A Lombard FC távozása után te is bekerültél a megújult Haladás keretébe... Az első félévben még Fábián játszott a bal szélen, aztán következett Borsi Gergő eddigi legjobb szezonja a Haladásban.
Akkor nagyon gyorsan történtek a dolgok. Egyik pillanatról a másikra lettünk ifistákból a kirakatcsapat meghatározó, vagy kevésbé meghatározó játékosai.
Emlékszem az őszről egy Mosonmagyaróvár elleni mérkőzésre, amikor annyira izgultam, hogy percek alatt összegyűjtöttem egy sárga lapot. Ott lógott a levegőben, hogy kiállítanak. Le is cseréltek a szünetben. Aztán jött a tél, és sikerült beverekedni magam a csapatba, azt gondolom, nem is ment rosszul a játék. A www.haladasfc.hu olvasói a csapat legjobb játékosának választottak, és rendszeresen játszottam a válogatottban. Aztán az osztályozó második mérkőzésén nem játszhattam sérülés miatt. Na, innentől fordultak rosszra a dolgok.
Tíz percek egy meccsből
Egy percig sem volt esély arra, hogy az Artner Tamás edzette csapatba bekerülj?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt. Egy biztos, Tamás bá egy percig sem bízott abban, hogy balszélsőként vagy támadóként segíteni tudom a csapatot.
Játékost hoztak erre a posztra, és az edzőmérkőzéseken is balhátvédként igyekeztek megtalálni a helyem. Gyorsan kiderült, hogy ez nem fog működni. Legalábbis számomra. Kikerültem a csapatból. Többnyire csereként kaptam tíz perceket, nem váltottam meg a világot, az tény. Nehéz időszak volt. Ekkor azonban még tartotta bennem a lelket, hogy rendszeresen hozta a postás a válogatott meghívót, és azokon a találkozókon játszhattam is.
Kézenfekvő a kérdés. Miért nem váltottál hamarabb?
A remény hal meg utoljára. Én egész életemben a Haladás focistája voltam, és őszintén mondom, hittem benne, hogy lesz nekem helyem ebben a csapatban. Aztán egyre világosabbá vált, hogy nem bíznak bennem.
Az okokat hosszasan lehet elemezni. Néha már azt éreztem, hogy labdaszedőnek se engem tennének be. Néha megfordult a fejemben, hogy mi történhetett az elmúlt másfél év alatt. Elfelejtettem focizni?
Ebbe én nem nagyon akartam beletörődni, annak ellenére, hogy az eredmények a szakmai stábot igazolták. Amikor vége lett az őszi szezonnak, elhatároztam, hogy mindenképpen eligazolok, vagy kettős játékengedéllyel játszok az ifi csapatban.
Nem titok, volt egy budapesti lehetőségem, és keresett egy másik vidéki NB II-es csapat is az Integrál DAC-on kívül. Győrben korrekt körülmények fogadtak, szimpatikus edző, a Haladáshoz hasonlóan jó közösség. Úgy éreztem, itt jó otthonra találtam. Tisztességes szerződést kínáltak. Megnyugodhattam. Az, hogy bekerülök-e a csapatba, a jövő zenéje és persze az edző döntése. Igyekszem tanulni a múlt hibáiból és bizonyítani. Volt olyan edzőmérkőzés, ahol kifejezetten jól ment a játék, és voltak persze hullámvölgyek is.
Üzenet a táblán
A Haladás könnyen elengedett?
Korrektek voltak a vezetők és a szakmai stáb is. Mindenki egyetértett abban, hogy nekem most környezetváltozásra van szükségem.
De nem lesz könnyű dolgom itt sem. Jó futballistákat kell kiszorítanom a csapatból, de hiszek magamban, hogyha elmúlik a meccs és az önbizalomhiány, akkor hasznos tagja leszek az Integrál DAC-nak. A Haladástól úgy jöttem el, hogy nyitva hagytam kapukat, nem vesztem össze senkivel és nem is haragszok senkire. Jó futballistákkal játszottam együtt, akiknek sokat köszönhetek.
Jól esett, hogy a társaim közül többen hívtak és gratuláltak. Érdeklődtek, hogy vagyok és bíztattak. Azt sajnálom, hogy nem tudtam a srácoktól elbúcsúzni. Amikor bementem a cuccaimért nem volt ott senki. A táblán hagytam üzenetet és tervezem, hogyha lesz két egymást követő szabadnapom, kimegyek a Rohonci útra. És persze akkor is ott leszek, amikor a csapat a bajnoki címét ünnepli.
