Győzelmi lehetőséget szalasztott el a Haladás. Schimmer Szabolcs a 88. percben szerzett vezetést a zöld-fehéreknek, a lefújást követően mégsem örülhetett az Artner-legénység. Korsós kihasználva a védelem szarvashibáját, kiegyenlített. A szurkolók egy része ismét kitett magáért. Betörte a DAC kispadjának tetejét. A húszaknál szerencsére többen voltak, mintegy háromszázan azok, akik végig biztatták a csapatot, a végén pedig vastapssal jutalmazták a tisztességes játékot.
Integrál DAC - Szombathelyi Haladás 1-1
Gólszerző: Korsós, illetve Schimmer
Szombathelyi Haladás: Sipos 0 - Tóth P. 6, Balassa 5, Subicz 5, Guzmics 5 - Kaj 6, Rajos 5 (Schimmer) - Mihalecz 5 ( Sipos N.), Hegyi 5 ( Finta 5), Nagy 5 - "Dr." Andorka 5
Fontos meccs, sorsdöntő találkozó. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették a szimpatizánsok az Integrál elleni szezonnyitót. Eme jelzőket valószínűleg még sokat fogjuk hallani a bajnokság során. Reméljük, minél többször, mert az azt jelentené, hogy a sok hercehurca ellenére végig van esélyünk elérni a nagy célt. Jó csapatunk van, ezt senki nem vitatja. Amerre jár az ember, mindenhol megkapja ezt a Hali, az NB I-be is simán bent maradna. Ennek a Haladásnak azonban egy ostobaság miatt nemcsak az ellenfelekkel kell megküzdenie. Érezték ezt a szurkolók is, akik munkanap ide vagy oda, mintegy háromszázan szorongtak a lelátón, amikor a kezdősípszó felharsant. Zúgott a Hajrá Hali!, és persze ismét kiderült, hogy mindenki szombathelyi.
Az első félidőben meglehetősen értékelhetetlen produkcióval rukkoltak elő a csapatok. Az hagyján, hogy a szél gyakran irreálissá tette az egész történetet, az azonban sokkal meglepőbb, hogy a máskor tökéletes labdavezetések meglehetősen dadogósra sikeredtek, sok hibával és körülményesen játszottak Hegyiék. A lelátóról jövő hangok egyre erősebbek voltak, így a napnál is világosabbá kezdett válni, hogy a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Guzmics és Germán külön versenyt vívtak, hogy a találkozó két helyzete közül melyik megy több méterrel fölé. Egyre türelmetlenebbek lettek Andorkáék. A játék pedig egyre pocsékabb. A szünetben elkönyvelhettük, hogy Fajkusz felkészülése a K1-re jól sikerült, megdöbbenve hallottuk a helyi szurkolóktól, hogy alig-alig szokták kiállítani a copfost.
A második félidőben aztán felváltva voltak momentumai a két gárdának. Kevés sikerrel. A Haladás egynyolcvanöt feletti játékosai szépen sorra elintézték magukat. Előbb Guzmics, majd Subicz végül pedig Balssa sárgult be. Egyikük sem játszhat a Mosonmagyaróvár ellen. A lefújás előtt két perccel aztán Schimmer betalál. A Haladás-kispad felrobban. A szurkolók keze a magasba és jön a rózsaszínű felhő. Gyorsan szétfoszlik és jön a lila köd. A rendes játékidő után a védelem összehoz egy olyan gólt, amit a Viasat 3 új műsorának, a Lúzer FC-nek a főszereplői se nagyon fognak. Vége a meccsnek, ez így nagyon fáj. De igazából igazságos eredményt mutat az eredményjelző. Vörös Csba az öltözőfolyosón dühöng. A rendőrök pedig megérkeznek.
Na nem a szakmai igazgatót kell megfékezni.
Egy-két magáról megfeledkezett idióta a találkozó alatt végig minősíthetetlen hangnemben ócsárolta Presszeller Tamást, a hazaiak mesterét, lökdösték, betörték a DAC kispadjának tetejét. Úgy látszik, lassan mindennapos lesz, hogy egyes emberek az idegenbeli mérkőzéseken szétverik - és itt elsősorban nem a kispadra gondolok - amit hosszú és tudatos munkával felépítettek a Haladás vezetői. Könnyen lehetünk ugyanis egy szimpatikus, mindenkit rongyá verő, stabil háttérrel rendelkező klubból vandál, agresszív szurkolókkal "megáldott" egyesületté a közvélemény számára. Én annak a mintegy háromszáz embernek a helyében, akik végig sportszerűen bíztatták kedvenceiket nagyon meglennék sértődve a hangos, ám szerencsére nagyon kis létszámú bandára.
Tragédia nem történt ezen a délutánon. A Haladás egy jó csapat otthonából hozott el egy pontot. A játékosok szíve ezúttal is a helyén volt. Szegény Mosonmagyaróvár.
