A szokásos, barátságos hangulat és ezer néző várta, hogy elkezdődjön a Vasas – Szombathelyi Haladás mérkőzés. A tét pusztán annyi volt, hogy kinek sikerült stabilizálnia a helyét a bajnokság középmezőnyének elején.
Sokáig úgy tűnt, a Haladásban van több ambíció a három pont megszerzésére, jó ritmusban, bátran kezdtünk focizni, és helyzeteink is nagyok adódtak. A játékot sérülten is vállaló Nagy Gábor különösen is elemében volt, az ő oldalán rengeteg akciót vezettünk. Gólt nem sikerült rúgni, sőt húsz percnyi játék után átvette az irányítást a Vasas. Többször a szerencse, Rózsa kapus, vagy a játékvezető számunkra kedvező ítélete kellett, hogy ne szerezzenek vezetést a hazaiak.
A második félidőre sem változott a játék képe, a Vasas kezdeményezett, mi pedig igyekeztünk kontrákra építeni. Gondot jelentett azonban, hogy Oross rendkívül rossz napot fogott ki, nem tudta megtartani a labdákat és a passza sem sikerültek. A piros-kékek ennek ellenére nehéz helyzetbe hozták magukat, hiszen előbb Dobricot, majd Hrepkát is kiállította a játékvezető. A második kiállításnál 28 perc volt még hátra. Róth Antal beküldte Keneseit és a Haladás nekiveselkedett a gólszerzésnek. Nem túl nagy elánnal, nem túl hatékonyan és talán nem elég önbizalommal. Így nem csoda, hogy a létszámfölény ellenére nem sikerült bevennünk Végh kapuját. Négy napon belül második gól nélküli döntetlenünket értük el Budapesten. A mai egy picit csalódás, de ne feledjük, a Haladás hét mérkőzés óta veretlen.
