Békésen néztem a Kaposvölgye elleni meccset. A pályán az történt, amire nagyjából számítani lehetett mondja Dobány Lajos.
Kemény védekezett a Kaposvölgye, mi pedig igyekeztünk megbirkózni a körülményekkel. A rúgott gólunk előtt nem sokkal a pálya egyik részén kinyílt egy kiskapu, körülötte állt négy-öt Haladás-szurkoló, és miután nem csukták be, odamentem és megtettem magam. Ekkor még nem történt semmi baj. Aztán visszaálltam a helyemre.
Érthetetlen módon egyre nagyobb indulatok gerjedtek az ötfős társaságban. Aztán a vezető gólunk után ismét kinyílt a már említett kiskapu, ráadásul a játékvezető megállította a játékot, mert a pálya másik pontján három-négy szimpatizáns beugrott a kerítésen belülre. Úgy ítéltem meg, ennek fennáll a veszélye a kinyíló kiskapunál is, ezért gyorsan odamentem, becsuktam. Majd szóltam a társaságnak: Srácok, nem megbeszéltük, hogy ez csukva marad? Na, innentől kezdve nem tűri a nyomdafestéket, ami történt.
Dobány azt mondja, neki magánemberként esze ágában sem lett volna odamenni. Klubjáért aggódó és felelősségteljes vezetőként cselekedett.
Aztán úgy folytatja, mint aki azzal kel és fekszik, hogy mely meccseken került eddig a bírói jegyzőkönyvbe a Hali-szurkolók egy kisebb csoportjának rendbontása. Balatonlelle, Dunaújváros, Integrál DAC és most a Kaposvölgye mondja. Most volt a negyedik mormolja, majd hozzáteszi, a lehetséges szankciók között ott van a pontlevonás is. Aztán jön a költői kérdés is: miért nem akarják ezt egyesek megérteni?
Dobány lelkiállapotára és a szokottnál erőteljesebb fellépésére ok lehet az is, hogy információink szerint egy szurkolói rendbontás egyeseknek könnyen okot adhatott volna arra, hogy amellett kardoskodjanak, hogy zárt kapuk mögött rendezzék a Szombathelyi Haladás Lombard Pápa FC mérkőzést. Emlékezhetünk rá, hogy Bíró Péter milyen indokkal vállalt főszerepet abban, hogy a nagy rangadó őszi összecsapását nézők nélkül játsszák a csapatok.
Ez a lehetőség túl azon, hogy jelentős sportélménytől fosztotta volna meg a sportbarátokat, komoly anyagi károkat is okozott volna a klubnak. Ugyanis erre a találkozóra szerény becslések szerint is legalább ötezer embert várnak.
Egyre vadabb lett a hangulat körülöttem ugrik vissza egy picit Dobány. Négyen körülvettek és lökdösni kezdtek. Aztán jött az, amire én se számítottam. Egy sárga pólós fiatalember sunyi, alattomos módon arcon vágott. Legalább ennyire meglepett a saját reakcióm is, a szemükbe néztem, és kikértem magamnak a sunyiságot, az alattomosságot, s hogy négyen támadnak rám. Nem tudom, mi lett volna a vége, ha nem érkezik a helyszínre Buti Robi és Andorka Péter apukája. Nem tagadom, ezután jött tizenöt perc, amikor teljesen feldúlt állapotban cselekedtem.
Sok mindent végiggondoltam és döntéseket is hoztam, amiket ma, egy nappal később is vállalhatónak tartok.
A döntésekről egyelőre nem beszél, azt mondja, hogy őt csak egy dolog érdekli, hogy a csapat feljusson az NB I-be. Azt mondja, olvasta a fórumban az őt kritizáló véleményeket. Nem mondja, de hallom a hangján, nem nagyon érti. Azt mondja, ő soha nem vállalt, és nem is mondott mást, mint ami történik. Úgy érzi, teljesíteni is tudja, amit elvártak tőle.
Álmomban sem hittem volna, hogy annak a munkának, amit itt végeztem, egy pofon lesz a jutalma mondja. A csapatot féltettem, ezért mentem oda. Persze, lehet a dolognak egy olyan megvilágítása is, hogy megérdemeltem a pofont, miért kell nekem közbeavatkozni zárja mondandóját nem kevés iróniával.
Dobány Lajos tegnap nagyon dühös volt. Először azért, mert egyesek ismét rendet bontottak. Aztán meg azért, mert megütötték. Egy biztos, Dobány a biztos anyagi hátérrel rendelkező, feljutásra esélyes, motivált csapatért nem pofont érdemel. Sokkal inkább kalapemelést. Mielőtt még ő teszi meg...
