Nem ment erővel? Jött a fifika! – Visszatekintő a XII. fordulóra

Nagyon rossz jellel indult a szombati találkozó: elvették a Haladás kabaláját, ugyanis az I. félidőben nem a megszokott kapura támadhattak a szombathelyiek.

Ez ennyit jelenthet?
Artner Tamás fiai a pénzfeldobást követően felálltak a szokásos hadrendben, szemben állva a város felőli kapuval… Ám aztán Herbály Péter kettőt füttyentett a sípjába, és mutogatott, mint a reptéri technikusok, hogy itt bizony térfélcsere lesz! Ajjaj! Ennek ekkora jelentősége lenne? Bizony! Hisz’ az Integrál és a BKV ellen már 2:0 volt a szünet előtt, a nagyberkiek ellen 1:0, a Felcsút ellen 2:1, a Barcs-meccsen 2:0 és csak a Gyirmót úszta meg egy 0:0-val. 9:1-es gólarány, úgy, hogy ötször győzelemre állt a gárda. Ám most elvették Balassáék kabaláját.

Az idei leggyengébb hazai első 45 perc
Ha a 37. percben a belső védő Subicz Gábor nem gondol egyet, és nem lő egy bődületes kapufát, akkor abszolút gondban lenne a Hali TV szerkesztője, hogy mit is mutasson az I. félidőről…

Rengeteg átadási hiba jellemezte a Haladás játékát, sokszor mintha korcsolya-pályán lettek volna a fiúk: szegény „Dr.” Andorka többet került földre saját maga miatt, mint ellene elkövetett szabálytalanság következtében. Betömörültek a vendégek, egyedül Bene ácsorgott elől, és ha kifejelték-kirúgták a védők a labdát, ő igyekezett megtartani azt, amíg a többiek csatlakoznak. Sem Sipos Norbert, sem Nagy Gábor révén nem veszélyeztettünk a széleken, és a már említett Subicz-bombán kívül átlövéssel sem próbálkoztunk.

Ami nagyon megy a fiúknak – a gyors kényszerítők, a háromszögelés – az ezen a meccsen nem vezethetett eredményre. Olyan sűrű volt a hévízi védőfal, hogy Kaj, Hegyi, vagy Nagy Gábor macheteval sem tudott volna áthatolni rajtuk, így az utolsó és utolsó előtti passzokba mindig belelépett egy-egy zalai láb.

Meddő mezőnyfölény – semmi más
A vendégeknek a legjobbkor jött a szünet, fújhattak egyet Glázer Róbert tanítványai. A Hali ismét nekidurálta magát, ám meddő mezőnyfölényen kívül mást nem ért el a csapat. Bene is hátrébbhúzódott, sokszor kilenc társát irányította az ex-szombathelyi középső védő, Balog Csaba. Aztán Artner Tamás cserélt, és Imre Jánost küldte pályára. Ám a szőke támadó-középpályásnak nem sikerült az első passza, és egy átadást is elvétett…

Többet ésszel, mint erővel!
… ám harmadszorra jól vette át Nagy Gábor passzát, és az átvétellel két méter fórt is szerzett magának, és meg is úszott volna (úgyis olyan mély volt a talaj, mint a városi fedettben), ám Pásztor elkaszálta!
Még jó, hogy ő, mert ő volt az egyetlen hévízi sárgás, így jött a második, majd az automatikus piros! Aztán a következő egy perc eseményeinek legfőbb pillanatáról érdemesebb több mondatban értekezni, ugyanis a Rohonci út kb. 90%-a lemaradt a történésről. Mindenki annak örült, hogy azért „tíz fő ellen csak könnyebb lesz”, a szurkolók egymáshoz fordultak, és vitatkoztak, hogy a Sípos Norbi vagy a Hegyi Laci rúgja-e a szabadot, aztán csak azt látták, hogy a zöld hálóban táncol a labda, és egy kupacon vannak a Haladás-játékosok, miközben a hévíziek reklamálnak a középkör felé mutató Herbály játékvezetőnél.

Honlapunk fórumán is ment a vita, szabályos volt-e a gól vagy sem? Nos, gólnak gól volt, hiszen a játékvezető megadta, és szabályos is volt! A 2006. évi szabálykönyv 13. szabálya foglalkozik a szabadrúgásokkal és egyetlen előírása annyi, hogy a labdának a rúgás elvégzésekor mozdulatlanul kell állnia. Kell-e sípszó vagy sem? Mivel nem kérte a rúgást elvégző csapat a 9,15 méter (=10 yard) kimérését, ezért nem szükséges a sípszó. („Kérés” nélkül két esetben indul útjára a labda: kezdőrúgásnál illetve a büntető elvégzésénél.)

1 : 0 után már csak az arány volt kérdéses
Azzal már 11 emberrel is tisztában volt a vendégek, hogy gólt nem fognak rúgni, és erre 10 emberrel valamint gólhátrányban végképp nem volt esélyük. A 74. percben Sipos Norbert (alias gólpasszkirály-jelölt) tekert az ötös-tizenegyes közé egy jobboldali szabadrúgást, amit Baráth védhetetlenül fejelt a rövid felsőbe. Majd öt perc múlva teljesült a B-közép szezonbeli kívánalma, miszerint „Imre Jani lőjj egy gólt”: a cserejátékos második kiváló meglátása hozta a Haladás harmadik gólját, hiszen Baráth remek jobb oldali szlalomozása után Imre elé került a labda, aki ballal, kapásból, nagyszerűen lőtt a hosszú sarokba!

Jó edzői húzások
A Hegyi-Imre csere bejött, majd két gólos előnynél Rajost, 3 : 0-nál Balassát cserélte le Artner Tamás. A cserék indoka pedig kettős: amellett, hogy Schimmernek és Udvarinak is játéklehetőséget akart adni az edző, fontos volt, hogy a lecseréltek mindegyikének két sárga lapja volt már a szezonban, így ezen a felázott talajon bármikor történhetett volna egy rossz ütemű becsúszás, ami bizony lapot érhetett volna – így a Balatonlelle otthonában sem lesz eltiltottja a Haladásnak.

Statisztika a XII. fordulóról
Hat hazai győzelem (Hali-Hévíz 3:0, Barcs-Balatonlelle 2:0, Siófok-Budaörs 4:0, Gyirmót-Dunaújváros 5:0, Felcsút-MTE 2:0, Kaposvölgye-Celldömölk 3:2) egy ikszet (Soroksár-Integrál 0:0), és egy idegenbeli sikert (Lombard-BKV 0:1) hozott a 12. kör. Azaz 22 gól született (19:3-as hazai arányban), ami 2,75-ös mérkőzésenkénti átlagot jelent. 5.400-an látták a nyolc meccset (természetesen legtöbben a Rohonci úton voltak, 2.500-an). Ez 675 fős átlag nézőszámnak felel meg.

Meglepetésekkel, érdekességekkel szolgált ez a kör. Sima ötöst kapott a bajnoki álmokat dédelgető Dunaújváros, így a Haladás már a Katalinic-légenyekkel együtt mondhatja el magáról, hogy a legtöbb gólt rúgta. (29:7-tel a legjobb gólarány a Haladásé, „természetesen” a legkevesebb gólt Sípos Gábor kapta)

A Lombard-Pápa Kunticcsal sem jobb a bajnokságban (1-1 győzelem, döntetlen és vereség), mint Zsivóczky Gyulával volt. A Felcsút-Mosonmagyaróvár találkozó pedig a 90. percben félbeszakadt, ugyanis két kiállítás és három sérülés miatt a 85. perctől kezdve állt a játék a pályán – érdekesség, hogy több mint egy félidőt kettős emberhátrányban játszott az MTE mégiscsak a kiállításokat követő büntetőkből tudott eredményes lenni a Felcsút!

„Barcs-rovat”
Id. Dárdai Pál fiai ebben a körben a Haladás soron következő ellenfelét a Balatonlellét fogadták. 2:0-ra (egy tizenegyes- és egy akciógóllal) győztek a somogyi rangadón a határvárosiak, de „a lelkes ellenféllel szemben nem játszottunk jól” – mondta a hazaiak mestere. Két játékos (Grasz Károly és Búza Barnabás) eltiltás miatt hiányzott a lelleiektől, ráadásul Graszl két meccses büntije miatt majd a Hali ellen sem játszhat.
A Balaton-partiak gondjait növeli, hogy a 65. percben kapust is kellett cserélniük: Kálmán olyan súlyosan sérült meg, hogy nem tudta folytatni a játékot.

Fanyalgásunk
Az I. félidőben nagyon úgy tűnt, hogy főszerepet szán magának Herbály Péter, mert többet fütyült, mint egy konzervatív úszómester a medencei gyermekmatiné alatt. Állandóan állt a játék, sok volt a téves ítélet, nem volt összhangban az asszisztenseivel sem. A második játékrészben Baráthnak kiosztott sárgája jogos volt, de Guzmicséval nagyon vitatkoznék, hiszen teljesen szabályos szerelés után kapta meg szezonbeli második sárgáját a bal-bekk.

Az időjárást elnézve ez volt az utolsó „nagykabát nélküli találkozó”. Ám a talaj hasonlatos lesz majd Balatonlellén is, és az utolsó őszi hazai meccsen, a Budaörs ellen is. Úgyhogy több hangsúlyt kell fektetni az I. félidőben hiányzó elemekre (átlövés, széleken vezetett támadás, több egyéni megoldás a felállt védelem ellen), valamint még inkább begyakorolni a rögzített szituációkat, olyanokat, mint a Barcs vagy most a Hévíz ellen.
És akkor nem lehet gond, nyugodtan utazhat a gárda a dunaújvárosi derbire.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu