Ha Balatonlelle, akkor nagy zuhé. Ha Balatonlelle, akkor vizes talaj. Ha Balatonlelle, akkor nehéz mérkőzés. A tavalyi bajnokságban meglehetősen kellemetlen vereséget szenvedett az Artner-legénység a Balaton-parti település legjobbjaitól. Lett volna miért visszavágni. Igaz, akkor egy hitehagyott, bajnokság végére készülő csapat volt, míg a mai egy NB I-re érett, nagyszerű sportemberekből álló gárda. A Haladás egy pontot szerzett, de úgyis mindenki tudja, hogy ez valójában győzelmet ér.
Balatonlelle - Szombathelyi Haladás: 1-1
gólszerző: Galgóczi illetve Hegyi
Szombathelyi Haladás: Sipos 5, Guzmics 5, Balassa 6-2, Subicz 6, Baráth 5, Sipos 5, (Imre 5 ), Kaj 0, Rajos 6, Nagy G. 7, Hegyi 6, Mihalecz 6 (Schimmer)
A falusi pályák jellegzetessége, hogy mindig van egy tartozék. Van egy ember, aki hozzánőtt a csapathoz, aki kellék. Balatonlellén a gondnok bácsi lehet az. No nem a kedvességével vívta ki ezt a szerepet. Valószínűleg azóta eszi a szotyit a WC mellett, amikor még inkább azok az emberek váltak tartozékká, akik a legtöbb embernek tudtak keresztbe tenni. A kék kabátos bácsi nevezzük így, mert bemutatkozásról szó sem lehet mindent elkövetett, hogy a szombathelyi média életét egy kicsit megkeserítse. Egyszerűen nem volt hajlandó áramot adni. Még azért se. Jött a válasz egy keményebb számonkérés után. Ezt követően csak a Balatonlelle elnökének utolsó, kezdés előtt három perccel történő felszólítására nyitotta ki a villanyszekrényt. Véletlenül egy olyan dugaszoló aljzatába dugta a hosszabbítót, amiben nem volt áram. No comment. Hiába no, ez a csapat, ezek a körülmények, ezek a gondnokok nem az NB II-be valók.
Akárcsak a Haladás. Amelynek a pályán nincs ellenfele, és amelyik annak ellenére menetel az első osztály felé, hogy az MLSZ másodfokon jóváhagyta az első fokú ítéletét és egy pecsét miatt, pontosabban egy pecsét hiánya miatt összesen tizenegy pont levonással sújtotta a gárdát. A találkozó elején a szimpatizánsok rigmusokkal jelezték, hogy az MLSZ jelenlegi vezetése akár mással is foglalkozhatna, mint a honi foci felvirágoztatásával. A nóta véget sem ért, Kaj András máris mehetett zuhanyozni. Persze szó sincs arról, hogy a középpályás túlságosan tisztaságmániás lenne: a játékvezető piros lappal magasra emelt keze kényszerítette erre. Aztán kapunk egy malac gólt. Sipos akkorát hibázott, mint még soha, és elúszni látszik a balatoni vitorlás. Aztán még hátszelet is kap, Balassát lekönyökölik. Ő törleszt. Mehet zuhanyozni. Meglepődhet Kaj. Talán még fel sem öltözött. Vezet az ellenfél, és kettővel kevesebben vagyunk. Szép kilátások.
A szünetben a szurkolói kör egyik prominens személyisége teszi tiszteletét
A játékvezetőknél. Kivezetik. Aztán a pályán egy hazai cserejátékossal elegyedik szóváltásba. Borsi Gergő vezeti el. Hét perc késéssel kezdődik a második játékrész. Állítólag rendőrökre várunk. Nem jönnek. Maximum a körzeti megbízott traffipaxnak öltözve. Egyszer-kétszer bemérhette volna Mihaleczet, aki a többiekhez hasonlóan egészen elképesztő elánnal kezdte a második félidőt. Jól játszott a Hali, helyzet helyzet hátán. A Haladás egyenlít, a Balatonlelle pedig boldog lehet, hogy nem kap egy hatalmas zakót a kettős emberhátrányban lévő Halitól. A zöld-fehéreket a lefújást követően hosszú percekig ünnepli a publikum. Pacsi. Pacsi. Pacsi. Az elvonuló szimpatizánsok elviszik az egyik szögletzászlót, hiába kiabál valaki, hogy tegyék le. A kék ruhás bácsi sem áll már ott. Pedig ha valaki, akkor ő visszaszerezhette volna...
