DVTK-Hali. Egy kis történelem

Balhé akkoriban is volt...

Hetvenkét esztendővel ezelőtt, az 1935/36-os bajnokságban a Nyugati Alszövetség I. osztályát - jobb gólkülönbséggel - megnyerte a Szombathelyi MÁV. A különböző alszövetségek győztesei is megmérkőzhettek egymással, és a győztes jutott az NB I-be. Az eredmény ismert számunkra, ám az talán kevésbé, hogy nézőtéri balhé akkor is előfordult. Keletről a Diósgyőr jutott az amatőr alszövetségi elődöntőbe, ahol a vasiak már Haladás VSE néven játszhattak velük. Az 1936. június 21-i, diósgyőri derbin a játékvezető Barna Béla rossz napot fogott ki. Mindent elnézett - a korabeli lapok tudósításai szerint - "bősz" összecsapások követték egymást. A 21. percben a szombathelyi Halmai sérülés miatt kiállt (akkoriban még nem volt cserére lehetőség), a diósgyőri Stumpf pedig piros lapot kapott. A 33. percben Páhr kapott egy kiugratást - a "határbíró" lest jelzett, de a játékvezető nem - és a kapuba lőtt, 0–1! A nagy vitatkozásban páros kiállítás következett, a Haladásból Bujtor volt kénytelen elhagyni a pályát. Kilenc játszott kilenc ellen, amikor a 39. percben egy diósgyőri szabadrúgás a szombathelyi Iván kezén irányt változtatott, ám Barna nem ítélt büntetőt. A közönség ellepte a pályát, a mérkőzést nem lehetett folytatni. Az MLSZ megállapította, hogy a mérkőzés azért szakadt félbe, mert a nézők a pályára mentek, - lökdösték, fenyegették, ráncigálták a bírót - ám a játékvezető nem szólította fel a rendezőséget a rend helyreállítására, pedig erre az akkori szabályok kötelezték, így újrajátszást rendeltek el - ám ezt már Szombathelyen. A vasi városban éppen "dalosünnepélyt" rendeztek, ennek következtében a mérkőzés lebonyolítására a csendőrség nem adott engedélyt.

A mérkőzésre végül Győrött, pár száz néző előtt került sor, ahol a Haladás hosszabbítás után 3–2-re nyert, majd a döntőben a Szolnoki MÁV-ot 2–0-ra győzte le csapatunk.

A 40-es, 50-es években

Az NB I-be 1940/41-be került fel a Diósgyőr, amikor is megosztoztunk velük a pontokon. Itthon 3-3, idegenben 1–1 lett a végeredmény. 1942/43-ban az Avason 4–1-re győztek a hazaiak, Szombathelyen ismét 1–1 lett. 1950 őszén, az egyfordulós bajnokságban 0–0. 1952-ben született meg az első Haladás-siker a diósgyőri katlanban: 2–0-ra nyertek a vasutasok. Március 16-án a Horváth - Nyírő, Tölgyesi, Tarr - Kulcsár, Dombai, Papp, Varga, Kolesánszky, Czigony, Szandi összetételű vasiak Kolesánszky és Papp góljával aratták a diadalt. Ez a meccs egyébként Szombathelyi Lokomotív–Diósgyőri Vasas összecsapásként vonult be a történelembe. Ebben az esztendőben, illetve az 1958/59-es szezonban nem ismert pardont a zöld-fehér csapat: a 2–0 mellett még egy 2–0, egy 3–0 és egy 2–1 volt az eredmény a Hali javára.

NB I/B - őrült szabállyal

1965-ben játszott először a másodosztályban egymással a két együttes: mindkét alkalommal 1–0-ra a piros-fehérek nyertek. A bajnokság végén az első két helyezett jutott fel: a bajnok Dunaújváros elsőségéhez nem fért kétség - a Duna-partiak 42 ponttal szerezték meg az első helyet. Azonban a Diósgyőr, a Haladás, és a VM Egyetértés csapatai egyaránt 38-38 pontot gyűjtöttek. A Haladás volt az a csapat, amelyik a három között a legtöbbször győzött, amelyiknek a legjobb volt a gólaránya. A három csapat eredményeit összevetve azonban a Diósgyőr bizonyult a legjobbnak, de 1965-ben nem ez számított. Hanem a gólarányhányados. Azaz a rúgott gólok számát elosztották a kapott gólokéval. A Diósgyőri VTK gólaránya 38:19 volt (2,0), míg a Haladásé 59:30 (1,96). Ez döntött, a Diósgyőr jutott fel.

A hazai pálya előnye

Általában mindkét csapat kihasználta a hazai pálya előnyét. A Haladás 2-3 gólokkal nyert a Rohonci úton, a DVTK általában 1–0-ra, ám az 1974/75-ös szezonban 6–2-re tudtak nyerni a vasgyáriak. Az 1978/79-es szezon volt a legsikeresebb a számukra: Szombathelyen 5–1-re, hazai pályán 6–1-re nyertek.

A legutóbbi évtizedben

Az 1997/98-as szezonban Puhl Sándor játékvezetése mellett, 12.000 néző előtt 3–2-re kaptunk ki Diósgyőrben. A Hali a Rott - Varga, Tóth M., Gabala, Zugor - Baumgartner, Kovács (Vidóczi), Balassa, Balogh - Fehér (Király), Plókai (Bonchis) összeállításban játszott, és Kovács valamint Gabala góljaival már 2–0-ra vezetett, ám végül még pontot sem sikerült szerezni. 2000. április 22-én Bede Ferenc sípszavára a Vincze-csapat a Kurucsai - Balassa - Nagy G., Simon - Nagy Cs. (Rosca), Somfalvi, Horváth A., Kaj, Sipos N. (Balogh I.) - Bodor, Halmosi összetételben futott ki, és Kaj találata egy pontot ért, 1–1 lett a végeredmény. A 2002/03-as bajnokságban, azaz a Haladás Lombardos másodosztályú évében 3–1-re nyert a Rohonci úton, idegenben pedig 0–0-ra végzett.

Egy gól ide vagy oda

A 2008/2009-es idényben, november 1-jén került sor a DVTK–Haladás mérkőzésre. Szombathelyi részről "Takács János ámokfutása" néven került a történelemkönyvekbe a mérkőzés. Az addig 12 meccsen 15 sárgát "begyűjtő" újonc Haladás ezen a mérkőzésen 7 sárga és 1 piros lappal gazdagodott, a DVTK pedig 1–0-ra megnyerte a mérkőzést. A vasiak a két legutóbbi hazai meccset 1–0-ra és 2–1-re megnyerték, mindezt úgy, hogy a 88. percig mindkét meccsen iksz állt az eredményjelzőn. Legutóbb az 1983/84-es bajnokságban győzte le Borsodban a piros-fehéreket a Haladás, ráadásul akkor a szezon mindkét találkozóját megnyertük. Utóbbihoz az egyik siker már megszületett tavaly novemberben...