Gól, öngól, helyzet
Medgyes Zoltán szerezte idei első gólunkat, igaz, szépséghibája a dolognak, hogy les címén ezt nem adta meg a játékvezető Székesfehérváron. Nem fordult még elő velünk, hogy Haladás-meccsen Juhász Roland-gólnak örültünk volna, de ez szombaton megváltozott: Ugrai Roland volt az, aki nem ismert elveszett labdát, beadását pedig a 87-szeres válogatott a saját kapujába juttatta. Nem szombathelyi szerezte tehát a Hali első gólját a 2015/2016-os szezonban, ez azonban értékéből nem von le semmit. A Fradi-meccsel ellentétben Fehérváron helyzeteink is voltak: a lesgól mellett a második félidőben Martínez kétszer és Ugrai is betalálhatott volna. Reméljük, csak az MTK ellen tartalékoltak!
Király Gábor – talán ez csak nekünk, szombathelyieknek nem újdonság – válogatott formában véd, bravúrok sorozatát mutatta be a sóstói stadionban, többször nem csak kapusként, hanem középhátvédként. Utoljára 17 éve, 1998. március 7-én nem kaptunk gólt a Vidi vendégeként.
Újonc és visszatérő
A múlt héten Stef és Thomas Wils debütált az NB I.-ben, most pedig Ante Batarelo. Néhány hónapnyi mezőkövesdi kirándulás után Medgyes Zoltán is visszatért a csapatba, és 14. alkalommal húzhatta magára a Hali-mezt.
A három pont tizenkét milliót ért
Az MLSZ ajánlásait maximálisan betartotta a Szombathelyi Swietelsky-Haladás a második fordulóban. Azaz: a keretben nem volt több, mint hét légiós (nálunk ez öt fő volt: a Wils-tesók, Batarelo, Popin és Martínez); közülük egyszerre maximum hárman voltak pályán (Stef Wils és Martínez végig, Batarelot pedig Th. Wils váltotta); és megvolt a 90 percnyi "fiatal magyar" idő, hiszen Medgyes játszott a 66. percig, amikor helyére Németh Márió érkezett. Ráadásul begyűjtöttük a három bajnoki pontot, és ez a négy tétel adja a 12 milliót. Sok ilyen legyen még!
Sorozatok
Mészöly Gézával sormintában játszunk: vereség Győrben (2–3), győzelem itthon (Nyíregyháza 3–1), vereség Kispesten (MTK 0–2), győzelem a Rohoncin (Puskás 3–0) még tavaly, idén pedig kikaptunk a Fraditól (0–2), majd nyertünk Fehérváron (Videoton 1–0). Na, szóval, most kéne ezt abbahagyni...
2003 novemberében nyertünk utoljára Székesfehérváron az NB I.-ben: akkor is tizenkétcsapatos volt a bajnokság. 2–1 volt ide (Kaj és Tüske lőtték a gólokat) - az azóta eltelt majd 12 év alatt 8 bajnoki meccsen 8 vereséget és 5–26-os gólarányt adtunk át a múltnak.
Sárgáznak bennünket
Tavaly és tavalyelőtt is megnyertünk a sárga lapos bajnokságot, most sem állunk rosszul... Martínez és Nagy Patrik már 2-2 sárga kártyánál jár, mellettük védőink: Jagodics, S. Wils és Bosnjak kapott már figyelmeztetést.
Tavaly ugyanígy kezdtünk
A 2014/2015-ös bajnokságot is így kezdtük, mint a mostanit. Először kikaptunk hazai környezetben egy budapesti riválistól (Újpest, 0–1), majd nyertünk egy vidéki városban (Kecskemét, 1–0). Tavaly azonban kevésbé volt húzós az évkezdetünk, mint most, hiszen idén a négy kupacsapattal játszottunk/játszunk az első négy körben, abban bízunk, hogy most négy forduló után négynél több pontunk lesz...
