Az olasz szakember a Haladás-Lurkó 88-93-as korosztályú labdarúgócsapatait vette kezelésbe. A kezdeti megilletődöttség után hamar feloldódtak a srácok, és bár tolmács is rendelkezésre állt a végén már maguktól is megértették, mit akar az edző. A képzésben sok volt a játékos elem, amit a gyerekek szívesen végrehajtottak. Az olasz módszerek sok mindenben eltérnek a nálunk megszokottól, például a gyakorlatok után a pozitívumokat emelik ki, és nem azt ecsetelik, mi volt rossz. Így növelik a focista önbizalmát, aki a következő gyakorlatában javítja az esetleg halványabbra sikerült előzőt.
Az olasz edző jó véleménnyel volt a magyar fiatalok fizikális és technikai felkészültségéről és az sem titok, hogy volt olyan magyar játékos, akivel a későbbiekben még terveik vannak. A Haladás utánpótlásának szakágvezetője azt kérte az olaszoktól: tegyék lehetővé a legtehetségesebb fiataloknak, hogy néhány napra betekintést nyerhessenek az ottani tréningekbe, valamint egy-két edző is szívesen ismerkedne egy tanulmányút keretében a módszerekkel.
A látogatás tehát nem volt eredménytelen, az viszont elgondolkodtató, hogy a megyei utánpótlással foglalkozó szakemberek részéről miért volt ekkora az érdektelenség. Az időben megküldött tájékoztatók ellenére csak nagyon kevesen vették a fáradtságot, hogy tiszteletüket tegyék a jó nevű klub edzőjének bemutatóján.
