Péntek ide-vagy oda, régen voltak annyian kíváncsiak futball mérkőzésre a Rohonci úton, mint a pénteki esti derbire. A pesszimisták szerint esélytelenül léptünk pályára, az optimisták viszont azt szajkózták, pont az erős csapatok ellen lehet hatásos ez a fajta taktika, amit az utóbbi időben játszunk.
Egyiküknek sem lett igaza. A Haladás a tavasz legjobb játékával nem tudott nyerni.
A találkozó pedig végig kiegyenlített küzdelmet hozott. Az első félidőben felváltva forogtak veszélyben a kapuk. A Haladás a sündisznóállásból előbújva bátran, harapósan, nagy kedvvel játszott. Dühöngött is épp eleget a vendégek higgadtságáról híres edzője, Herczeg András. A játék képe ettől azonban nem változott. Noha szükség volt Rózsa bravúrjára, és Rudolf rossz helyzetkihasználására, úgy tűnt, nekünk áll a zászló.
Molnár Balázst már ebben a játékrészben le kellett cserélni. Úgy tűnik, a középpályás túlságosan siettette a visszatérést.
A második játékrész aztán rosszul sikerült. Bogdanovic hatalmas lehetőséget puskázott el, míg Halmosi lövését a DVSC kapusa védte. Ezt követően azonban szerzett egy szerencsés, majd egy szemmel is alig követhető gólt a vendég együttes. Czvitkovics és Feczesin találatával nyertek a cívisvárosiak.
A találkozó összképe alapján a Haladás legalább az egyik pontra rászolgált volna.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel többször bravúrral védett, igaz a kifutásoknál akadtak bizonytalanságai. A két szélső védő, Schimmer Szabolcs és Tóth Péter bátran lépett be a támadásokba, de elég sok feladatuk volt a Loki szélvészgyors támadóival is. Középső védőink ezúttal is hozták a tőlük elvárható produkciót. Lengyel Dániel és Guzmics Richárd is nagyon igyekezett. Simon Ádám bátran, míg Molnár keveset focizott. A csereként beállt Iszlai Bence meglepetést okozott. Pozitívat, igaz vele egyszer nem égettük meg magunkat, ha arról volt szó, hogy valakit helyettesíteni kell. Nagy Gábor, amíg bírta erővel, robotolt, Bogdanovic lábában ott volt a Haladás gól, de nem játszott jól. Halmosi Péter rengeteg párharcot nyert, csapatunk legjobbja volt. Oross Márton a tőle megszokott okos játékát hozta, de az mindenképpen kritika vele szembe, hogy centerként még gólhelyzetbe sem tudott kerülni. Simon Attilának és Sipos Norbertnek a rendelkezésükre álló idő alatt csodát kellett volna tenni, hogy a nevük bekerüljön a krónikákba. Nem sikerült.
Mestermérleg:
Róth Antal: Azt gondolom, maximálisan felnőttünk a feladathoz, sőt, talán nem tévedek, ha azt mondom, nekünk voltak a nagyobb helyzeteink. A mi játékunkban volt inkább benne a gólszerzés lehetősége, ha betalálunk, érdekesebb lehetett volna a mérkőzés. Ehelyett kaptunk egy szerencsétlen gólt, ami persze benne van a játékban. Hiába próbáltunk meg mindent, rengeteg energiát mozgósítottunk, nagyon fegyelmezetten játszott az egész csapat. Veszíteni soha nem jó, de annyi vigaszunk lehet, hogy ma szimpatikus vesztesek lehettünk.
Herczeg András: Kiegyenlített mérkőzés volt, azt kaptuk, amit vártunk, a Haladás nagyon szervezett, egységes csapat benyomását keltette. Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, és az is volt. Elismerem, szerencsénk is volt az első gólnál, de előtt már azért vezettünk egy-két szép támadást, és többet birtokoltuk a labdát is. Gratulálok a csapatnak!
