Az, hogy nincsen minden teljesen rendben a Szombathelyi Haladás háza táján, a nézőszám is sejtetni engedte. A megszokott tömött lelátók helyett, foghíjas szektorok és bántóan kevés néző fogadta a csapatokat.
Nem tört ki tehát futball-láz az utolsó helyezett – sajnos ezek mi voltunk, vagyunk – és az ötödik – azaz a Győr – csatájának hírére.
Az első félidő alapján talán annyit lehetett megállapítani, hogy a Győr nem jobb csapat a Haladásnál, aztán bambulhattunk tovább előre, remélve hogy előbb-utóbb csak történik valami. Majd egyre többen állapították meg, hogy gyakorlatilag Kenesei Krisztián az egyetlen, aki olyan szinten játszik, ami elvárható.
A vezetést megszerezték a vendégek. Középső védőinknek elévülhetetlen érdemei voltak benne. Egyenlíteni nem tudtunk, hátránnyal vonultunk pihenőre.
A második félidőben is elmaradtak a Haladás rohamok. Bátortalanul, rosszul fociztunk. Cseréink sem tudtak sokat hozzá tenni a játékhoz. A Győr pedig ismét betalált. Kenesei Krisztián rúgott ugyan a végén egy gólt, de ez csak szépségtapasz volt.
Szomorúan állapíthatjuk meg, minden hangzatos szólam nemzetközi kupaszereplésre, az alapozás elmaradásának hiányára való hivatkozás közeppette: baj van.
Szembe kell nézni vele.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
