BKV Előre - Szombathelyi Haladás 0-1
Gólszerző: Dr Andorka Péter
Szombathelyi Haladás: Sipos 0 - Guzmics 4, Subicz 5, Balassa6, Tóth P. 5 - Sipos 5 (Mihalecz 5 ) Rajos5 (Schimmer), Kaj 5, Nagy 5 ? Hegyi 5 (Finta 4), Dr. Andorka 6
Egy régi Hahota jut eszembe, miközben a sörösüvegekkel körülölelt fotelembe süppedek, hogy megnézzem a BKV Előre - Szombathelyi Haladás bajnoki mérkőzést. A tea! B a kávé! Jól kikap ma a BKV! írta egykoron a sárga újság.
Magammal fogadok, hogy a tizedik percben mennyi lesz az eredmény. A 0-0-ra odsom sincs.
A Haladás neki is lódul, úgy megyünk előre, mint Tom a Jerry ellen folytatott harc során. Magabiztosan, a túlerő biztos tudatában, ám egy kicsit esztelenül.
Andorka horgászengedélyét kiváltva csukafejessel nyit, aztán hegyi ahelyett, hogy besétálna a kapuba, egy az egyben negyvenről próbálja meg eltolni a kapus mellett. Bukom a tízperces fogadást.
Mondom, sebaj, mindjárt jön a Haladás-gól, lehet ünnepelni.
A szakkommentátor Hajdú portás úgy beszél a Haliról, mintha a Fradiról. Elfogultan. Köszönjük!
Nem tartozunk hálával, viszont az első félidő végén mutatott játék láttán... Nagy Gábort alig veszik be a játékba, Andorka egyedül van, állandóan a sárba visszük a labdát. De semmi nem baj. Nincs egy súlycsoportban a két gárda, ebből előbb-utóbb a szomszéd gyereket felverő ordítás lesz.
Nem lett. Vagyis lett, csak nem örömsikoly, hanem bánat, káromkodás.
A szünetben, gondolom, rendezi a sorokat Artner mester. Jön a jó formában lévő Schimmer, és nekiállunk a BKV elintézéséhez. Schimmer nem jön.
Helyette a jó napot kifogó Mihalecz a pályán. Aztán semmi. Mármint a pályán. Kihagyunk még pár helyzetet. Jön Finta. Aki lassan egy valamire való helyzet kidolgozására több bizalmat kap, mint Kádár János a szocializmus felépítésére.
Egyiküknek sem sikerült. Mint ahogy nem sikerül berúgnia a helyzeteket sem. Lassan lemondunk a három pontról és ismét a választott bírók névsorát böngésszük, amikor Mihaleczet Szabados felrúgja, Andorka pedig belövi a tizenegyest.
A lefújást követően Artner mondja a szokásost, azaz gólokkal kellett volna nyerni, csak kihagytuk. Persze annak jobban örültünk volna, ha elárulja, miért is a 88. percben küldte pályára Schimmert, mintegy időhúzással közelebb segítve a BKV-t az akkor még teljesen életszerűnek tűnő pontszerzéshez.
A mester egyébként udvarias és kihangsúlyozza, hogy noha jobbak voltunk, a három ponthoz szerencse is kellett.
| Harmincból harminc!
Az ismétlések után az élőben Andorka fut neki a labdának. Ideges vagyok. Persze, mert az izgalom hevében az emberi tényezőkről megfeledkezek. Arról, hogy milyen mélyről állt fel. Hogy a magyar foci vándorcirkuszából volt ereje és bátorsági kiszállni. Ha ezt a tizenegyest nem ő rúgja, akkor sokan csalódtak volna benne. De ez a csalódottság eltörpül a hiányérzet mellett, ami benne lett volna. Ő nem ismer lehetetlent. Tud veszíteni, de inkább győzni szokott. A büntetőt persze berúgja. Ez volt a harmincadik Hali-meccsen, a harmincadik gólja. Fantasztikus sportember. Ez az üzenet is elment a telefonomról, de már egy másik telefonszámra. |
