Martin ONeill kezdőtizenegyese az egymást követő ötödik mérkőzésen is a 28-as
számú játékossal, Király Gáborral indult. Az Abramovics-csapatnál pedig számtalan
sztár kezdett: az angol Lampard, Cole vagy Wriht-Phillips, a holland Boulahrouz, a
portugál Paulo Ferreira és Carvalho, a francia Makelele, a ghánai Essien, és az
elefántcsontparti Drogba. Sevcsenko csak a kispadon, ahogy a hazaiak egyik legnagyobb
neve, a legutóbbi EB-gólkirály Baros is. Valamit tudott a találkozót közvetítő
társaság, ugyanis a csapatok bemutatása után egy-egy játékost emelt ki a
gárdákból: Királyt és Drogbát
Egyértelmű különbség
A Chelsea-t jobb játékosok alkotják: csapatban is jobbak, mint a Villa. És ez nagyon
hamar kiderült. Az első tíz percben akkor alakított helyzetet a londoni együttes,
amikor csak akart: a lövések, szögletek után jött Wright-Phillips jobb oldali
elfutása, középre adása Drogbát találta üresen (vajon kire kéne vigyázni, kedves
Villa-védők?), de az afrikai szerencsére a földre rúgta a lasztit, ami a
kapufa fölött pár centivel hagyta el a játékteret. A félidő fele telt el, amikor
Gardner meghúzódott: az addig is impotens hazai támadójáték ezzel szinte halálra
lett ítélve: a jobbszélső volt az a játékos, aki igyekezett megcsinálni egy cselt,
néha jó helyre passzolt (ez is nagy szó volt a birminghamieknél, akik öt egymás
utáni passzt nem sokszor értek meg ezen a kedd esti találkozón), ám egy rossz
mozdulat után cserét kellett, hogy kérjen. A 32. percben Drogba jobb oldali beadására
Cole érkezett a hosszú saroknál, de fejesét Király Gábor magabiztosan hárította.
Kész csoda, hogy nem kapott gólt a Villa
Nem volt elég az egyértelmű különbség, még két olyan játékos is volt a
birminghamieknél, akik még azzal is többet segítettek volna, ha néha Hajrá
Villa!-t kiabáltak volna. Az észak-ír Steven Davis, és a kolumbiai Juan Pablo Angel
a csapat kerékkötői voltak! Utóbbit képtelenség volt megjátszani, annyit futott,
mint anno Kiss Béla játékvezető a II. félidőben (legjobb emlékeim szerint ekkor a
pálya középső oválisában tartózkodott, és fújt be mindent a pocakos spori);
előbbi pedig tíz passzból kilencet elrontott
Komoly színfelismerési problémai
vannak a fiúnak!
1500-an a meglévő jegyük ellenére sem látogattak ki a stadionba, így mindössze 41.006 volt a nézőszám Ez gyönge, három magyar NB I-es fordulóban is összejön.
Az egyetlen Király-hiba (nem olyan rossz arány ez egy Chelsea-meccsen!) amiért ráadásul fizetni sem kellett egy Lampard-szöglet után következett be: a magasan belőtt kornerre jól mozdult ki Gábor, de kicsúszott a kezei közül a laszti, ám a védők kivételesen a helyzet magaslatán voltak és tisztáztak. Egy perc múlva Drogba elől szedett le egy beadást a szombathelyi hálóőr: Király nyúlt a labdáért, Drogba fejelt ám éppen a cerberus kobakját találta telibe fájhatott nagyon!
Sevcsenko is a pályán
A 65. percen Wright-Phillips helyén az ukrán Sevcsenko lépett pályára. Ekkor lehetett
megnyugodni: már többször találkoztak, de Seva még soha nem rúgott Királynak. Sem a
Milan színeiben a Hertha Berlin ellen a Bajnokok Ligájában, sem a Chelsea mezében a
Crystal Palace ellen. Most is eltelt vagy 8 perc, míg egyáltalán labdához ért az
ukrán szépfiú. Az utolsó negyedórában viszont jött Baros, és egyből változott a
játék képe: Ridgewell fejese csak centikkel kerülte el Hilario kapuját, majd egyre
többször tartotta meg pár passz erejéig a labdát az Aston Villa. (Ám ekkor Davishez
adták, aki eladta, vagy a megjátszhatatlan Angellel próbálkoztak.) A 80. perctől
ismét nekidurálta magát a Chelsea, de Lampard öt méteres lövése és Drogba fejesei
sem találtak utat Király Gábor kapujába azaz az eddigi leglehetetlenebbnek tűnő
meccsén szerzett pontot a birminghami csapat. Tíz meccse továbbra is nyeretlenek, de
legalább a négy találkozó óta tartó vereség-sorozat megszakadt, és jól kezdte az
évet az Aston Villa: a bajnok Chelsea ellen szereztek pontot, ráadásul ebben a
szezonban másodszor (Londonban 1 : 1 volt az eredmény).
Ahogy kezdődött úgy is fejeződött be
A meccs elején Királyt és Drogbát emelték ki a közvetítés is ezzel a
képsorral zárult, amint az elefántcsontparti és a szombathelyi játékos mezt
cserélnek egymással. A legszebb játék a futball!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
