Az átigazolási piacon igazán aktívan szerepelt januárban a Haladás. A zöld-fehérek hosszú egyeztetést követően leigazolták a több mint ötvenszeres román válogatott Selymes Tibort, visszacsábították Szombathelyre a gólerős brazil csatárt, Alexet, valamint több hónapos huzavona után megszerezték kölcsönbe az MTK-tól Szekér Istvánt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a téli átigazolási szezonban senki sem hagyta el a csapatot, így az új szerzeményekkel kiegészülve minden esély adott volt a bennmaradás kivívására.
Jól kezdődött az év, hiszen a Haladás a zalaegerszegi teremfoci-selejtezőn csoportelső lett, s így bejutott a dunaújvárosi fináléba. Fortuna a soroláskor a zöld-fehéreket segítette, hiszen Somfalviék - elkerülve a két első ligás riválist - két másodosztályú együttessel kerültek egy csoportba. A szombathelyiek száz százalékos teljesítménnyel bejutottak a döntőbe, ahol két másodperccel a lefújás előtt még kettő-egyre vezettek is Filipovicsék.
Ekkor azonban jött a bosnyák légiós, és emlékezetes öngóllal egalizálta az eredményt. A büntetőket a siófokiak végezték el jobban, így a szombathelyiek a második helyen zárták a teremfoci-bajnokságot.
A tavaszi szezonban hazai pályán egészen eredményesen futballozott a Haladás, idegenben azonban továbbra sem sikerült begyűjteni a három pontot. Hiába gyűjtötte szép számmal a pontokat a zöld-fehér alakulat, a riválisok is magukhoz tértek, s így végül nem sikerült kivívni a bennmaradást.
Szegény embert az ág is húzza, tartja a közmondás. Nos, e bölcselet a Haladásra tavasszal hatványozottan igaz volt. A Győr elleni hazai meccsen például az is előfordulhatott, hogy egy időben hat idegenlégiós szerepelt a szombathelyi csapatban. Mint kiderült, drága árat fizetett a figyelmetlenségért a zöld-fehér csapat, ugyanis az MLSZ három pontot levont a kiesés elől menekülő együttes teljesítményéből.
A bajnoki szerepléssel párhuzamosan a Magyar Kupában is jól szerepelt a Haladás. Szekérék a Dunaferr ellen aratott idegenbeli győzelemmel bejutottak a döntőbe, ahol az Újpest várt a szombathelyiekre.
A május elsejei fináléban egy-egyes döntetlen után a hosszabbítás utolsó percében Leandrotól vitatott körülmények között elvették a labdát a lila-fehérek, a beadás után pedig a cseh légiós, Robert Wagner a hálóba talált. Három hónapon belül a második kupadöntőjét is elveszítette tehát a Szentes Lázár vezette gárda.
A kiesés után komoly anyagi válságba került a klub: Szegner Zsolt ügyvezető végül Bíró Péter Szombathelyre csábításával tudta megmenteni a megszűnéstől a patinás egyesületet. Szentes Lázár Debrecenbe távozott, a szakmai munkát pedig Glázer Róbertre bízta az új tulajdonos.
Jellemzően a honi futballviszonyokra, júliusban még azt sem lehetett tudni, hogy az első, vagy a második vonalban szerepelhet az ekkor már Lombard FC-Haladás néven szereplő csapat.
Végül meglehetősen furcsa körülmények között, de a Kispest-Honvéd nevezését elfogadta a liga, így a szombathelyiek a közben egycsoportossá változtatott NB/I B-ben indulhattak.
A rajt finoman fogalmazva is elmaradt a várakozástól: Tüskéék kilenc forduló után mindössze a középmezőnyben tanyáztak. A finisre aztán összekapta magát a Lombard FC-Haladás, amely a harmadik helyen zárta az őszi szezont.
Összességében tehát nagyon balszerencsés évet tudhat maga mögött a szombathelyi labdarúgó-csapat. Ugyanakkor a szurkolók egyöntetűen úgy vélekednek, hogy tavasszal az elmúlt tíz esztendő legjobb Haladása szórakoztatta a szép számú publikumot.
