A képlet egyszerű volt: két góllal kellett volna nyerni, hogy továbbjussunk a Zalaegerszeg ellen és ott legyünk a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata között. Mindenki tudta, ehhez nagy valószínűséggel az elején be kellett volna venni Vlaszák kapuját, ami annak ellenére sem ígérkezett könnyű feladatnak, hogy Csank János is alaposan felforgatta csapatát. Horváth Andrást például nem is nevezte a találkozóra.
Nálunk is akadt probléma bőven. Mindössze négy mezőnyjátékos és Gőcze Gergő nevét olvashattuk a cserék között.
A gyors gól végül elmaradt, sőt a vezetést is a ZTE szerezte meg, büntetőből. A Haladás azonban nem adta fel. Nekiálltunk focizni, egyenlítettünk, majd egy perccel az első negyvenöt lefújása előtt Nagy Gábor igazán izgalmassá tehette volna a találkozót. Jól jött a szünet a Zalaegerszegnek. Majd most Csank rendet tesz – mondták a hazai szimpatizánsok.
A kék-fehérek azonban a második félidőben is inkább a biztonságra törekedtek. Kijöttek ugyan a sündisznóállásból, rúgtak hét szögletet és Szépnek is kellett bravúrt bemutatni. Nagy helyzeteink azonban nekünk is voltak, ráadásul egy tizenegyest nem ítéltek meg a Haladás javára.
Ki tudja, mi lett volna a vége, ha egy találattal sikerül nyílttá tenni a továbbjutás kérdését. Egy pozitívuma azonban mindenképpen volt ennek a két Magyar Kupa találkozónak. Azok, akiknek voltak kétségei arról, hogy Lengyel, Iszlai vagy éppen az „egyiptomi hős”, Simon Ádám jelenthetik a hosszú távú jövőjét a Haladásnak, megnyugodhatnak.
A Haladás csapata a két találkozón mindent elkövetett a sikerért, a szerencse és a rutin azonban a döntő pillanatokban a Zalaegerszeget segítette.
Játékosról játékosra
Szép Tamás, amikor kellett bravúrral védett. Csontos Zoltánnak a második félidőben volt egy rossz periódusa, de azt leszámítva nagyon igyekezett, rendszeresen felzárkózott a támadásokhoz is. Guzmics Richárd ismét csapatkapitányként igyekezett megállítani a ZTE csatárait. Lengyel Dániel kész komolyabb feladatokra is. Devecseri Szilárd az elején megilletődötten, sokat szabálytalankodva kezdett. Benne volta a levegőben, hogy kiállítják. A második félidőre feljavult. Iszlai Bence a Haladás legjobbja volt. Túl azon, hogy jól cselezett, rengeteget szerelt, ismét bizonyította, hogy minden „trükkjét” ismeri ennek a játéknak. Simon Ádám a végére elfáradt, de minden megmozdulásán látszott: jó játékos. Simon Attila nagy kedvvel, jól focizott. Maikel igyekezett bizonyítani, hogy méltatlanul mellőzik. Nem biztos, hogy ez sikerült neki. Nagy Gábor gólt rúgott. Néha kicsit vehemensebb volt a kelleténél. Viktor Carr őrlődött a zalaegerszegi védők között, továbbra sem rúgott gólt. A cserék közül Gyurján Bence vitt színt a játékba, lábában volt egy gól. Irhás Ignác nem igazán találta a helyét. Oross Márton, amikor pályára lépett, beállt azoknak a focistáknak a táborába, akik nagyon akarták, hogy a csapat továbblépjen.
