A legelső fecske a második volt
Talán, akik még akkor meg sem születtek, is tudják: a Haladás első légiósa Magyarország második külföldi játékosa volt. A holland fiút Jos Smeetsnek hívták. Maradandót nem alkotott, bő egy hónapig szolgálta a vasiakat, 1986-ban, a Hali pedig a tizedik helyen zárta a bajnokságot a mexikói világbajnokság évében.
1994: az első délszláv érkező
Vukadinovics Milonja volt az első, aki az egykori Jugoszláviából elmondhatja magáról: Haladás-mezt ölthetett fel bajnoki mérkőzésen. Vele sem voltunk kint a vízből... A Spartak Subotica-ból igazolt középpályás 1994 tavaszán játszott a zöld-fehéreknél. Szerepelt Glázer Róbertnél és Fedor Sándornál is. Egy gólpasszt ért el a 13 meccse alatt - igaz, ez pontot ért, hiszen a Parmalat FC elleni idegenbeli meccsen a 90. percben ő varázsolta a szögletet Szekér István fejére, ami által 1–1-re alakult az eredmény.
1998/99: a négyfős kontingens
A Professzionális Nemzeti Bajnokságban szereplő Haladás-Milos Dajka Lászlóval indította a bajnokságot (1 győzelem, 6 vereség), majd Mihalecz István vette át a stafétabotot. Ősszel Dejan Jokszimovics volt az egyetlen szerb légiósunk: egy meccsen, a Siófok elleni 2–1 alkalmával kapott 36 percet a Radnicski Kragujevac-ból igazolt játékos, aki télen a Szegedhez szerződött. Viszont az átigazolási időszakban hárman – köztük a tizenegyes lista második és harmadik legsikeresebb csatára – érkeztek: a Ferencvárostól vettük meg Szrdjan Koszticsot, a Miricol Beograd-tól Sztevan Jakobát és a Kispest-Honvédtól – fél évre kölcsönbe – Mirko Jovanovicsot. Ők már el is utaztak a Haladással Thaiföldre, a Király-kupára, ahol a szombathelyiek a negyedik helyet szerezték meg. Kosztics a csoportmeccsek során gólt lőtt Thaiföldnek (3–3 lett az a meccs), ám a helyosztón ismét összekerültünk a házigazda válogatottal, ahol 3–1-re kikaptunk. A gólt Jovanovics szerezte. A bajnokságban Kosztics mindössze két meccsen játszott, viszont Jovanovics tizenkettőn, és két gólt szerzett: a Ferencváros ellen (1–2) és a BVSC ellen (3–1). A remekül cselező Jakoba tizenegy találkozón rúgott két gólt: a Diósgyőrnek (2–1) és az Újpestnek (4–1). Az összes szerb gól hazai pályán esett. A Hali tizennegyedikként zárta a 18 csapatos bajnokságot.
2001/2002: Filipovics és a küzdőszellem
A listán elérkeztünk az elért eredmények alapján legsikeresebb labdarúgóhoz, Almir Filipovicshoz. A bosnyák fiú 29 bajnoki meccsen 9 gólt termelt, második lett az S.Oliver-Haladással a teremlabdarúgó-bajnokságban (kizárólag neki köszönhetően...) és második a Magyar Kupában. Az FC Sachsen Leipzigtől igazolt támadó 2001. július 28-án, a Matáv-Sopron ellen a 87. és a 90. percben elért két góljával 2–1-re fordítottuk meg a mérkőzést, aztán gólt szerzett a győri 3–3-s meccsen, a Kispest ellen 1–6 alkalmával, az Újpest elleni 2–2-n és 1–2-n, a Vasas és a Debrecen elleni 2–2-n és az utolsó fordulóban a Matáv-Sopron elleni 3–1-s meccsen. A Borsodi Terembajnokság gólkirálya lett (pedig az öngól nem számított), és az MK-döntőig jutó Haliban is három gólt ért el. A téli átigazolás nagy melléfogása volt az FC Vucsjétől megszerzett Jankovics Nenad, akinek a lelkén szárad a ZTE–Haladás 2–2-je: kétszer is vezettünk Zalaegerszegen, és a bajnokság végén hiányzott az itteni két pont, ugyanis a Haladás tizenegyedikként kiesett.
2003-2004: a Lombard-éra
A dél-szlávok közül a legrosszabb futballista ebben az időszakban szerepelhetett a Rohonci úton. Őt Szrdjan Obradovicsnak hívták. Négy találkozón kapott lehetőséget Glázer Róberttől, de, hogy a játékos miként kerülhetett futballpályára, az rejtély - bár a vezetőedző ennyiből leszűrte, hogy nincsen szüksége rá, és eltanácsolta Szombathelyről. A 2002/2003-as másodosztályú bajnokságban nagy reményekkel érkezett Vasba Amar Ferhatovics. Klasszikust csak pontosan lehet idézni, így egy gyöngyszem Bíró Pétertől: "Az egész magyar mezőny legjobb idegenlégiósát hoztuk ide!" Láttuk... Tíz meccsen játszott az olasz Brasello-tól igazolt bosnyák, és egy gólt rúgott: a REAC elleni 2–1-s meccsen. A terembajnokságban szintén egyszer talált be: a csapat tovább is jutott a debreceni hatos döntőbe, ahol azonban nem élte túl a csoportkört. Az első horvát labdarúgónk Tomiszlav Nakics (beceneve: pitbull) volt, aki öt meccsen jutott szerephez. Glázernál és Détárinál is játszott, de a feljutást követően mindkettőjük közreműködését megköszönte a klubvezetés.
Az eddigi utolsó
2004. április 21-én szerepelt utoljára délszláv labdarúgó a Haladásban. A szégyenteljes Lombardos NB I-es esztendőben egy mérkőzésen lépett pályára Pekovics Dejan, akit sérülten igazolt le a gárda, így hiába bizonyított már Bíró Péter tatabányai együttesében, Szombathelyen nem tudott maradandót alkotni. Ezzel az egy meccsel azonban ő is elmondhatja magáról: tagja annak a nyolc játékosnak, akik a volt Jugoszlávia területéről érkezve NB I-es mérkőzést játszhattak szombathelyi színekben.
