ESMTK - Szombathelyi Haladás 0-1
Gólszerző: Tóth Péter
Szombathelyi Haladás: Rózsa 0 - Csontos 5, Kuttor 6, Guzmics 6, Tóth P. 6 - Vörös 6, Hegyi 5, Rajos 6 (Kovács) - Tóth N.6, - Dr. Andorka 6, Mihalecz 6 (Pölöskei)
Háromszáz szombathelyit vártak, ötven ment. Kiakarták bekkelni a meccset, nem sikerült. A lefújást követően sokan azt mondták, ha nem ismerik fel Kuttort, nem tudták volna megmondani melyik a Haladás. Hazai szemmel az ESMTK - Szombathelyi Haladás mérkőzés. Lehet van ebbe némi túlzó, az azonban biztos régen láthatott másodosztályú mérkőzésen ehhez hasonló a béka seggénél is jóval mélyebben lévő színvonalú összecsapást.
Az első félidőben még csak-csak próbálkoztak a futballal is a csapatok, és Tóth Péter révén a vezetést is megszerezte a Haladás. Tehát gól is akadt a mérkőzésen. Játékból kevesebb. A labda ide-oda pattogott, a játékosok ide-oda futottak. Esett az eső.
Szóval, jó fél óra után olyan: hátam közepére se kívánom ezt az egészet - hangulat uralkodott, az amúgy kétségtelenül takaros ESMTK pályán. Több ismert arc is feltűnt a lelátón. Például Détári Lajos, akinek mérkőzésről és főleg a középpályásokról alkotott véleményét most nem idézném.
A Szombathelyi Haladás egy dolgot kétségtelenül megtanult. Nyerni. Mert ha egy ilyen atmoszférájú meccsen, nincs a pályán egy olyan gárda, amelyik azokon a találkozóin is begyűjti a három pontot, amikor arra semmilyen jel nem utal, akkor bizony ez egy jó kis nulla-nulla. Most nem így történt. A Haladás nyert, begyűjtött három bajnoki pontot. A Felcsút ikszelt. Már öt ponttal vezetjük a táblázatot. De jó.
