sok. Nagy probléma persze, hogy egyetlen csatárunk, dr. Andorka Péter magányosan kereste a rést a pajzson, azaz a Kaposvár kapuja felé vezető utat.
A találkozó krónikájához tartozik, hogy a próbajátékon lévő Zoicas egyszer nagyszerűen vette át a labdát, és említést érdemel az a kétségtelenül hatásvadász megmozdulása, amikor a hálóba röpült egy beadás után. Mentségére szolgáljon, először találkozott a társakkal, és középpályáról is kevés labdát kapott. A második félidőben pályára lépő Kovács Zsoltról hasonlókat lehet elmondani. Egy-két próbajátékossal ellentétben szívét-lelkét kitette, hogy Szombathelyen találjon új otthonra. Úgy tűnik azonban, a jelenlegi klubvezetés nem preferálja román játékosok szerződtetését.
Aztán amikor már mindenki a tizenegyesrúgásokra készült, azaz hogy büntetőkkel dől el a feljutás, megkaptuk a szokásos buta gólunkat, és máris készülhettünk a bronzmérkőzésre.
Ki mit mutatott?
Ezen az első meccsen Hegyi és Kaj jól futballozott, Schimmer agilis volt. Guzmics ezúttal egy kicsit szétszórt volt. Lehet, túl sokat nőtt a nyáron. A többi új fiú közül Dallos Gábor jól mozgott, de aligha hiszem, hogy megoldás lehet egy feljutásért küzdő csapat balhátvédjének. Egyelőre legalábbis. A bronzmérkőzésen a Pécs együttese várt a zöld-fehérekre. Alaposan felforgatták az együttest. Mindkét román fiú, Zoicas és Jámbor is a pályán. Utóbbi az edzésen és a Celldömölk ellen mutatott produkciója miatt gyorsan belopta magát a szimpatizánsok szívébe. Hétvégi produkciójával nem fokozta az eufóriát.
A magyar foci újabb dicsőségére!
Időközben jön a hír a katasztrófáról, a két budakalászi gólzsákot lekapcsolták Felcsúton. Érdekes ez a magyar foci. Elképzelem, ahogy jön Hevesi-Tóth és Farkas az autópályán. A barátnőjük vezet. Biztos ami biztos, hátha már szombaton este belecsapnak Dobány Lajos kezébe, és a pezsgő is előkerül, legyen aki vezessen haza a bőröndökért. Csörög a telefonjuk.
Jó napot! mondja nekik egy felcsúti vezető. Hogy smint? Merre járnak?
Áh, útban Szombathely felé jön a válasz.
Bicskét elhagyták már?
Még nem.
Kanyarodjanak már le. Megnéznénk magukat!
Jó. Fél óra, és ott vagyunk.
Rendben, köszönöm.
Majd Hevesi-Tóth és Farkas kikapcsolja a mobilját, nehogy koncentrálás közbe zavarja őket Nagy László, a Haladás technikai vezetője, mikor a bemelegítésnél észreveszi, hogy két ember hiányzik. Hacsak a számukat nem felejtette a klubházban
No, de vissza a mérkőzésre, melyen az egyetlen említésre méltó eseménye dr. Andorka Péter találata volt, de ebben sincs semmi különös, hiszen ezt tőle megszokhattuk.
Pesszimista szurkolók
A szurkolók nem voltak elégedettek. Sápadt arcok, befolyásolt vagy kifolyásolt szimpatizánsok hada morgott a Király Sportlétesítményben.
Mindenki a nagy durranást várja. A képlet egyszerű, a szurkoló NB I-et akar, a vezetőség NB I-et akar. Érthető, főleg annak tükrében, hogy szombaton két elsőosztályú csapattal is partiban voltunk. Ahhoz azonban több kell, hogy a másodosztályú csapatokkal már ne csak partiba legyünk, hanem rendszeresen meg is verjük őket.
El kell dönteni, hogy a sok segítő kéz húzza, vagy tolja azt a bizonyos szekeret, mert az kevés, hogy mindenki ki akarja mozdítani a kátyúból.
Lappangó
Fotó: Lovagi Milán
